Álmodozások kora

2018. január 31. - Tarski

Ha Szabó István ma készítene filmet ezzel a címmel, akkor első látásra biztosak lehetnénk abban, hogy az a balliberális ellenzékről szólna. Azért meglehetősen humoros dolog az, hogy minden kampánynyitó beszédben, amelyet szombaton tartottak meg a pártvezetők különböző helyszíneken és különböző hallgatóság előtt, markánsan kidomborodik az, hogy itt kérem szépen nincs mese, április 8-án kormányváltás lesz és ekkor bizony égzengés és földindulás következik be, mindent át fogunk formálni a saját ízlésünknek megfelelően. Közben pedig megfeledkeznek arról, és miért ne feledkeznének meg róla, hogy ennek igen kicsi a valószínűsége. Amikor hallgattam (bár ne hallgattam volna) ezeket a beszédeket, pontosabban bohózatokat, egyből az jutott az eszembe, hogy az előadók egy mesevilágba helyezték önmagukat és ott álmodoznak arról, hogy mit is csinálnának akkor, ha ők kerülnének a kormányfői bársonyszékbe. S amint tudjuk, a mesében minden lehetséges, így például az is, hogy a királyfiból csúnya béka lesz, mert az álnok boszorkány azzá változtatta, de majd ismét királyfivá változik és elnyeri méltó jutalmát, feleségül veszi a királykisasszonyt és megbosszulja a boszorkány ármánykodását.

 

Amikor Gyurcsány Ferenc beszédét hallgattam, akkor éppen ilyen mesehősként jelent meg előttem a politikus. A korábbiaktól eltérően most nem fejből mondta el a beszédét, hanem részben felolvasta, amit azért tartottam furcsának, mert eddig a szabad előadásmódjához szoktam és ekkor is tudott értelmes dolgokat mondani. Most azonban úgy tűnik, hogy a papírból való felolvasás tehetett neki rosszat, mert tiszta fantáziálásba süllyedt a beszéde. Fő mondanivalója az volt, hogy az orbáni rendszerrel nem alkuszunk, azt megdöntjük és utána következik az elszámolás. Ez utóbbi azonban az én olvasatomban inkább leszámolást jelentett, hiszen a politikus számba vette mindazokat a területeket és személyeket, amin változtatni kell, illetve akit meneszteni fognak. Bennem már-már az a kép kezdett kialakulni, hogy semmi sem marad azon kívül, amit korábban felépítettek és átvészelte az elmúlt nyolc esztendőt, illetve senki sem marad a helyén, csak azok, akik Gyurcsány Ferenc hűséges kiszolgálói maradtak. A hallgató számára a szónok tényleg egy rendszerváltozás képét mutatta fel, amelyik szakítani fog Orbán Viktor diktatúrájával és egy igazi demokratikus rendszert fog elhozni. Talán mondanom sem kell azt, hogy egy Gyurcsány-hívő számára ezek a szavak a legszebb zene cirógatásaként jelentek meg, és az sem zavarta egyiket sem, hogy mindez nagyon távol áll a valóságtól.

 

Gyurcsány a szombati beszédében éppúgy manipulálta most a hallgatóit, amint azt Orbán Viktor mindig tette, csak éppen ellenkező előjellel. Érzékelni lehetett azt, hogy milyen ellenszenvvel viseltet a kormányfővel szemben, aki szerinte képes volt megdönteni a hatalmát még jóval a négyéves kormányzati ciklusának a befejezése előtt. Merthogy ne legyenek kétségeink, nem csupán a szoci párttársai és a szabaddemokraták ásták meg Gyurcsány sírját, hanem a Fidesz ármánykodásai is, és Gyurcsány ezeket sohasem fogja elfelejteni és alkalomadtán ezért bizony törleszteni fog. A politikusban azóta is tombol a revánsvágy, ami már-már személyiségtorzuláshoz vezethet. S mivel a valóságban erre belátható időn belül nem kerülhet sor, ezért a mesébe, a fantázia világába menekül és ott szolgáltat igazságot mindenki számára, de különösen Orbán Viktor részére. Nehéz ezt az állapotot másként értékelni, mint egy levitézlett politikus álmodozásaként, akinek legalább megadatott az a helyzet, hogy kicsiny kis pártjának néhány hűséges vazallusa előtt kiönhette a szívét és a vágyálmait megfogalmazhassa. Nehéz ezt másként felfogni, mint egy alapjában tehetséges ember hitehagyott sikoltása, jajveszékelése, hogy “Figyeljetek rám, én is itt vagyok, és valamikor majd én leszek a miniszterelnök, de most már mindent másként fogok csinálni” Csak sajnálni lehet Gyurcsányt, mert naív módon jót akart és bízott abban, hogy ezt elsőként a párttársai, majd a koalíciós párt tagjai, az ellenzék és végül az egész nemzet elfogadja, kellően értékeli és nemzetünk hőseként a pajzsára fogja emelni. Igen, Gyurcsány ezt érdemelte volna, legalábbis szerinte, de mit kapott ehelyett? A párttársai becsapták, a háta mögött megpuccsolták, és kigolyózták a miniszterelnöki székéből. A koalíciós párt pedig lelécelt a süllyedő hajóról, kilépett abból a koalícióból, amit elvileg négy évre szentesítettek az aláírásukkal, az ellenzék pedig kárörvendően dörzsölhette a kezét. S a nép, az Isten adta nép pedig elfordult tőle, és a 2010-es választások során az ellenségének adtak bizalmat méghozzá kétharmaddal.

                          gyurcsany.jpg

Ez a sors egy tehetséges, jóreményű, de végtelenül naív politikus sorsa volt, és a szombati beszéde ezt a kiábrándult személyt mutatta meg nekem. S hogy Gyurcsány ma sem alkalmas arra, hogy újból miniszterelnök legyen, mutatja az, hogy milyen gyűlölettel beszélt Orbán “diktatúrájá”-ról, mutatja az az elszántság, amit a beszédéből kiéreztem: ha én győzök, akkor elkezdődik a nagy leszámolás időszaka. Mindent felforgatok, ami eddig a bűnös “diktatúrát” kiszolgálta és nem leszek semmire és senkire sem tekintettel, még ha csupán egy Orbánt éltető tapssal is vádolható bárki. Ez egy végtelenül csalódott és megkeseredett ember beszéde volt, akit a politika, a mocskos politika tett ilyenné. S éppen itt van a dolgok lényege: lehet-e egy olyan ember kezébe tenni ma Magyarország sorsát, aki eleve a leszámolás céljával lépne a kormányfői tisztségbe és mindent alárendel a saját piti kis vendettájának? Lehet-e egy sértődött ember még egy olyan kicsiny nemzetnek is a miniszterelnöke, mint a magyar, aki nem hideg fejjel, a politikai manipuláció eszközeit is kényszerűen felhasználva koncentrálni tudna az elérendő politikai céljaira? Nem! Merthogy Orbán Viktor, aki a legnagyobb ellensége, éppen ezt csinálta: világosan látta a politikai céljait, megfelelően választotta ki az alattvalóit, volt bátorsága naponta becsapnia, manipulálnia az embereket, akik voltak olyan kedvesek és folyamatosan a támogatásukról biztosították őt, és ez elég alapot szolgáltatott ahhoz, hogy Brüsszel ellen is sikeres harcot folytasson. Az, hogy Orbán nem volt tisztességes, hogy sorra verte át azokat, akik vele szövetkeztek, és azokat is, akik nem ezt tették, egészen világos volt minden józanul gondolkodó számára. De Orbán Viktor világosan meglátta azt, hogy ha a mocskos politika talajára ér, akkor hideg fejjel kell előre mennie, és nem lehet senmmire és senkire tekintettel, csak a politikai cél elérése a fontos. A siker volt számára mindig a döntő és hogy ezt miként és milyen áldozatok árán éri el, csupán másodlagos dolog volt neki. Lehet ma Magyarországon romokban az egészségügy, az oktatás, lehet százezer számra létminimum alatti szegény az országban, lehet a hideg télben sok ezer honfitársunk a szabad ég alatt, stb. mindez nem sokat nyom a latba akkor, amikor a kormányfő támogatottságát mérik.

 

Gyurcsány Ferenc nem tanulta meg azt a leckét, amit a mai mocskos politika szolgáltatott a számára, ezért lehet ő milliószor kiváló politikus, lehet milliószor jóindulatú ember, a haza megmentője, mindez semmit sem jelent. A fontos az, hogy a félrevezetett nép kire szavaz majd április 8-án. S ne kergessünk álmokat, Orbán Viktor és a Fidesz lesz az, aki megnyeri ezt a választást. Ezt követően pedig tovább folytatódhat a Fideszes hazugságok gyártása, a nép manipulálása, és persze tovább folytatódhat a balliberális oldal agonizálása. Gyurcsány Ferenc önfeledt tánca pedig elmarad a miniszterelnöki szobában. Most és mindörökké!

 

Debrecen, 2018. 01. 31.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr9813619212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.