Demokrácia, diktatúra, nácizmus 1.

2017. szeptember 09. - Tarski

 

....a hatalomnak, ha kellő védelmet tud nyújtani, minden formája azonos” (Thomas Hobbes: Leviatán.)

 

Az egyik korábbi bejegyzésemhez (Szabadnak lenni) az alábbi komment érkezett: ” Bocs, Tarski, de azzal nem értek egyet - miközben egyébként sok gondolatoddal igen, noha egyáltalán nem vagyok szocdem -, hogy a Fidesz valamilyen (bármilyen) értelemben demokrata párt volna. A Fidesz etnonacionalista, populista, szélsőséges, sőt - szerintem - mediterrán típusú fasiszta, ha akarod falangista párt, hasonló Mussolini, Franco, Salazár pártjaihoz, akkor is, ha a nemzetjobbító fasizmus eszméjében ők maguk sem hisznek, csak uralmuk fenntartására alkalmazzák ezeket a szélsőséges eszméket. (A mai Fidesz szélsőségesebb a mai Jobbiknál.) Erről írtam tavaly októberben a Népszabadságban is: nol.hu/velemeny/a-gonosz-birodalma-1634745.

 

Ebben a hozzászólásban világos az, hogy a kommentelő a mai orbáni liberális demokrácia modellt szinte azonosnak tekinti a nácizmussal, és a hozzá hasonló fasiszta rendszerekkel. Az is nyilvánvaló, hogy 1. ebben a megközelítésben a történetiségnek még a látszatát sem ismerhetjük fel, és 2. a hozzászólónak kevés elképzelése lehet a demokrácia és a diktatúra fogalmi értelmezéséhez, és megkülönböztetéséhez. Sokat foglalkoztam korábban is ezekkel a problémákkal, azonban ha nem akarok kitérni a válaszadás elől, akkor ismételnem kell önmagamat. De ha már lényegében ugyanazt kell elmondanom, mint előzőleg több blogbejegyzésemben, akkor egy kicsit más szemszögből kell megvilágítanom a problémát.

 

Elsőként azt kell rögzítenem, hogy az én demokráciaelméletem a történetiség elvét igyekszik a lehető legkonzekvensebben végigvinni. A történetiség elve azért fontos követelmény, mert annak nyomán fejlődésében, mozgásában láthatjuk a demokrácia alakulását a kezdetektől fogva, és így jobban lehetővé válik annak törvényszerűségeit meglátni, felfedezni, kibontani és leírni. A történeti módszer egyfajta dialektikát mutathat meg, amit ha kellő felkészültséggel tekintünk és vizsgálunk, akkor megóv bennünket a tények hibás értelmezésétől. A demokrácia is olyan jelensége a tárgyi valóságnak, amelyiket ha a történeti módszer segítségével elemzünk, akkor sok új ismérvét fedezhetünk fel. Magát a „demokrácia” szót a következőkben szinte mindig politikai rendszerként értelmezem, különválasztva ezzel a fogalom egyéb értelmezésétől.

 

Tehát a demokrácia, mint politikai rendszer szintén azok közé a jelenségek közé tartozik, amit fejlődésében érdemes megragadni. Az én demokráciaelméletem (amit most végtelenül leegyszerűsítve írok le) központi tétele, és az axiomatikus-deduktív elméletem egyik axiómája az, hogy a demokrácia fejlődik. Kezdete Kr. e. 594-ig nyúlik vissza, amikor Szolón törvénybe foglalta azt, hogy a közös ügyek intézésében mindenkinek tevékenyen részt kell vennie. Aki nem így cselekszik, azt szigorúan felelősségre vonják. Tehát a politikai rendszer irányításának a „nép uralmán” kell alapulnia. Ez a gondolat a későbbiek során is megmaradt alapelvként, de ezzel párhuzamosan az emberi szabadságjogok rendszere fejlődött. Ez alapvetően két tényezőre vezethető vissza. 1. a természet egyre jobb megismerése és birtokba vétele, ami az emberiség egésze számára biztosított a korábbiakhoz képest nagyobb mozgásteret. 2. az egyéni szabadságjogok egyre több ember számára váltak elérhetővé, ami az egyes egyénnek jelentett nagyobb mozgásteret. A kettő között olyan a kapcsolat, hogy az általános emberi szabadságjogok idővel az egyéni szabadságjogok részévé válhatnak. Számunkra most ez utóbbi, tehát az egyéni szabadságjogok a fontosak, mert ennek a fejlődése mutatja a demokrácia, mint politikai rendszer fejlődését.

                                      szolon.jpg

Az egyéni szabadságjogok ténylegesen a görög demokrácia előtt is fejlődtek, de akkor még nem beszélhettünk demokráciáról, hiszen abban nem valósult meg tudatosan a „nép uralma”, mint rendező elv. Ám minden korábbi politikai rendszer, így maga a demokrácia is rendelkezik olyan sajátossággal, hogy az leírható a kényszerek és a szabadságjogok egy meghatározott kombinációjaként. Nyilván egy konkrét politikai rendszert több más ismérvvel lehet jellemezni, de az én demokráciaelméletem éppen ezen a felismerésen alapszik. Ha pedig axiómaként kezeljük a demokrácia fejlődését, akkor nyilvánvalóan kell lennie egy minimális és egy maximális értékének. Így juthatunk el egy olyan egyeneshez, amelyiknek az egyik végén a totális kényszer, a másik végén pedig a totális szabadság van. Ez a két szélsőérték csupán elméleti jelentőségű, mivel sem totális kényszer, sem pedig totális szabadság nem valósulhat meg a gyakorlatban. Számunkra sem ez a két szélső érték a fontos, hanem ami e kettő között van: a kényszerek és a szabadságjogok meghatározott kombinációja. Az előző fejtegetések alapján világos, hogy az így felvett egyenes minden egyes pontja egy-egy politikai rendszernek felelhetnek meg.

 

                                                                      fejlődés iránya →

                                                  kényszer →→→→→→→→→→szabadság.

 

Ezt a sémát kezelhetjük úgy, mint egy valószínűségi mezőt, amelynek minden egyes pontja valószínűségi változót reprezentál. A z egyes politikai rendszerek értelemszerűen a valószínűségi mező egy-egy valószínűségi változójának felelnek meg. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy minél nagyobb értéket vesz fel a valószínűségi változó, annál fejlettebb demokráciával állunk szemben. Ezt így lehet ábrázolni:

 

                                          I→→→→→→→→→→→I→→→→→→→→I

                                         pt                                        pde                             pk

 

 

ahol pt a totális kényszert, a pk a totális szabadságot, míg a pde a konkrét demokráciát jelöli. A rajzból világossá válhat az is, hogy minden demokráciának voltak korábban fejletlenebb változatai és lesznek fejlettebb variációi is. De ebben a sémában láthatóvá válik az is, hogy a demokráciát, mint politikai rendszert történeti módszerrel vizsgálhatjuk. Ez azt is jelenti, hogy nincs abszolút értelemben vett demokrácia, csak relatív demokrácia: minden egyes konkrét demokrácia egy fejletlenebb demokráciából jön létre, ami alapjává válhat egy későbbi fejlettebb demokrácia kialakulásának.

 

A diktatúra fogalmát szintén ebben a sémában lehet értelmezni. A diktatúra ugyanis éppen azt jelenti, hogy az egyénnek kevesebb szabadságjogot biztosítanak annál, mint amennyit korábban élvezett, vagy amennyit más, ugyanabban a történelmi korban létező országokban az egyének megkapnak. Ez átfordítva a valószínűségi mezőnkre azt jelenti, hogy a diktatúra valószínűségi változójának az értéke kisebb lesz a demokrácia valószínűségi változójának értékénél. Ezt így ábrázoljuk:

 

                                           I→→→→→→→→I→→→I→→→→→→→→I

                                          pt                              pdi        pde                            pk

 

ahol pdi jelöli a diktatúra valószínűségi változójának az értékét. Az ábrából legalább négy dolgot lehet kiolvasni. 1. a diktatúra sem lehet abszolút értelemben diktatúra, csak relatív diktatúra. 2. a diktatúra kizárólag a demokráciához viszonyítva értelmezhető. A diktatúrának csak a demokrácia adhat értelmet, hiszen mindig egy konkrét demokráciához viszonyítva értelmezhető. 3. a demokrácia és a diktatúra nem állítható egymással szemben. Ez utóbbit jobban megérthetjük az alábbi ábra alapján:

 

                                             I→→→→→→→→→→→→→I→→I→→→→I

                                            pt                                                 pdi     pde            pk

 

                                             I→→→→→→I→→I→→→→→→→→→→→I

                                            pt                     pdi    pde                                         pk

 

Amint azt látjuk, a felső ábrán egy fejlettebb demokrácia és diktatúra kapcsolata van, míg az alsón egy ennél kevésbé fejlett demokrácia és diktatúra viszonyát ábrázoltam. Világos, hogy a felső ábra diktatúrájának valószínűségi változó értéke nagyobb, mint az alsó ábra demokráciájának valószínűségi változó értéke. Ez magyarul azt jelenti, hogy ami régen demokráciának volt tekinthető, azt később már diktatúrának kell néznünk. Kézenfekvő, hogy ez így legyen, mert ha nem így értelmezzük, akkor a történetiség elve sem érvényesülhet.

 

A demokrácia és a diktatúra szembeállításával Raymond Aron egyik tanulmányában találkozhatunk. A filozófus szerint a demokrácia elvei a következők: 1. a szabályok és a törvények tisztelete, 2. kompromisszumokra való törekvés és a 3. a kompromisszumokkal jól kell élni. Ezzel szemben a diktatúra nem tiszteli a törvényeket és nem képes kompromisszumokra. Aron szerint a diktatúrának két elve van: 1. a hit, mivel a monopolisztikus párt a cselekvés és forradalom pártja, és a harcosát csak a hite éltetheti. 2. a belső ellenség legyűrése érdekében félelemre van szükség. Amint azt jól láthatjuk, a demokrácia első elve végeredményben a jogállamiság követelményét írja le. Aron ott vét a történetiség módszere ellen, hogy nem érzékeli azt, hogy minden diktatúra egyúttal a legszigorúbb jogállamiságot is megtestesíti. Ennek azonban az a jellemzője, hogy az éppen aktuális történelmi kor konszenzusos jogrendje helyébe egy önmaga által konstruált jogrendet állít. A jogállamiság tehát a diktatúrákban is létezik sőt, még csak ott létezik igazán, mert számukra alapvetően fontos az, hogy végigverjék a tömegen a saját jogrendjük végrehajtását. Másrészt, amint azt fentebb láthattuk, minden diktatúra korábban demokrácia volt, és éppen ezért Aron diktatúra fogalmának értelmezésénél is érvényesnek kellene tekinteni az első pontban foglaltakat, tehát a szabályok és a törvények tiszteletét. Vagyis ha a történeti módszert következetesen érvényesítjük, akkor itt logikai hibával állunk szemben.

 

Aron második pontja szerint a diktatúrákban félelmet kell kelteni a hatalom megtartása érdekében. A történeti módszer alapján ezt sem tekinthetjük a diktatúrák általános jellemzőjének. Ennek belátásához elég beletekintenünk az Egyesült Államok alkotmányába, amelyet George Washington elnök 1789. szeptember 17-én írt alá. Ebből a jogrendből szinte kisugárzik a remény, a felszabadultság érzése, a jövőben való hit és sehol sincs a félelemnek a legkisebb jele sem. Ugyanez volt érzékelhető az akkori közhangulatban is. Az Egyesült Államok akkori alkotmánya egy korabeli liberális demokráciát írt le, amit feltétlenül demokráciának kell tekintenünk. Ma ugyanezt az alkotmányt, ha nem lennének azóta kiegészítései, akkor kifejezetten diktatórikus alkotmánynak kellene neveznünk, az ebből folyó gyakorlatot pedig diktatúrának kellene tekintenünk. Azért diktatórikus, illetve diktatúra, mert olyan alapvető szabadságjogok hiányoznak belőle, amit ma természetesnek tekintünk és természetes módon gyakorolunk. Magyarán: nincs sem a demokráciának, sem pedig a diktatúrának olyan általános elve, amit Aron leírt, mert minden politikai rendszert csak az adott történelmi korban kell vizsgálnunk és kell természetesnek tekintenünk azt, hogy később az fejlődni fog.

 

Az előbbi fejtegetésből következik a demokrácia és a diktatúra viszonyát jellemző 4. dolog: a demokrácia folyamatosan átmegy diktatúrába. Ezt most már érthetőnek és szükségszerűnek is kell tekintenünk, ha a történeti módszert következetesen alkalmazzuk a politikai rendszerek fejlődésének elemzésére. Ami korábban demokrácia volt, az később átmegy diktatúrába, és ez az átmenet nyilvánvalóan jellemzi a politikai rendszerek egész fejlődését. Ezt a tételt tekintem a politikai rendszerek fejlődése általános törvényszerűségének. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a politikai rendszer fejlődése ma sem állt le, hanem úgy a liberális demokrácia főtípuson belül, mint a főtípusok vonatkozásában fejlődés várható. Hogy ez konkréten milyen lesz, azt most még pontosan nem tudjuk.

 

 

Debrecen, 2017. 09. 09.

A bejegyzés trackback címe:

http://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr4012813148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

leponex 2017.09.09. 08:21:23

eddig remek ...
PS: 1. pontod talán kiegészítő lehetne azzal (szerintem), hogy derék kommentelőd abszolút egyoldalú, abszolút elfogult, abszolút prekoncepcionális, így nem csak a történetiség, de a józan valóságérzetnek a látszatát sem ismerhetjük fel benne.
Ami azért sajnálatos, mert az épp aktuális demokrácia valódi értékelését, hiányosságainak értelmes kritikáját teszi lehetetlenné, hiteltelenné.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.09. 11:06:14

@leponex:

Te még nem ismered a 2. részt, én viszont igen. Ezért mondom azt, hogy várj szerdáig!

Egyébként köszi a dicséretet, neked is azt mondom, hogy igyekeztem.....

T.

Jakab.gipsz 2017.09.09. 23:16:32

Na jó, szerdáig vissza fogom magamat.

Egy jól megírt gondolat menet, koránt sem biztos, hogy jó gondolat menet.

Úgy tűnik a Lisszaboni Szerződés és a washingtoni konszenzusos demokrácia, "jósága" a fixa ideád.

Capo di tutti capi 2017.09.10. 10:02:48

A Fidesz rendszet egy nemzeti-populista kleptokrácia, melynek 3 fő eleme a bizalmi kör gazdagitása, a nacionalista dogmatizmus (szavazatokért) és a populizmus (ennek célja: elfedni az első elemet). A diktatúra jelleg is markáns de az emlitettek jobban jellemzik az orbánizmust. Hogy fasiszta lenne? Nem hiszem mert a populista vonás ahhoz túl erős. Vagy másként fogalmazva: jobban ügyelnek a látszatra.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.10. 12:16:00

@Jakab.gipsz:

Még egyáltalán nem biztos, hogy szerdán lesz vége ennek a cikknek. De amúgy is várnál rá, ugye?

T.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.10. 12:18:28

@Capo di tutti capi:

Azt, ugye, leírtam, hogy egy politikai rendszert sokféle sajátossággal lehet jellemezni. Azt is leírtam, hogy ÉN milyen szempontból fogom elemezni. Amit Te leírtál, az egy külön szempontrendszer lehet, de semmi köze sincs a demokrácia és a diktatúra problémájához.

T.

Capo di tutti capi 2017.09.10. 17:47:23

@Tarski: Igen, az enyém egy másik szempontrendszer, amit a "kommentelői szabadság" jegyében merészeltem leírni. :-) Viszont VAN köze a demokrácia-diktatúra problémájához, hiszen az általam említett nemzeti-populista-kleptokrácia CSAK diktatórikus módon tud működni, hiszen jellegéből adódik, hogy a megtévesztést erőszakos eszközökkel is fenntartja.

Intercessor 2017.09.10. 17:55:59

A diktatúra relativizálásáról szól ez a zagyva blogbejegyzés , mely felmentést ad az éppen aktuális autokráciák számára azzal, hogy a viszonyítási pontot relatívnak állítja be. Végkövetkeztetés: voltaképp nincs is olyan, hogy diktatúra. Ez természetesen butaság, áltudományos levezetéssel.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.11. 06:55:41

@Intercessor:

Ezt írod: "Végkövetkeztetés: voltaképp nincs is olyan, hogy diktatúra." --- Ezt én hol írtam? Sehol....

Ez az én demokráciaelméletem igencsak leegyszerűsített formában. Akik eddig olvasták "A demokrácia elmélete" című könyvemet, mindenki elismeréssel adózott. Ezek között volt filozófus, történész, tanár, és hozzájuk hasonló komoly felkészültségű értelmiségi. A Te véleményed ezek közül kilóg, ezért gondolom azt, hogy nem is érted az egészet. Merthogy igenis létezik diktatúra, de azt mindig valamihez viszonyítva kell értelmezni. A könyvemben ezeket sokkal pontosabban és világosabban leírom!!!! De ha én most ide matematikai logikai és valószínűségszámítási részeket is leírnék, akkor a fene se olvasná el ezt a cikket.

Eszem ágában sincs Orbánt bármi alól felmenteni, hiszen a viselt dolgairól két könyvet is írtam (Cézárarcmás, Legitim maffia), amelyeket nem vagyok hajlandó megtagadni senki kedvéért sem. Te hány könyvet írtál róla???

De ha már szerinted oly rossz az elméletem, amit persze eredeti formában még sohasem olvastál, akkor légy szíves egy szerinted jó elméletet idehozni. Szívesen elolvasom.

T.

Intercessor 2017.09.11. 23:46:52

@Tarski: Mi is a könyved pontos címe és a szerző becses neve? Tényleg elolvasnám, bár én csak egy bunkó szociológus vagyok, biztosan nem akkora nagy szellemi nagyság, mint te azért csak leesne, hogy miről szól. :-) Én erről a témáról nem írtam könyvet (bár cikkeket igen) mégis kiderült számomra, hogy a diktatúrát relativizálod és teszed a viszonylagos fogalmak halmazába, tagadva abszolut és objektív meghatározását. Már ne is haragudj, de ez egyértelműen kiderül írásodból. Nem tudom milyen történészek és tanárok értenek ezzel egyet, de ezekkel a kiváló urakkal (vagy talán hölgyekkel) nem szívesen vállalnék szellemi közösséget. Bármekkora értelmiségiek is.

Leon Uris 2017.09.12. 00:08:41

Kedves Tarski! Segítenél, mit jelent ez a Seneca idézet magyarul: "Satis mihi peuci lectores, satis est unus, satis est nullus" Sajnos nem sikerült nyomára akadnom, vagy lefordítanom. Viszont blogod fejlécében feltűnt számomra.

Mountain Dew 2017.09.12. 07:13:10

@Leon Uris: nem akarok tetszeni minden olvasónak elég nekem egynek de annak igazán (?) Valami ilyesmi.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.12. 07:40:56

@Intercessor:

A könyvem címe: A demokrácia elmélete. S naponta itt hirdetem az index-en. Bővebben lásd itt:

aristotle.5mp.eu/web.php?a=aristotle&o=gdiirmJLKb

Egyébként 2011. szeptember 29-én a BIBÓ 100 konferencián az MTA székházában tartottam előadást az elméletemről. Ott volt Kende Péter, Ludassy Mária, és sok más neves szakember. Kende Pétert ismerned kell, ha szociológus vagy, ezért arra kérlek, hogy tőle kérj tájékoztatót rólam, illetve a műveimről. Neki, mivel barátjává fogadott, minden eddigi jelentősebb könyvemet dedikálva átadtam elolvasásra.

Az igazi nevemet már régen nem titkolom, tehát Székely Szabolcs vagyok. Ha nem hiszed el, akkor kérlek, gyere el Debrecenbe, egy megbeszélt időpontban találkozhatunk és megmutatom a személyi igazolványomat is.

Az általad lesajnált szakemberek pedig itt a megyénkben közismert és elismert személyek. Mivel nem ismered őket, én a Te helyedben nem minősítettem volna.

MINDEN eddig megjelent könyvemet megrendelheted, ha a honlapomon megjelölt folyószámlámra befizeted az árát. A könyveket a nyomdától megrendelem, és kb. 3-4 hét múlva postázom számodra. Ebben küldök nyugtát, vagy számlát, ahogy kéred. Ettől a rendszertől sajnos nem tekinthetek el, mert elég jól ismernek Fideszes körökben, és elképzelhető, hogy egyszer véletlenül NAV ellenőrzést kapok. Ez van!

T.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.12. 07:43:52

@Leon Uris:

"Elég nekem kevés olvasó, elég egy, elég egy se"

A lányom latin szakos tanár, és szerinte minden korábbinál ez volt a legjobb idézet. Ő már csak tudja......

T.

Jakab.gipsz 2017.09.12. 09:58:05

@Tarski: Igen természetesen, egy jó tollú szerzőtől, a negatív információ is, pozitív értékkel bír.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.12. 11:07:09

@Jakab.gipsz:

Örülök annak, hogy ennyire értékelted a művemet.

T.

leponex 2017.09.12. 13:08:40

@Tarski: ne haragudj Tarski, kénytelen voltam elolvasni (megint, mint közben kiderült, mert az egészséges ösztön törölte ezt a baromságot az emlékezetemből) a hivatkozott H.I. irományt.
Tulajdonképpen akár tiszteletre méltó is lehetne az az igyekezeted, hogy az értelmiséghez illően racionális, visszafogott, türelmes fejtegetéssel próbálsz az értelmes kommunikáció, közbeszéd felé terelgetni, úgy csinálni mintha derék kommentelődben is készség mutatkozna erre.
De tényleg valós a kérdés: van ennek ma bármiféle értelme?
Nem inkább az történik jelen esetben is, hogy egy idióta provokációjának 'áldozata vagy', Hell István meg jót röhög magában, hogy sikerült rávennie a vele való foglalkozásra .-)
PS: én (is) azért mégis a lepényhalakkal vagyok ...

leponex 2017.09.12. 13:24:00

de hogy mindennek ellenére miért is nincs más út, mint a végnélküli türelem, maga a szendergő Hell István adja meg a választ önkéntelenül is posztja elején:

"Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen."

szóval hajrá Tarski.

Leon Uris 2017.09.12. 16:13:58

@Tarski: köszönöm. Találó idézet. Nagyon tetszik és fura módon még soha nem hallottam. De most jegyzem. :-)

Intercessor 2017.09.12. 16:24:06

@Tarski: A komoly teljesítmény előtt mindig elismeréssel szoktam adózni és könyved valódi teljesítmény. Ezt készséggel elismerem. Bár az alapgondolattal - mely fenti posztodból szűrtem le - nem értek egyet, a könyved biztosan értékes munka. El fogom olvasni. Szakembereket "nem sajnáltam le" ezt félreértetted, csupán azt írtam: "nem vállalnék velük szellemi közösséget". És ezt most is fenn is tartom, ha a diktatúrákról alkotott képük a relativizáson alapul. (Nem azon múlik, hogy hasra esek e címeik előtt. Kende Péter neves szakember, természetesen ismerem munkásságát és őszintén meglep diktatúrákról alkotott látásmódja, amiről eddig nem tudtam.) Egy kicsit sem vagyok Fideszes, de a jelenlegi ellenzéket sem támogatom, viszont tetszik nekem, ahogyan kritizálod az orbánista nemzeti-populista kleptokráciát. Összességében nem hinném, hogy sok köztünk a különbség, csupán egy árnyalat lehet a posztod végkövetkeztetései mentén.

Mountain Dew 2017.09.12. 16:34:13

@Tarski: jó idézet. Én sem ismertem ... és ezek szerint lefordítanom sem sikerült helyesen. :-) Mondjuk nem is vagyok latin szakos.

Intercessor 2017.09.12. 16:42:17

@Intercessor: ... szóval "béke" kedves Székely Szabolcs! :-) Az idézet nekem is tetszik, de egy betű-elírás van benne Nem peuci, hanem pauci, "a" -val. (A szó jelentése: kevés.)

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.13. 06:54:19

@leponex:

H. I.-t tisztelem és becsülöm, mert sok pozitív dolog mellett kiállt. Azt a tevékenységét, amely a romák megsegítését célozta, kifejezetten jónak tartom. A kettőnk problémája nem személyes jellegű tehát, hanem elméleti, ami abból adódik, hogy ő liberális én meg, amint azt többször kiejtetettem, szocdem vagyok.

Eddig is sok vitát folytattunk, de más netes felületen, ez a mostani pedig éppen az én blogomon folyik. SOHASEM gondoltam azt, hogy H. I. játszik velem, sokkal komolyabb embernek tartom őt ennél. A valóság inkább az, hogy TÉNYLEG különbözik a véleményünk az adott problémáról. A mostani kommentje viszont kiváló alkalom volt arra, hogy egy egészen más szemszögből vizsgáljam meg a problémát. Úgyhogy én inkább köszönettel tartozok neki, mint korholnám őt ezért a hozzászólásáért.

Egyébként a Te kommentjeid is sokat jelentenek számomra, mert újabb és újabb gondolatokat gerjesztenek bennem. Mindig arra lyukadok ki, hogy ezért érdemes blogolnom, mert ez elősegíti a szellemi fejlődésemet is.

T.

Tarski · www.aristotle.5mp.eu 2017.09.13. 07:04:43

@Intercessor:

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy haragudnék rád bármilyen oknál fogva. Ilyenről én már nagyon régen leszoktam. Csupán megbeszéltük a dolgokat, és kész.

Kende Péternek nem biztos, hogy az a véleménye az adott témáról, mint Raymond Aroné, bár volt és van közöttünk vita a demokrácia és a diktatúra értelmezése terén, főleg a Cézárarcmás című könyvem utolsó bekezdése nyomán. Fontos, hogy Te is világosan lásd: minden ellenvetés, kritika, amit itt a blogomon X. Y. ellen leírok, kifejezetten ELMÉLETI jelegű és nincs személyes, vagy pártpolitikai vonatkozása. Tessék vitatkozni velem, és ha sikerül ELMÉLETILEG meggyőzni engemet, akkor azt készséggel elismerem.

Ha elolvastad "A demokrácia elmélete" című könyvemet, akkor olvasd el még "A jogállam elmélete" című könyvemet is, mert a kettő együtt alkot egy egészet. Mindkettő a politikai rendszer irányításának a problémájával foglalkozik.

T.