Teljhatalom

2017. június 24. - Tarski

Qui dominum habent, dominium non habent.” (Thomas Hobbes: De cive)

 

Még a Római Köztársaság idejében volt az a szokás, hogy különleges alkalmakkor „dictator”-okat neveztek ki, akik egyes válsághelyzetekben egyedül gyakorolhatták a hatalmat a gyorsabb és hatékonyabb irányítás megvalósítása érdekében. A dictator-okat fél évre nevezték ki és tetteiért nem lehetett később felelősségre vonni. Eredeti ötlet volt ez, mert olyan feltételeket teremtett, ami az egyetlen lehetséges megoldása lehetett a válság megoldásának és mellé még nem írta felül a köztársaság általános berendezkedésének elveit sem.

 

Az MSZP ma ilyen helyzetbe került akkor, amikor első körben Botka Lászlót választotta meg miniszterelnök-jelöltnek, második körben pedig az országos választási bizottság elnökévé nevezte ki. Ez utóbbi már sokkal jobban hasonlított a Római Köztársaság dictator-ához, hiszen Botka László gyakorlatilag teljhatalmat kapott arra nézve, hogyan készíti fel a pártját a 2018-as választásra. Már most rögzíteni kell azt, hogy ez a kinevezése nem jelenti azt, hogy a mai értelemben vett diktátor vált belőle, hiszen ezt a teljhatalmat nem az egész politikai rendszerre nézve kapta meg, hanem csupán egy párt, az MSZP vonatkozásában. S mivel ez a probléma kifejezetten a párt belügye, ezért nincs is értelme azt felvetni, hogy most ki a párt elnöke, mi lesz Molnár Gyulával, a párt tényleges elnökével ez alatt az idő alatt. Botka László megbízatása csak a 2018-as választásokig tart és utána visszaáll a régi rend, és az MSZP választási győzelme esetén vezetni fogja az országot.

 

Azt kell mondanom, hogy most az MSZP a lehető legjobb megoldást választotta. Egyrészt tényleg válsághelyzetben van, hiszen a párt az utóbbi időkben meglehetősen sokat veszített a támogatottságából. Másrészt az ellenzéken belül sincs meg az az egyértelmű vezető pozíciója, ami predesztinálhatná arra, hogy a Fidesz érdemi kihívója lehessen. Tehát a következő választás tényleg egy vízválasztó lehet az MSZP számára, hiszen két szélsőséges eset állhat elő. Az egyik szerint ebből a versenyből az ellenzéki pártok vonatkozásában megerősödve kerül ki, és ezzel továbbra is megmaradhat a Fidesz lehetséges váltópártjának. A másik verzió ennél sokkal rosszabb, hiszen ha Botka László terve nem válik be, akkor az MSZP visszasüllyed a kis, vagy törpepártok közé, amivel talán hosszabb távon kieshet a politikai hatalomért folytatott versenyből.

                                  botka.jpg

 

Botka László kiválasztása „dictator”–nak szintén kiváló döntés volt, mert ő volt az egyetlen olyan politikus, aki sikeresen harcolt a Fidesz ellen, és immár hétszer tudott győzni Szeged városában. Ezzel egy olyan vörös foltot hozott létre, ami elrondította a Fideszes narancssárga, az egész országot beterítő színképét. Botka tudott valamit arról, hogyan kell megtervezni, megszervezni és végrehajtani a választási kampányt, és ehhez a szükséges anyagi, személyi és politikai feltételeket is biztosította. Kézenfekvő volt az, hogy most őt bízták meg azzal, hogy az egész párt tekintetében az országos választási kampányt ő szervezze meg. S Botka meglehetősen határozottan cselekedett, hiszen a tervezett választási bizottságból azonnal menesztett két politikust, akik már korábban lejáratódtak különböző ügyek kapcsán. Az így kialakított ötfős választási bizottságban már csak olyan személyek szerepelhetnek, akik bírják Botka feltétlen bizalmát. Mindemellett felügyelete alá vonta a párt teljes kommunikációját, így ezek után semmit sem lehet közölni a kommunikációs igazgatója engedélye nélkül. Ennek csupán az a szépséghibája, hogy ezzel egy alapvető szabadságjogot, a vélemény nyilvánítás jogát korlátozta, amihez egyáltalán nem volt felhatalmazása. A pénzügyek terén is teljhatalmat kapott, vagyis ezt követően egyetlen pénzmozgás sem történhet az engedélye nélkül. S végül a korábbi tervekkel ellentétben nem járult hozzá ahhoz, hogy a párt támogassa a Fidesz plakáttörvényének elfogadását. Kétségtelen, drasztikus intézkedések ezek, amelyek egyúttal mutatják Botka elszántságát is a Fidesz legyőzése iránt. Ám, ismétlem, ezeket az intézkedéseket sem lehet semmiféle önkénynek, különösen pedig diktatúrának tekinteni, hiszen mindehhez megkapta a pártjától a felhatalmazást.

 

S itt kell elmondani azt is, hogy ha ezek az intézkedések sem vezetnek sikerre, akkor az MSZP túlságosan nagyot bukhat. Tehát az egyik oldalon kétségtelenül megvan az az előny, hogy a párt minimum stabilizálhatja a támogatottságát, de inkább növelheti azt, a másik oldalon viszont ott lehet az a lehetőség, hogy ez a vállalkozásuk nem jön be és a konkurens ellenzéki pártok megerősödéséhez vezethet. Magyarán: ez a mostani próbálkozás hasonlítható ahhoz a kártyajátékhoz, amikor 19-re lapot húznak. S mivel az MSZP különösebben nem forszírozza a többi ellenzéki párttal való összefogást, ezért azok rákényszerülhetnek arra, hogy külön szövetségben gondolkodjanak. Ez pedig azzal a veszéllyel járhat, hogy az MSZP veszítése esetén később is kihagyják őket egy ellenzéki összefogásból. Magyarán: fennállhat egy olyan helyzet, hogy az MSZP 2018 után annyira egyedül marad, hogy az egyértelműen a párt leépüléséhez vezet.

 

Ezért lehetett plauzibilis feltételezés Molnár Gyula pártelnök részéről az, hogy 2018 után akár a párt is megszűnhet. Hiszen most végeredményben az utolsó ütőkártyájukat is kijátsszák azzal, hogy Botkát teszik meg a választási bizottság fejének, akinek számára gyakorlatilag teljhatalmat adnak. Ez már végeredményben egy olyan harci állapotot hoz létre, amit már nem lehet tovább fokozni, és nem lehet tartóssá sem tenni, mert ilyen feltételek mellett egyetlen párt sem működhet huzamosabb ideig. Tehát ha ezzel a módszerrel sem sikerül eredményt elérni, akkor, mivel már korábban minden lehetőséget kijátszottak, ezért valóban nem marad más hátra, mint a párt újrarendezése. Ez több dolgot jelenthet. Egyik az lehet, hogy megváltoztatják a párt nevét, hiszen eddig oly sok nehezék rakódott rá, hogy ezzel a névvel nem lehet már eredményt elérni. A másik dolog sokkal súlyosabb döntés lehet: a név megváltoztatása mellett olyan tagságot alakítanak ki, amelyben nem kapnának helyet a korábban erkölcsileg amortizálódott politikusok. Ez utóbbira utalhat Botkának az az intézkedése, hogy a választási bizottságba nem vett be két olyan politikust, akik már korábban leszerepeltek.

 

Belátom, hogy ez a perspektíva lélegzetelállító, de megítélésem szerint az MSZP akkor cselekedne a legjobban, ha minimum elgondolkodna ezen a verzión is. Azt ugyanis az elmúlt hét évben világosan láthatták, hogy a támogatottságukat nem tudták oly mértékűre fokozni, hogy a Fidesz váltópártjává váljanak. Az MSZP mellett időközben több olyan új párt épült fel, amelyik új szemléletet is hozott a politikai erőtérbe és ezáltal stabil támogatottságot tudott kialakítani magának. Egy olyan régi párt, mint az MSZP pedig csak akkor tudná magáról elhitetni azt, hogy képes megújulni és halad a korral, ha lerázza magáról a korábbi koloncokat és nulláról indul. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy új párt, új felállás, új politikai program és főleg morális megújulás jön létre.

 

Nem tudom, hogy erre a harakirire képes lesz-e a párt, mert azért lássuk be, a régi garnitúrának meglehetősen nagy a befolyása a pártban, akiknek egyáltalán nem érdeke a változás. Nekik éppen megfelel a mai langyos víz, amiben lehet halászni, lehet mutyizni, egyáltalán túl lehet élni a Fidesz uralmát. Mindenesetre Botka Lászlónak a mostanában mutatott célratörő határozottsága már elég okot adhat arra nézve, hogy higgyünk a változásban.

 

Debrecen, 2017. 06. 24.