Stop Soros

2018. január 24. - Tarski

Újabb frontot nyitott a Fidesz a migráció– és migránsellenes stratégiájában. Korábban a “Stop Brüsszel” kampányhadjáratot folytatták, ami mindenképpen sikeresnek tekinthető, ám úgy tűnik, hogy ezt már kifutottnak minősítették, ezért ugyancsak a migráció témájával összefüggésben, de más célzattal indították el a “Stop Soros” médiakampányukat. Sok szempontból fontos lehet ez a kormánypártok számára, ami közül egyet feltétlenül meg kell jegyeznem: az egész hazai közvéleményt állandó feszültség alatt tartják, amivel mindig igazolni akarják/tudják a saját elhivatottságukat a hatalomgyakorlásra. Az biztos, hogy ezt a korábbihoz hasonlóan kiválóan csinálják, amit az bizonyít, hogy továbbra is magasan vezetik a pártpreferencia listákat és egyre közelebb kerülnek egy harmadik nagyarányú választási győzelemhez. Ma még nem lehet azt megítélni, hogy a magyarság jövője szempontjából ez mennyire jó fejlemény, mindenesetre a kormánypártok határozott irányvonalat követnek a migráció kérdésével kapcsolatban.

 

Van azért különbség a két fentebb említett médiakampány között. Az első kampány úgymond a “külső ellenséggel” szemben folyt és az Unió “vízfejének” hatásköri illetékességét kívánta kétségbe vonni és semlegesíteni a kvóta kiszabása terén. Ehhez jó partnereket sikerült szerezni a V4-ek tekintetében, ami azért volt jó dolog, mert ezzel már nem Orbán Viktor különcködése és nyílt ellenállása gyanánt lehetett értelmezni a migrációs politikáját, hanem egy nemzetállami tömb határozott törekvéseként. Olyan nemzetállamok fogtak össze, amelyek az egész történelmük során szenvedtek a külső megszállás miatt, elvesztették a szuverenitásukat, sőt, Lengyelország, mint önálló és területileg jól körülhatárolható nemzetállam megszünt. Tehát ilyen szempontból tényleg indokolt és megérthető az, hogy ezek a nemzetállamok foggal-körömmel ragaszkodnak a nemzeti identitásukhoz és irtóznak attól, hogy a bevándorlók tömegesen lepjék el országukat.

 

A “Stop Soros” médiakampány azonban egy minőségileg új fejezetet jelent a kormánypártok migrációellenes kampányában, mivel most már úgymond a “belső ellenséggel” kíván leszámolni meglehetősen határozott és kemény módszerekkel. Fontos megjegyeznem azt, hogy ennek is megvoltak az előzményei, amelyek kellő morális és jogi alapot nyújtottak ahhoz, hogy megléphessék ezt a mostani húzást. Már most elmondható az, hogy a szóban forgó három törvény, ha azt a parlament elfogadja, óriási felháborodást fog kiváltani úgy a hazai, mint a nemzetközi közvéleményben. De ne feledjünk el néhány tényt. 1. az Unióban egyre világosabban látszik az, hogy a kvótarendszer nem vált be, sőt, kifejezetten káros az egyes nemzetállamok számára gazdasági és biztonságpolitikai szempontból. 2. ezzel szemben az Unió határain kívül létrehozott menekülttáborok kiépítése és anyagi segítése sokkal jobban szolgálja úgy a tagországok, mint az Unió céljait. 3. a kormánypártok korábbi Nemzeti Konzultációs párbeszédei kellő morális alapot nyújthatott számukra arra nézve, hogy ezt a mostani kemény lépéseket megtegyék. Tehát az utóbbi két-három évben jelentős változások történtek nem csupán a világban, Európában, hanem Magyarországon is, ami kétségtelenül bővítette a kormánypártok mozgásterét. Orbán Viktor pedig nem az az ember, aki ha lehet, akkor ne ütne akár a politikai, akár pedig a civil ellenfelein. Most éppen a civil jogvédő szervezeteket vette célba és ne legyenek kétségeink, ebben a csatában is nyerni fog.

                     stop_soros.jpg

A törvénycsomag tervezete három jogszabályt tartalmaz, amit társadalmi vitára bocsájtanak és terv szerint februárban fog a parlament elé kerülni. Ennek a ténynek is nagy jelentősége van, mert nyilván a Fideszt támogató választók szinte kivétel nélkül pozitív üzenetet fognak küldeni számukra, ami ismét egy kézzelfogható tényként tárható a világ elé, hogy íme milyen sokan támogatják a kormány munkáját. A hatalomnak pedig van ideje erre, hiszen ezt az új kampányt is el kell húzniuk addig, amíg abból hasznot remélhetnek. Ebben a tekintetben az áprilisi választás csak egy intermezzo lehet, hiszen az már szinte lefutottnak nevezhető, és már a zsebükben érezhetik a győzelmet.

 

Visszatérve a törvénycsomaghoz: az első jogszabály az illegális migrációt támogató szervezetek társadalmi felelősségvállalásáról szól, amelyik végeredményben regisztrációs kötelezettséget jelent. Ez nem új törekvése a kormánynak, hiszen csak így lehet ismerni és féken tartani ezeket a civil szervezeteket. Itt is számítani lehet arra, hogy lesznek ellenállók, akik nem hajlandók regisztráltatni magukat és akik ellen a hatalom törvényi felhatalmazás birtokában teljes szigorral járhat el. A törvénycsomag második jogszabálya a bevándorlási finanszírozási illetékről szól. Ez már egész új dolog, ilyen korábban nem volt. Ennek kivetését a hatalom azzal magyarázza, hogy a migráció kezelése súlyos milliárdokat tesz ki, amihez a migrációt segítő szervezeteknek hozzá kell járulni, mivel a tevékenységükkel a költségvetésnek kárt okoznak. Furcsa okoskodás az, hiszen semmi sem bizonyíthatja azt, hogy 1. valóban ők okozzák a kárt a költségvetésnek és 2. annyi kárt okoznak-e, amennyi arányban áll az általuk befizetendő illetékkel. Azt gondolom, hogy ezzel az illetékkel inkább a civil jogvédő szervezeteknek akarnak anyagi kárt okozni. Ez persze azzal védhető, hogy ezek a szervezetek Soros Györgytől kapják a támogatásukat, tehát különösebben nem érheti őket kár, legfeljebb kevesebb Soros-pénzből fognak gazdálkodni.

 

A törvénycsomag harmadik jogszabálya az idegenrendészeti távol tartásról szól. Ez közelebbről azt jelenti, hogy akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, azokat jogi úton tudjanak távol tartani a határtól 8 km-es körzetben. A távol tartás azokkal szemben rendelhető el, akik az illegális migránsok Magyarországra történő jogszerűtlen belépését és tartózkodását segítik, vagy akik ezen szervezeteket finanszírozzák. Ennek megfelelően Soros Györgyre egyértelműen a távol tartás sorsa jut, amint azt már az egyik miniszter jelezte is. Ez a jogszabály szintén a hatalom érdekeit szolgálja, hiszen nincs olyan kézzelfogható és elfogadható mérték, ami alapján bárkit úgy minősítsenek, hogy az illető “nemzetbiztonsági kockázatot” jelent. Számomra meglehetősen furcsa dolog az, hogy egy 89 éves ember, vagyis Soros György nemzetbiztonsági kockázatot jelent egy tízmilliós ország számára, amelyiknek állítólag kiválóan működik a titkosszolgálata és a terrorelhárítása. Mindezzel nyilvánvalóan nem kívánom Sorost védeni, csupán ez utóbbi jogszabály fonákságaira hívom fel a figyelmet.

 

A fentebb jelzett kifogásaimmal sem azt akarom mondani, hogy a hatalomnak nincs joga olyan törvényeket alkotnia, amelyek a politikai céljaikat szolgálja. Ez ellentmondana a korábbi állításaimnak. Azt viszont állítom, hogy minden szabadságjog korlátozás egyúttal ellenállást vált ki azokban a személyekben, vagy szervezetekben, akik ellen irányul. Ezért egyáltalán nem biztos az, hogy ennek a törvénycsomagnak a szentesítése egyúttal a Fidesz és az ország céljait jól szolgálja, hiszen a civil jogvédő szervezetek mindig is a hatalommal szembeni kiállást testesítették meg, és ha nem lépnek túl a hatáskörükön, nem kívánnak a jogalkotó helyébe lépni, akkor éppen a jogállamiságot szolgálják. Tehát alaposabban meg kellene gondolni azt, hogy a büntetésben meddig lehet elmenni és nem szabad annyival beérni, hogy ezek a jogvédők megérdemlik a sorsukat. Ez a törvénycsomag nyilvánvalóan a Fidesz hatalmi koncentrációját fokozza, és a hatalmi koncentráció, ha abban nem ismernek határt, csak rontja a liberális demokrácia minőségét.

 

Debrecen, 2018. 01. 24.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr7013598979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.