Bojkott

2018. január 20. - Tarski

Az utóbbi időben elszaporodtak azok a vélemények, miszerint a balliberális ellenzéknek nem szabad részt vennie a következő választáson, mert ezzel szerintük legitimálni fogják a Fidesz győzelmét. Ez az álláspont szerintem egy reményvesztett, hitehagyott, agonizáló balliberális ellenzék végső kétségbeesésének egyik próbálkozása annak érdekében, hogy a biztosnak tekinthető vereséget valamelyest kisebbítsék, de legalábbi csökkentsék annak hatását önmagukra nézve. Ez azonban egy öngyilkos kísérlet, amely csak fokozná a balliberális oldal vereségét és még inkább hiteltelenné tenné őket. Az alábbiakban éppen ezt akarom bizonyítani.

 

A legitimáció kérdésében egy nagyon téves elképzelés alakult ki: eszerint a legitimáció törvényességet jelent olyan értelemben, amint azt korábban a Római Köztársaság idején is használták. A balliberális oldal elképzelése szerint ennek megfelelően ha nem vesznek részt az április 8-ai választáson, akkor azt nem lehet majd érvényes és eredményes választásnak tekinteni. Naív elképzelés, hiszen bárki legyen is a választás győztese, az legitim hatalommá fog válni. A legitimitást ugyanis egészen másképpen értelmezzük ma, amit elméletileg David Beetham: The Legimitation of Power (1991) című munkája nyomán általánosan elfogadunk. Beetham egy háromlépcsős legitimitációs rendszert állított fel, amelyek közül csak az első lépcső a legalitás, tehát a törvényesség szintje. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a hatalom birtokosa mennyire törvényesen szerezte meg a hatalmát, és azt a törvény keretein belül gyakorolja-e. A második szint Beetham szerint a normatív igazolás szintje: maga a törvény, amelyre hivatkozik, igazolható-e olyan közösen vallott morális és politikai elvek alapján, amelyek ésszerűen védhetők. Ezek a morális kérdések Beetham szerint a morálfilozófia és a politikai filozófia illetékességi körébe tartozik. Eszerint legitim az, ami morálisan igazolható, vagy helyes. A harmadik szint a konszenzus kinyilvánításának empirikus bizonyossága, ami végeredményben a társadalomtudományi kutatások tárgya lehet. Tehát a legitimitáshoz szükséges a legális jogrend léte és a hatalomnak aszerint történő működése, amelyet normatíve igazoltnak lehet tekinteni és végül ezek alapján egy stabilisan működő politikai rendszerben a választók többsége kinyilvánítja a hatalomgyakorlás elfogadását, vagyis elismeri és önként aláveti magát a jogrendnek.

 

A legalitás szintjét elsősorban a választási törvény legalitása adja, amit ismét sokan vitatnak, különösen azért, mert a hatalom a korábbi kétfordulós választási rendszert egyfordulóssá alakította át. Ennél a problémánál két dolgot kell tudomásul venni. Az egyik az, hogy a kontinentális imperatív jogszemlélet nyomán a legitim hatalomnak joga van arra, hogy a megfelelő kényszerpályák figyelembe vételével a saját politikai filozófiája alapján dolgozzon ki választási rendszert. Ez a tétel nyilván minden legitim hatalomgyakorlásra érvényes, legyen az akár balliberális, akár pedig keresztény konzervatív. A második probléma az, hogy egy választási győzelmet vagy vereséget nem lehet a választási törvénnyel megmagyarázni, hiszen nem maga a törvény felelős azért, hanem a választók szavazatainak alakulása. Erre jó példa lehet a 2010-es választás, amikor, bár kétfordulós választási rendszer volt, mégis kétharmaddal győzött a Fidesz. A 2014-es választás során ugyan egyfordulós volt a választási rendszer, mégis ismét a Fidesz győzött kétharmaddal, mert a választók úgy döntötttek.

 

Mindebből pedig az következik, hogy a hatalom legitimitását sem az dönti el, hogy az ellenzékre hányan szavaznak, hanem az, hogy az illető párt(szövetség) kapott-e annyi szavazatot, amely biztosíthatja a politikai rendszer irányításának stabilitását. Más szóval: lesz-e annyi képviselője a parlamentben, hogy azok szavazataival minden általa megalkotott törvényt keresztül verhessen. Ha ugyanis ez nincs meg, akkor nem tudja megvalósítani a politikai céljait sem, amiért egyébként harcba szállt a politikai hatalom elnyeréséért. Tehát ha az ellenzék úgy dönt, hogy bojkottálja a választást, akkor a Fidesz ismét, immár harmadjára fog minimum kétharmaddal győzni, mert a Fidesz szavazói jelen lesznek a választáson és a saját jelöltjükre fognak szavazni.

Az sem mindegy, hogy hányan vesznek részt a választáson az ellenzéki pártokat támogató szavazók közül. A hazai jogrend olyan, hogy a szavazati többség elve érvényesül. Eszerint az a jelölt fog győzni, aki a legtöbb szavazatot fogja megszerezni a választás során. Ettől különbözik például az Egyesült Államok elnökválasztási rendszere, ahol nem a szavazati többség dönt, hanem a szavazati többség alapján elnyert elektori többség dönt az elnök személyéről. Ezért fordulhatott elő az, hogy Donald Trump bár kevesebb szavazatot kapott Hillary Clintonnal szemben, de több elektori szavazatot sikerült összegyűjtenie, így Trump lehetett az Egyesült Államok elnöke. Mindez azért fontos most számunkra, mert ha a balliberális ellenzék nem akar egy a korábbiaknál még gyalázatosabb vereséget szenvedni, akkor nem a bojkottra, hanem a minél nagyobb számú részvételre kell biztatnia a szavazóit.

         asz_lefestese.jpeg

A legalitás problémájához tartozik az, hogy nem csupán a Fidesznek kell legális úton megszereznie a hatalomgyakorlás lehetőségét, hanem a balliberális oldalnak az ellenzékiséghez való jogát is. Egy olyan ellenzék, amelyik törvénytelen úton szerez mandátumokat, az nem lehet legitim ellenzék sem. Tehát a legalitás követelménye nem csupán a Fideszt terheli, hanem minden más ellenzéki pártot is, beleértve nyilván az MSZP-t és a DK-t is. Ezért tartom én igencsak rossznak azt a gyakorlatot, amikor a hatalomhoz tartozó szervezeteket, mint például az Állami Számvevőszéket csúfolnak meg. Az ÁSZ épületének narancssárga festékkel történő leöntése éppen abba az irányba hat, hogy fellazítsa a törvényességet és utat engedjen az anarchiának. Ezzel egyébként végeredményben a hatalmat állították olyan dilemma elé, hogy szigorúan felelősségre vonja-e az elkövetőket, akik nyilván az előbbi két pártot támogatják, amivel a törvényességet állítja helyre, vagy pedig elsiklik fölötte, amivel rossz üzenetet küld a választói felé. Ezzel párhuzamosan a rongálók a balliberális oldalnak adtak olyan jelzést, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor ilyen agresszív cselekményt is megengedhetőnek tartanak. A gond csak az, hogy ennek az agreszivitásnak hol lehet a vége? Ugyanis ezzel a logikával minden kormány esetében a fél országot le lehetne szórni festékkel, hiszen ilyen-olyan formában támogatják az aktuális hatalom működését. Tehát sokkal jobban meg kellene gondolni azt, hogy milyen cselekményekre szánják el magukat, mert az igencsak ronthat az ellenzéki legimitimitásukon is.

 

Egy dolgot végre tudomásul kellene vennie a balliberális ellenzéknek és azok támogatóinak: a Fidesz legális úton szerezte meg a hatalmát és törvényesen gyakorolja azt (ez Beetham legitimációs elméletének első szintje), a választók jelentős része normatíve igazolta a hatalmát (ez a második szint) és a pártpreferencia listákat folyamatosan és biztosan vezette már nagyon hosszú ideje (ez pedig a harmadik szint). Így nyilvánvalóan legitim hatalomgyakorlásról kell beszélnünk és a Fidesznek jó esélye van arra nézve, hogy ezt tovább folytathassa. A következő időszak igazán nagy kérdése inkább az, hogy a balliberális ellenzék képes lesz-e legitim ellenzékké válni, vagy pedig igyekszik majd anarchiába süllyesztenie az országot. S ezt a legitimitást most azzal tudná megalapozni, ha a szimpatizánsaik közül minél többen mennének el szavazni.

 

Debrecen, 2018. 01. 20.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr1213589381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.