Családok Éve

2018. január 03. - Tarski

Hosszú évek során megszokhattunk már azt, hogy január elsejétől több jogszabály megváltozik. Most is ez történt, de az új jogszabályok közül jelentőségét tekintve kiemelkedik a családtámogatási rendszer további fejlesztése. Eszerint január elsejétől például a gyed maximális összege 2018-ban eléri a bruttó 193 200 forintot, míg a diplomás gyed az alapképzésben részt vevő hallgatóknál 96 600 forintra, a mesterképzésben résztvevők esetében 126 350 forintra emelkedik. Továbbá növekszik a kétgyermekesek családi adókedvezménye, aminek nyomán háztartások 35 ezer forinttal többet tudnak megspórolni. Egyről két évre emelik a diplomás gyed időtartamát, így akár 1,5 millió forintnyi többlettámogatást is kaphatnak azok, akik az egyetem, főiskola alatt, vagy annak elvégzése után egy éven belül vállalnak gyermeket. Január elsejétől indul az ún. köldökzsinór program, amely azokat szólítja meg, akiknek magyar gyermeke nem Magyarország közigazgatási határain belül születik, hanem bárhol másutt a világon. Ezen szülők is jogosultakká válnak az egyszeri 64 125 forintos anyasági támogatásra, valamint a Babakötvényre.

 

Mindezek az intézkedések szerintem három alapvető célt szolgálhatnak: 1. a fiatalok körében a gyermekvállalási kedvet kívánják fokozni, 2. a külföldön élő magyar családokat akarják hazacsalogatni és végül 3. a gyermeknevelés anyagi leterhelésének csökkentésével, illetve átvállallásával a gyermeknevelés társadalmasítását akarják fokozni. Mindezek kétségtelenül fontos intézkedések, de ennél azért sokkal többről van szó, mégpedig az egész nemzet ügyéről. Az ugye, mindenki számára világos, hogy az új nemzedék lehet egy nemzetállam létének a letéteményezője, tehát az új nemzedék felnevelésének részbeni átvállalása, és a megfelelő nevelése egyúttal kijelöli azt az irányt, amelyik perspektívikusan meghatározza és behatárolja az adott nemzetállam minőségét és a nemzetállamok között elfoglalt helyét. Ebben a tekintetben két szélsőséges helyzet állhat elő: az egyik szerint Magyarország felolvad a többi nemzetállam kohójában és megszűnik a nemzetállami jellege. A második opció az lehet, hogy hazánk a lélekszámát megtartva, vagy növelve továbbra is részesévé válhat az európai nemzetállamok közösségének. Mindkét lehetőség ma reálisan létező opció, és ezért ma erről felelősen dönteni tényleg nemzetstratégiai jelentőséggel bír. A kormány pedig a jelek szerint a második opciót, tehát Magyarországnak, mint nemzetállamnak a perspektívikus túlélését kívánja előmozdítani.

 

Figyeljük meg, hogy ez a nemzetsratégiai döntés egyenesen következik a Fidesz “nemzetben” történő gondolkodásából. Ez a párt mindig kihangsúlyozta azt, hogy nemzeti jellegű párt és ezért legfőbb céljának a nemzeti integritásának a megtartása volt és jelenleg is ezt tekinti alapvető feladatának. Minden konkrét problémát ennek szemüvegén keresztül szemlélt és nem csupán szavakban foglalt állás ebben a tekintetben, hanem tettekben is. Ebben a vonatkozásban a mai balliberális ellenzék jelentős hátrányban van, mert az eddigi megnyilatkozásaiból inkább a kozmopolita szemléletmód sugárzott ki. Ilyen alapvetés esetén azonban megkérdőjeleződik az cél, hogy egy kormányváltás valóban szolgálhatná-e a az eddigi, a Fidesz által követett nemzetstratégiai elvek érvényesülését.

                              csalad.jpg

Az előbbin túlmenően ma minden európai nemzetállamnak ilyen – olyan formában, de pozitív választ kell adnia a menekült-ügy problémájára, amelyik perspektívikusan hosszú évtizedekig az egyik legfontosabb gondja marad nem csupán minden európai nemzetállamnak, hanem az egész világnak. Egy olyan kis ország, mint hazánk, nem gondolkodhat másként, mint a menekültek befogadásának igen nagyfokú mérsékeléseként. A menekültek tömeges befogadása ugyanis jelentős mértékben átalakítaná a népesség nemzetiségi szerkezetét, és így hosszabb távon a magyarság léleszáma kisebbségben maradhat. Ez valós veszély, ezért ma Magyarországnak százszor meg kell gondolnia azt, hogy hány menekültet fogad be.

 

Az előbbi két gondot még tetézi az is, hogy hazánkban egyre kevesebben vagyunk, így a munkaképes lakosság száma is csökken. Ezzel szembe megy az a tény, hogy a gazdasági válságot követő konjunktúra időszak egyre több munkáskezet igényel, aminek kielégítése ma már a kormánynak is a napi gonddá vált. Úgy kell számolnunk, hogy ha nem találunk elég munkaerőt, akkor Magyarország lemarad a nemzetek közötti gazdasági versenyben, ami szükségszerűen maga után vonja a társadalmi szféra más területeinek a visszamaradását. Tehát nagyon is kézzelfogható következménye lehet annak, ha a munkerő szükségletetünket nem lehetne biztosítani. A Fidesz mostani intézkedése ezt a problémát is igyekszik megoldani, hiszen előre gondolkodván a jövő munkaképes lakosságának számát kívánja növelni. Az ellenzék ezen a téren is defenzívában van, mert a menekült-ügy kezelésében meglehetősen liberális nézeteket vall és a kommunikációjuk szerint a menekültekből kellene megoldani a munkaerő hiányt. Csakhogy az eddigi nyugat-európai tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált az, hogy a menekültek közül csupán 5 – 10% képes az európai munkarend szerint dolgozni, amit a megfelelő képzettség hiánya és a hivatalos nyelv nem ismerése csak tovább ront.

 

Két dolgot meg kell még jegyeznem az eddigi fejtegetések kapcsán. Az egyik dolog az, hogy a mai ellenzék rosszul tenné azt, ha a mostani intézkedéseket bármilyen formában kritizálná. Ezek az intézkedések ugyanis magukért beszélnek: olyan változtatások, amelyek pártsemlegesek. Tehát nem a Fidesz, vagy bármelyik oligarchájának az érdekeit szolgálják, hanem valóban össznemzeti érdekeket. Ezt kritizálni részben azt jelentené, hogy az eddigi elhibázott kommunikációjuk üzenete az volt, amit a Fidesz is állított róluk: idegenszívűek. Ez pedig egy országgyűlési választás során mindenképpen súlyosbítaná a balliberális ellenzék megítélését.

 

A másik dolog az, hogy a Fidesz nem csupán kiváló kommunikációval rendelekezik, hanem cselekszik is. A tények maguk bizonyítják azt, hogy igenis a Fidesz nemzeti elkötelezettségű párt, amelyik képes megalapozni és kivitelezni a nemzetstratégiai terveit. Ezzel szemben a balliberális ellenzéknek a kommunikációja csapnivaló, továbbá a kritikán és az ígérgetéseken túlmenően nincsenek kézzelfogható érvei a nemzeti elkötelezettségük bizonyítására. Mindez ismét csak azt a vélekedést támasztja alá, hogy az országgyűlési választásokon ezen a téren is eleve hátránnyal fognak indulni. Tehát ha az ellenzék javítani akar a korábbi megítélésén, akkor nem fogja súlyos kritikával sújtani a kormány családtámogatási rendszerét. Ez lehetne az a talán egyetlen közös pont, amiben minden magyar politikai párt egyetérthetne, merthogy ezen a téren valóban egy csónakban evezünk.

 

A Fidesz mindig jól tudta azt, hogyan kell az emberek kedvében járni. Különösen fontos ez most a választás évében, amikor minden egyes voks döntő jelentőségű lehet. Ezért gondolom én azt, hogy a fenti pozitív fejlemények egyúttal a párt választási esélyeit is nagyban növelni fogja, hiszen szinte nincs olyan egyén, aki ne lenne érintett a családja sorsának alakulásában. Mindezek ellenére nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Fidesz 8 éve alatt alatt szinte semmit sem javult a szegények helyzete és a nyugdíjasok közül sokan mélyszegénységben élnek. Ezért ha a 2018-as évet a Családok Évének kiáltották ki, akkor egy esetleges választási győzelem esetén a Fidesznek gondolkodnia kell azon, hogy miként valósítja meg a Szegények Évét és a Nyugdíjasok Évét.

 

 

Debrecen, 2018. 01. 03.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr6913544791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.