Ballépések

2017. szeptember 23. - Tarski

...a fejedelem mindenekfölött azt hitesse el minden cselekedetével, hogy nagy és kiváló személyiség. (Machiavelli: A fejedelem.)

 

Sokan vádoltak meg azzal, hogy a blogbejegyzéseimben sorra a balliberális oldalt kritizálom, ami nem tesz jót a közelgő választások kimenetelére. Ezt persze azonnal vissza lehet utasítani azzal, hogy mindenkinek joga van nyilvánosan kifejteni a véleményét. Lehetne azzal is érvelni, hogy sokan vannak, így én is, akik egyik szekértábor mellett sem tették le a voksukat, és akik így, ha működne a jelzett logika, nem fejthetnék ki a véleményüket. Ez nyilván a szólás szabadságának a semmibe vételét jelentené. Van azonban olyan eset is, amikor egyszerűen nem lehet vállalni akár a kormány, akár pedig az ellenzék némelyik megnyilatkozását, mert az annyira nem egyezik a valósággal, vagy olyan bárgyú kijelentés, vagy tett, hogy az már sérti az ember fülét. Az ellenzék, hogy minél többet mutassa magát, sok ilyen esettel szolgált csak ezen a héten is. Egy kis szójátékkal azt lehet mondani, hogy a bal lépések ballépések.

 

Itt van mindjárt az első ilyen ballépés, a korrupciós ügyek elévülésének 9 évről 12 évre emelésének problémája. Közismert, hogy Vágó Gábor ellenzéki aktivista a poklokat megjárta azért, hogy a Nemzeti Választási Bizottság elfogadja a népszavazási kezdeményezését ebből a témából. Itt csak annyit jegyzek meg ezzel kapcsolatban, hogy ma a leginkább preferált módszer a kitűnésre, a feltűnésre, a közvélemény körében történő megjelenésre a népszavazási kezdeményezés és ha azt engedélyezik, akkor az azt követő aláírás gyűjtés. Ez tényleg kitűnő alkalom arra, amint azt a Momentum esete is bizonyította, hogy a választók széles tömege lássa, megismerje a mindenre elszánt ellenzéki aktivistákat és politikus palántákat. Mindez azonban ködként oszolhat szét akkor, ha nem jön össze a szükséges számú hiteles aláírás. Tehát van kockázata ennek a kezdeményezésnek is, de mindemellett tényleg jó alkalom arra, hogy a választók tömegesen jelenjenek meg egy ügy mögött, amit az adott párt vagy aktivista úgy értékelhet, hogy az aláírásukat adó személyek egyúttal rájuk szavaznak majd a következő választáson.

 

De van egy további kockázata a népszavazási kezdeményezésnek: a kormány gondolhat egyet és azt mondja, hogy rendben van, terjesszenek be egy ezzel kapcsolatos törvényt és a parlamentünk azt elfogadja. Ez történt a fenti népszavazási kezdeményezéssel is, aminek nyomán Vágó Gábornak egyből kiesett a kezéből a lángoló kard és kénytelen lesz feladni a további aláírás gyűjtést. Most persze mindenki azt gondolhatja, hogy a kormány meghátrált, a balliberális ellenzék egyébként ezt kommunikálja, és egy újabb győzelemként aposztrofálja és dörzsöli a kezeit, hogy keresztbe tehetett az álnok diktátornak. Sajnos, ez nem tekinthető azonban teljes győzelemnek, több okból. Az első ok az, hogy a korrupció nem csupán a hatalmon lévők sajátja, hanem bizony az ellenzék egy jelentős részének is. A 4-es metró korrupciós ügyét például még csak ezután fogják a bíróságon tárgyalni, és ezért az elévülési idő kitolása 12 évre bizony a Fidesz malmára hajthatja a vizet. Ha viszont a saját emberei közül lesz valaki ennek az áldozata, akkor nyugodtan mondhatják azt, hogy a párt megtisztult. A második ok az, hogy ezzel a húzásukkal ezt követően állíthatják azt, hogy íme, az ellenzéknek egy jó törvényjavaslatát a Fidesz elfogadta, tehát nem igaz az sem, hogy a Fideszes parlamenti többség minden törvényjavaslatot lesöpör az asztalról. A harmadik ok nyilván az, hogy az aláírásgyűjtés befejezése nem aktivizálhatja az ellenzék táborát. Ennek azonban ellentmondhat az a tény, hogy más eszközökkel is lehet mozgósítani őket, mint például tüntetések megszervezésével. Röviden: nem kell tehát annyira örülni annak, hogy ez a népszavazási kezdeményezés meghátrálásra késztette a kormányt, mert még nem tudjuk azt, hogy ez végül is kinek fog jobban kedvezni.

 

A másik példa, amit elemezni akarok, szintén ezen a héten történt. Már korábban is tudtuk, hogy a sukorói ügy egyik vádlottja szeptemberben fog bevonulni a börtönbe, hogy lerója a reá kiszabott büntetését. Ez kedden megtörtént, de olyan politikai felhajtással, amit csak kevesen élvezhetnek akkor, amikor börtönbe kell menniük. Történt, hogy maga Gyurcsány Ferenc kísérte el Császy Zsoltot a börtön kapujáig és baráti puszik és ölelések után búcsúzott el tőle. Ezt követően pedig az ott sertepertélő újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy a két elítélt politikai fogolynak tekinthető. Régen hallottuk ezt a fogalmat, az öregek még emlékezhetnek erre, hiszen a Rákosi-rezsimben és a Kádár-rezsim kezdeti időszakában volt legutóbb ilyen börtönlakó. Ez a fogalom, ha valaki nem tudná, azt jelenti, hogy az elítéltet azért vetik börtönbe, mert 1. rendszerellenes kritikát fogalmazott meg, vagy rendszerellenes tettet hajtott végre és 2. ezt a kritikát, vagy tettet a hatályos jogrend büntethetőnek és büntetendőnek rendeli.

                   csaszy_bortonbe_megy.jpg

 

Tehát politikai fogoly csak az lehet, aki a fennálló rendszerrel szemben politikai kritikát fogalmazott meg, vagy rendszerellenes tettet hajtott végre. Ezeket büntetni, hogy úgy mondjam „természetes” dolog egy diktatúrában, hiszen a megfélemlítés egyik eszközének kell tekintenünk. De egy liberális demokráciában egészen más a helyzet. A legfontosabb különbség az, hogy mindenki szabadon kinyilváníthatja a politikai meggyőződését, amit különböző formában tettekben is nyilvánvalóvá tehet, amelyeket a Lisszaboni Szerződés és az alaptörvény is alapjogként definiál. Ezen túlmenően a társulási autonómia demokratikus intézményének megfelelően mindenki szabadon alakíthat politikai pártot is, amelyik már tényleg nyílt szembenállás lehet az aktuális hatalommal. Ezek a politikai pártok pedig egy feltételezett tisztességes versenyben nyerhetik el azt a jogot, hogy a következő négy évre ők tartsák kezükben a politikai hatalmat. Azzal pedig nem lehet vádolni a Fideszt, hogy ellene lenne annak, hogy minél több párt alakuljon meg. Sőt, kifejezetten támogatja azt, mert ez a malmára hajtja a vizet. Így ha valaki azt állítja, hogy ma létezhetnek politikai foglyok, akkor azzal implicite azt is állítja, hogy ma diktatúrában élünk, és bárkit el lehet ítélni a politikai nézeteiért, vagy rendszerellenes tetteiért. Ennek logikai folyománya az is, hogy független bíróság sincs, mert a feltételezés szerint egy politikailag befolyásolt bíróság hozott elmarasztaló jogi ítéletet. Továbbá nincs jogbiztonság sem, mert egy kormányváltás esetén a feltételezés szerint a bíróság az új hatalomnak fog kedvezni, magyarán a jogi ítéletet képes a politika befolyásolni. Tehát láthatjuk azt, hogy Gyurcsány Ferenc állításának milyen súlyos elméleti, logikai következményei lennének, ha az igaz lenne.

 

De ez nyilvánvalóan nem lehet igaz. Azt persze én belátom, hogy a volt miniszterelnök érzelmileg túlfűtött állapotban volt akkor, amikor a fentieket mondta, hiszen őt magát is alaposan meghurcolták, de végül is nem ő került börtönbe, hanem a két volt munkatársa. De mint politikusnak, tudnia kellett volna azt, hogy ezek után szerte az országban azt mondják majd, hogy Magyarországon ma lehetnek politikai foglyok. Ez pedig mindenképpen rossz fényt vet hazánkra. Gyurcsány egyébként arra sem gondolt, hogy amikor netán jövőre Botka László válna kormányfővé, akkor az ő hivatali idejében is lennének politikai foglyok. Hiszen mi változtatná át Gyurcsány korábbi véleményét a kormányváltás után, ha ma igaznak tekintenénk a keddi kijelentését. Arra ugyanis nem lehet számítani, hogy a kormányváltással egy időben minden bírót menesztenének és szabadlábra kerülhet a két elítélt.

 

Látható, hogy a balliberális ellenzéknek több olyan ballépése volt, amivel egyszerűen egy józanul gondolkodó egyén nem azonosulhat és amit nem vállalhat fel. A politikusoknak van ugyan egy „mentségük” ezekre: a választók befolyásolása érdekében szerintük még ilyen sületlenség is megengedhető, mert a választók szerintük birkák, és arra megy, amerre a vezérürü mutatja. De egy olyan független gondolkodónak, mint amilyen én is vagyok, nem lehet semmi indoka sem arra nézve, hogy ilyen marhaságoknak bedőljön. Ezért inkább vállalom azt, hogy naponta rám süssék azt, hogy a baloldal árulója vagyok, mint felvállaljam a buta birka szerepét.

 

Debrecen, 2017. 09. 23.