Kampányolunk

2018. január 10. - Tarski

Még három hónap van vissza a választásokig, de szinte teljes üzemben folyik a kampányolás. Vagy inkább azt mondhatnánk, hogy folytatódik a választók megdolgozása, hogy azok az illető pártra adják majd a voksukat. Az elmúlt szombaton például itt nálunk Debrecenben az 1. sz. választókerület MSZP-s képviselőjelöltje osztott kávét, meg tollat és próbált több ismeretséget szerezni magának. Gurmai Zita lesz a párt részéről Kósa Lajos kihívója, ami azért pikáns dolog, mert két olyan politikus mérheti össze az erejét, akik a pártjuknak vezető politikusai közé sorolhatók.

 

Ám itt Debrecenben az MSZP 1998 óta csupán kevés eredményt ért el, annyira Fideszes többségűvé vált a megye székhelye, ami elsősorban az egyetemi város jellegének tudható be. A mai kormánypárt végereményben a rendszerváltozás óta szisztematikusan építgette a saját szavazói bázisát, ami oda vezetett, hogy a rendszerváltozás utáni két ciklust követően már nyomasztó fölényre tett szert más pártokkal szemben. Így már ma elmondható az, hogy az MSZP jelöltjének, de más ellenzéki pártoknak sem lesz túlságosan sok reménye arra nézve, hogy akár egyetlen választókerületben is győzni tudjon. Mondom ezt annak tudatában, hogy nemrég pattant ki Kósa Lajos 82 éves édesanyjának sertéstelep tulajdonrész vásárlásának ügye, és az ezzel kapcsolatos mértéktelen állami támogatás juttatása. Maga az ügy annyira árulkodó, hogy nem érdemes még bizonygatni sem azt, hogy itt egy Fideszes mutyizás történt, hiszen egy idős hölgy nem fogja majd a sertések gondozásával töltenie az idejét, ennél sokkal inkább hihető az, hogy csupán költségvetési pénz megszerzése volt a cél. S mivel sejthető az, hogy itt is minden törvényesen történt, ezért ebből a lenyúlásból sem lesz bírósági ügy, a választók pedig néhány nap múltán elfelejtik az egész problémát. Kósa Lajosnak pedig mindig volt annyi bőr a képén, hogy ilyen sumákolások után is a tiszta és talpig becsületes politikus képét mutassa fel a választói felé és mindig lesz annyi támogatója, hogy ezt készséggel elhiggye. Ezért állítom én azt, hogy sem az MSZP-nek, sem más pártnak sincs komoly esélye arra, hogy Debrecenben győzzön.

                                                 v18.jpg

Az előbbitől gyökeresen különbözik a Válasszunk! 2018 nevezetű csoport helyzete, amelyik szintén nemrégen kezdte el a kampányolását. A V18 csoport tagjai szerint ha Orbán Viktor „illiberális”, uram-bátyám kapcsolatokra épülő rendszere tovább folytatódik, akkor Magyarország gazdasági-társadalmi lecsúszása tartóssá válhat. Ebben a célrendszerben nincs sok új elem, hiszen hasonló megállapításokra jutottak más pártok és politikusok is. Az újdonság abban van, hogy nem egy konkrét politikai filozófia mentén történt a szövetkezés, hanem egy jól körülírható cél érdekében, ez pedig az Orbán-rendszer leváltása. A V18-as csoportban olyan politikusok vannak, akik korábban tagjai voltak valamelyik bal-, vagy jobboldali kormánynak, így nyilvánvalóan vannak kormányzati tapasztalataik, és ezt az értékes információkat állítják majd a kormányváltás érdekében a kampányuk középpontjába. Mindezek a tények azért nagyon figyelemre méltóak, mert világosan rámutat arra, hogy itt ma Magyarországon nem csupán arról van szó, hogy a szokásnak megfelelően a baloldal és a jobboldal harcol a politikai hatalomért. Itt most már értékrendek harcolnak egymással: marad-e tovább a külsőségekben feudalisztikus jelleget mutató orbáni rendszer, vagy pedig visszatérünk-e a korábbi liberális demokrácia modellhez, ami sokkal inkább megtestesítette a nyugat-európai modelleket.

 

Tehát én kifejezetten hasznos dolognak tartom azt, hogy ez a szervezet létrejött, mert egyértelműen bizonyíthatja azt, hogy itt egy általános társadalmi elégedetlenségről van szó, amit a V18-ba tömörült politikusok fognak artikulálni. Azt is elfogadom, hogy ha ez az orbáni rendszer tovább folytatódik, akkor a konjunktúra ciklus által nyújtott gazdasági fejlődési lehetőségeknek csupán egy részét leszünk képesek abszolválni. Itt tehát nem az elvi, eszmei alapokkal lehet a baj, sokkal inkább azzal, hogy különböző politikai filozófia talaján álló értelmiségiek szövetkeztek egy közös cél érdekében. Hiszen ahogyan a Fidesz kommunikációját ismerjük, nem sokáig kell majd várnunk arra, hogy az eljelentéktelenítő, lejárató, és karaktergyilkos kampányuk célközepébe vegyék ezt a szövetkezést is. Az ugyanis világosan adódik, hogy akik valamelyik jobboldali kormánynak voltak a tagjai, azokat árulóknak fogják kikiáltani, míg azokat, akik egy baloldali kormánynak voltak a tagjai, mindet kommunista ügynöknek fogják nevezni. Sajnos, azt kell mondanom, hogy hiába van meg a V18 tényleg nemes célja, a napi öldöklő politikai küzdelmek során ez mind el fog sikkadni és megmarad a csupasz pártpolitikai vagy egyéni érdek: te csupán a hatalmat akarod, meg a vele együtt járó pénzt és semmit sem akarsz javítani az ország sorsán. A végeredmény pedig az lesz, hogy a V18 tagjai lelkileg felőrlődnek a kilátástalan küzdelemben és hitehagyottan hagyják majd el a politikai harc mezejét. Így történt ez már korábban is több más jobb sorsra érdemes civil szerveződéssel vagy kezdeményezéssel is, mert a Fideszes lejárató gépezet mindig kitűnően működött és nem találták meg az ellene való küzdelem hatékony eszközét.

 

A Fideszes gépezet persze azért tudott hatékonyan működni, mert megvolt a kellő választói támogatottságuk, és rendre nyerték meg a soron következő ciklus végi és az időközi választások többségét. Ez utóbbi pedig azért volt lehetséges, mert az ellenzék törzsét és igazi erejét képező pártok mind-mind utódpártok voltak, amelyekre rá lehetett húzni a “kommunista” jelzőt. Az időközben létrejövő pártok pedig éppen ezen utódpártok miatt sem tudtak annyira megerősödni, hogy beleszóljanak az országos politikai játszmákba. Vagy elvéreztek a választások során és a céltalanság miatt nem folytatták tovább, vagy pedig önmagukat verték szét. Ez utóbbira jó példa lehet most a Momentum esete. Ez az újdonsült párt kétségkívül kozmikus sebességgel érkezett a mai politikai terepre és hozzám hasonlóan sokan nagy jövőt jósoltak számukra. Ma viszont olyan hírek terjedtek el, hogy a vezető politikusai közül többen elhagyták a pártot. Ezt lehet ugyan gyermekbetegségnek tekinteni, de szerintem ennél többről lehet szó. Időközben kiderülhetett az, hogy a politika meglehetősen nehéz talaj, nem lehet biztos abban senki sem, hogy a befektetett munka remélt arányában kapják vissza annak a hasznát. Mindemellett ma már talán világosabban láthatják azt, hogy a kezdeti nagy felbuzdulás ellenére a Fidesz kommunikációs hengere miatt egyhamar nem válhatnak kormányváltó erővé.

 

Az előbb leírtak azt a látszatot kelthetik az Olvasóban, hogy meglehetősen borús képet mutatok fel a jövőről. Nem ez volt a célom, csupán az, hogy a realitásokat minél pontosabban próbáljam leírni. A valóság pedig sajnos az, hogy áprilisban, vagy májusban a Fidesznek áll majd a zászló. Lehet itt bárkinek bármennyit kampányolnia, lehet bármennyi civil szerveződés, lehet többnél több új és reményt adó párt, a Fidesz megtartja majd a vezető szerepét. Talán egyszer azon is el lehetne gondolkodni, hogy miként tette, tehette ezt.....

 

Debrecen, 2018. 01. 10.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr7313563143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.