Tájkép csata előtt

2018. január 17. - Tarski

Áder János köztársasági elnök április 8-ra írta ki az országgyűlési képviselőválasztás időpontját. Azt kell mondanom, hogy most helyesen cselekedett, mert ezt az időpontot valószínűsítette a legtöbb párt, és ténylegesen erre is készültek fel. Jó ez az ellenzéknek is, merthogy szerintük így hamarabb jön majd el a kormányváltás és úgymond megszűntetik az orbáni diktatúrát. A kormányzó pártoknak szerintem édesmindegy az időpont, mert a jelenlegi állás szerint biztos győzelemre számíthatnak. Érdemes azonban most számot vetni arról, hogy miként állnak a politikai pártok és mire készülhetünk fel a választás után.

 

Amint azt tudjuk, a Fidesz és a KDNP a folytatásra készül fel, és olyannyira biztos a dolgában, hogy még szükségtelennek is tartja azt, hogy politikai programot tárjon a választók elé. Legutóbb szintén ezt csinálták a 2014-es választás előtt, majd a győzelem után csak annyit üzentek, hogy “Folytatjuk!”. Ez ugyan meglehetősen rövid üzenet volt, hiszen a rengeteg támogató igazán megérdemelt volna egy jól kimunkált programot, aminek a megalkotására nyilvánvalóan meg lett volna a párt anyagi és szellemi kapacitása. Maga az, hogy a politikai program ügyét így elintézték, nagyfokú magabiztosságra és a választók iránti igénytelenségre utalhat. Rossz dolog ez, mert csak fokozza a párt és vezetőinek az önhittségét, és ez a hübrisz bizony képes megleckéztetni őket. Nem kell tehát azt gondolniuk, hogy minden nekik fog állni, és bizony nem ártana egy kis szerénységet magukra erőltetni. Ez azért is fontos lenne számukra, mert bizony óriási az emberek elégedetlensége és az országból való kivándorlás az Unió más tagországai felé még nem szűnt meg és nem tudjuk, hogyan fog ez alakulni a választás után.

 

Ugyanide tartozik az a probléma is, hogy a kormány mindezideig nem oldotta meg sem az egészségügy, sem az oktatás égető problémáit, miközben számolatlanul szórja a pénzt mondjuk a labdarúgás fejlesztésébe. Ha ezekre da prolémákra is azt mondják majd, hogy “folytatjuk”, akkor bizony semmi érdemleges sem fog változni a korábbi évekhez képest, ami nem biztos, hogy továbbra is vonzóvá teszi majd a kormányző erőt. Tehát nem ártana magukba szállni és csupán a választóiknak a megtartása érdekében változtatni a korábbi politikájukon, mert lesz még egy következő választás is, amelynek során furcsa dolgok történhetnek. Mindezek ellenére ma úgy látszik, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség simán nyeri majd április 8-án a választást. Az igazán nagy kérdés csupán az, hogy egyszerű, vagy kétharmados többséggel. Ha az utóbbi eset állna elő, akkor történelmi sikert érhetnek el, mert a liberális demokrácia hazai történetében még nem fordult elő olyan, hogy ugyanaz a pártszövetség háromszor egymás után kétharmaddal győzzön. Ez ugyan óriási siker a pártszövetség számára, ám teljes kudarc az ellenzéknek és magának a demokráciának is.

 

Az elmondottak egyúttal minősítik az ellenzék állapotát, amelyet úgy lehetne jellemezni, hogy romokban hever és lázasan keresi a túlélés útját. Legszembetűnőbb ez a magatartás az MSZP esetében, amelyik Botka László háttérbe vonulása után is csak veszített a támogatottságából és egy eleve elhibázott megoldásban bízik a támogatottságának megtartásában és/vagy növelésében. A Párbeszéd párttal való közös listás indulásra gondolok, ami még engemet is meglepett. Meglepett először azért, mert korábban ez utóbbi párt azon fogadkozott, hogy nem hajlandó a régi kádári rendszert reprezentáló MSZP-vel közösködni, most meg hirtelen mégis egy gyékényen akar árulni vele. A Párbeszéd szerintem menet közben rájött arra, hogy az egyszázalékos támogatottság nem lesz elég ahhoz, hogy bejussanak a parlamentbe, ami a további elsorvadásukhoz vezethet, és egyetlen politikusuk sem válhat képviselővé. Ezért, hogy túléljék a mostani választást, még képesek voltak az MSZP-nek eladni az eszmeiségüket és együtt nézni a jövő elé azzal az MSZP-vel, amelyik meglehet még egy ilyen közösködés után is veszíteni fog a támogatottságából. Ez volt a Párbeszéd részéről az a helyzet, amikor 19-re húznak még egy lapot, aztán lesz, ami lesz. Mindemellett elveszítették azt a pozitív megítélésüket is, hogy nem közösködnek a régi rendszerből visszamaradt káderekből álló pártokkal. Túl nagy ára volt ez annak, hogy néhány képvselőjük bejusson a parlamentbe, de ők maguk álltak bele ebbe a helyzetbe, így nincs mit sajnálkozni rajtuk. Egyék meg, amit főztek.

                           valasztas.jpg

Azt gondolom, hogy az MSZP sem járt jól ezzel a házassággal. Ugyanis a népszerűség vesztésüket nem biztos, hogy megállíthatják és az sem, hogy eddig elvesztett legitimitásukat visszaszerezhetik. Velük kapcsolatban két nagy baj van. Az egyik az, hogy sokan az MSZMP utódpártjának tekintik ezt a pártot, amelyik ilyen módon tartósan nem válhatott egy gyökeresen új politikai rendszer főtípus tömegpártjává sem. Támogatói javarészt azok közül kerültek ki, akik a régi szocializmusból maradtak vissza és kizárólag az MSZP-ben hisznek. A párt lassan 28 év alatt sem tudott tartalmi szempontból megújulni, új választókat sem tudott tömegesen szerezni, ezért 2006 után nem válhatott kormányváltó erővé. A második baj az, hogy korunk fő kihívására, a menekült-ügyre nem adtak adekvát választ, míg a kormánypárt igen. Orbán Viktor világosan felismerte a menekült-ügyben rejlő lehetőségeket és nem kímélt pénzt arra nézve, hogy egy a képzeletet is felülmúló médiakampányba kezdjen Soros György ellen, aki szerintük a menekültek betelepítését szorgalmazta. Ez a tevékenységük olyan jól sikerült, hogy nem csupán megtartották a választóikat, hanem az ellenzék rovására még növelték azok számát.

 

A DK helyzete sem túl rózsás. Miután Gyurcsány Ferenc kilépett az MSZP-ből és magával vitte a hívőit, azóta csupán vegetált úgy a 3% körüli szinten. Jelentős támogatottságot hosszú éveken keresztül nem tudott szerezni, tehát Gyurcsánynak az a titkos terve, hogy váltópárttá váljon, egyelőre még nem valósulhatott meg. A Szolidaritás Mozgalom felvétele a párt listájába és egyéni választókerületeibe sem biztosíthatja azt, hogy komolyan tekintsünk erre a pártra, mint tömegpártra, amelyik képes lenne a kormányváltásra. Egy dologban bíztosak lehetünk: csak a támogatottságát növelheti, ami biztos parlamentbe jutást eredményezhet, és egy önálló frakcióalakítás lehetőségét.

 

Az LMP szerintem sikeres pártnak tekinthető, különösen Schiffer András távozása után. Az új vezetői páros átszervezte az egész pártot, aminek nyomán egy stabil 6-8%-os párttá válhatott. Biztos bejutónak kell tekintenünk. Mindemellett sikerült megőrizni az ártatlanságukat is, hiszen sok-sok felszólítás, kapacitálás ellenére sem voltak hajlandók közösködni az MSZP-vel és a DK-val. Ez a tény mindenképpen a javukra írható, amivel csak tovább növelhetik a hitelességüket és távlatokban komoly kormányváltó erővé fejlődhetnek ezáltal. De önmagukban semmiképpen sem tudnák leváltani a kormányt, ezért ha a Fidesz nem képes megszerezni az egyszerű többséget sem a parlamentben, az LMP kénytelen lenne szövetkezni az utóbbi két párttal, vagy pedig az ellenzék keserves kenyerét enni.

 

A Jobbik sajátos helyzetben van, hiszen az utóbbi öt évben gyökeresen változtatott a politikai arculatán. A régi antiszemita és romaellens politikájukat felváltotta a néppártiság, ami egyúttal azt jelenti, hogy a szélsőjobboldali identitásukat feladva egyre inkább középre húzódtak a politikai palettán. Számukra hosszú távon az a nagy kérdés, hogy a választók elhiszik-e azt, hogy ez a történelmi arculatváltást komolyan végigcsinálják-e, vagy csupán a választás megnyerése érdekében tették azt. Nehéz lesz a pártnak azt belesúlykolni a választók lelkébe, hogy itt most már egy másik Jobbik áll előttük, és sokan lesznek olyanok, akik nem hisznek majd nekik. Ezért gondolom én azt, hogy a Jobbik sem válhat kormányváltó erővé. S mivel alkalomadtán egyetlen más ellenzéki párt sem hajlandó koalícióba lépni vele, ezért igen kicsi annak az esélye, hogy választást nyerjen és kormányzóképes erővé váljon.

 

A többi kis párt, mint például a Momentum, az Együtt, az MLP. vagy a Moma csupán a futottak még kategóriába fognak tartozni és örülhetnek majd annak, hogy a kétszázalékos küszöböt átugorják, és ne kellessen visszafizetniük az állami támogatást. A nagy kérdés számukra inkább az, hogy a választás után fennmaradnak-e még, illetve érdemes-e még fennmaradniuk a politikai palettán, vagy pedig a süllyesztőbe kerülnek.

 

Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy ma még tényleg a Fidesznek áll a zászló és folytathatják a korábbi tevékenységüket, amelyek között van jó és van kifejezetten rossz is. Április 8-án a választók majd döntenek fölöttük és nyilván nekik kell viselniük a döntésük következményeit is.

 

Debrecen, 2018. 01. 17.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr3313581445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.