Karácsony-jelenség

2018. február 02. - Tarski

Amikor egy új arc jelenik meg a politikában, mindig az a kérdés adódik, hogy vajon miként fog helytállni az ott megszokott késhegyre menő harcban és milyen perspektíva állhat előtte. Karácsony Gergely esetében is ez az alapvető kérdés, amire ma még nem persze nem tudunk kielégítő választ adni, mégis azt állíthatjuk, hogy eddig jó repülőrajtot vett. A fiatal politikus mindenképpen egy különálló jelenségként definiálható, különösen az után, hogy a saját pártját, a Párbeszéd Magyarországért pártját beáldozva és az eszmeiségét hátrahagyva beállt az MSZP soraiba és e két pártnak lett a közös miniszterelnök-jelöltje.

 

Tulajdonképpen mindkét párt egyfajta menekülési stratégiaként választotta azt az opciót, hogy egy középpárt és egy törpepárt sorsát összekössék. Az MSZP éppen a korábbi kormányfő-jelöltjének az elvesztése után került abba a helyzetbe, hogy rohamosan csökkent a támogatottsága és mellé még nem volt miniszterelnök-jelöltje sem, aki összefogta volna a választásra való felkészülésüket. A Párbeszéd éppen ellentétes állapotban volt, létezett ugyan kormányfő-jelöltjük, de nem volt elég szavazójuk arra, hogy tényleges eséllyel indulhassak a parlamentbe jutás reményében. Adott tehát a 8-10%-os MSZP és az 1%-os Párbeszéd, amelyek bizonyos tekintetben egymásra voltak utalva. Ez a kényszer vezetett/vezethetett arra, hogy összefogjanak és közös pártlistán próbálkozzanak átlépni a 10%-os küszöbön.

 

Ma még úgy néz ki, hogy mindkét párt jól járt az összebútorozással, ezt a kezdeti megállapítást azonban sok dolog árnyalni fogja. Az első az, hogy az MSZP mennyit fog nyerni azon, hogy egy baloldali konkurens pártot a hátán visz be a parlamentbe. Hiszen az nyilvánvaló, hogy a Párbeszéd a választások után ismét a saját pártján belül a külön utas politikáját fogja megvalósítani, ha azt akarja, hogy ne jusson a történelem süllyesztőjébe. A Párbeszéd ugyanis korábban az LMP párt része volt, amelyikből azért vált ki, mert önálló politikát akart folytatni. Ez azonban nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna, hiszen az 1%-os pártok sorát tudták csak növelni, tehát azt az átütő erőt, ami szükséges lenne a politikai céljainak a megvalósítására, nem sikerült elérni. Ha megmaradnak törpepártnak, akkor legfeljebb egy szatellit pártként élhetik le a politikai jövőjüket. Ez pedig mindig azt fogja jelenteni, hogy saját politikája sohasem lesz, ami végeredményben annullálni fogja az LMP-ből történt kilépésük jogosságát. Ez utóbbi párt ugyanis ma új erőre kapott és ha a Párbeszéd nem vált volna ki onnan, akkor Karácsony Gergelynek is szebb reményeket nyújthatott volna a jövő.

karacsony_gergo.jpg

 

De ez már a múlté, kár ezen mit vesződni. Fontosabb dolog az, s ez a második probléma, hogy vajon Karácsony Gergely nyert-e azzal, hogy most az MSZP karjaiba dobta magát. A helyzet ugyanis az, hogy a politikus azért tudott óriási népszerűségre szert tenni, mert egy sajátos egyéniség volt és egy új típusú politikust személyesített meg. Ő volt az a politikus, aki a rendszerváltozás idején még egészen fiatal volt, így a korábbi Kádár-rezsimben nem játszhatott meghatározó szerepet sem. Az új politikusi garnitúrának egyik megtestesítője volt, aki kellő politikaelméleti felkészültséggel és vonzó személyiségjegyekkel rendelkezett. Karácsony Gergely tényleg hitelesen mondhatta magáról azt, hogy egy új és a korábbitól gyökeresen különböző politikai rendszer modellt akar felépíteni, amihez adott az elméleti felkészültsége. Amikor pedig 2014-ben elnyerte Zugló polgármesteri székét, akkor már a gyakorlatban is megmutathatta a politikusi erényeit. Ebben a kerületben ugyanis a Fidesz többség volt az önkormányzatban, ami egy polgármester számára, aki az ellenzék soraiból érkezett oda, egy végeláthatatlan politikai harcot vetíthetett előre. Karácsony Gergely azonban bemutathatta azt a kompromisszum készségét is, ami ilyen helyzetekben szükséges volt a munka zavartalan elvégzése érdekében. Mivel a polgármester választhatta meg az alpolgármestereit, ezért a Fidesz soraiból jelölt egyet, ami teljességgel kiborította az MSZP-s képviselőket, hiszen ők számítottak erre a pozícióra.

 

 

A politikus tehát már eddig is olyan gyakorlatot szerezhetett, ami a további szereplését is jól megalapozhatta volna, ha megmarad a saját pártjánál. De nem maradt meg, hanem szövetségre lépett az MSZP-vel, amit talán egyfajta pánikhelyzet kényszeríthetett ki belőle. Ma még nem tudjuk megjósolni azt, hogy ennek mi lesz a perspektivikus következménye, de egy biztos: azt a szűzi hamvasságát, ami eddig körülvette őt, mostanra elveszítette, és sokak számára, akik eddig felnéztek rá és tisztelték, ma már a “kommunisták bérencévé” vált. Nem szívesen írom ezt le, de sajnos ez a helyzet, mert a magyar választók zöme csupán pólusokban tud gondolkodni. Létezik a jó oldal, és létezik a rossz oldal, amit aszerint jelölnek ki, hogy melyik szekértábor áll a szívükhöz közelebb. S ha ezt tekintjük irányadóként, akkor most Karácsony Gergely a jó (a rossz) oldalról átment a rossz (a jó) oldalra, ami sokak szemében árulással ér fel. S ha mindezekhez hozzászámítjuk azt, hogy vélhetően az MSZP-Párbeszéd páros nem nyeri meg a választást sem, akkor Karácsony Gergely a végelszámolásban ezt mondhatja: nyertem egy országgyűlési képviselői helyet, a pártom nem veszett el, de elveszítettem a hitelességemet. A Karácsony-jelenség pedig darabokra fog széthullani: azok az emberek, akik korábban a köztársasági elnök, a kormányfő és más nevesebb politikus elé helyezték őt a népszerűségi listán, egy idő múltán hátat fordítanak neki és Karácsony Gergely belesüllyed a középszerbe. Vajon hosszabb távon az előbbi lehetőségek közül melyik ér számára többet, melyik fog részére nagyobb politikusi jövőt szolgáltatni?

 

Ha ez a helyzet fog előállni, akkor az MSZP sem nyert semmit sem a közösködéssel. Az ma egy naiv elképzelés, hogy bármilyen számú és szintű összefogással meg lehetne nyerni az április 8-ai választást. Az ugyanis szinte biztos, hogy sem a Jobbik, sem az LMP, sem pedig a Momentum nem fog beállni a balliberális pártok közé, ami eleve lehetetlenné teszi a győzelmet. Az, hogy most a Medián az MSZP-Párbeszéd pártszövetség támogatottságát nagyobbnak mérte az előző havinál, semmit sem jelent, mert betudható a közösködésnek, betudható mérési hibának és végül betudható egy átmeneti megerősödésnek. Ma még nem mondhatjuk azt sem, hogy az MSZP számára jól jött a Párbeszéddel való összeállás, mert a választás után vélhetően mindkét párt ellenzékbe kerül és tovább küzdhetnek külön-külön és egymással szemben is a túlélésükért. Ebben a helyzetben pedig Karácsony Gergelynek nem a pártszövetség érdekeit kell majd kommunikálnia, hanem csak a Párbeszéd politikai érdekeit. Ez pedig nyilvánvalóan részben MSZP ellenes is lesz majd. Igaz, van egy további opció is: betagolódni az MSZP-be. De ha ez történne meg, akkor miért kellett korábban szakítani az LMP-vel és miért kellett korábban külön pártként harcolni a parlamentbe jutásért. Az MSZP sorsa is rosszabbra fordulhat, hiszen Karácsony Gergely hiányában tovább folytatódhat a párt támogatottságának az elvesztése, és az MDF-hez, illetve az SZDSZ-hez hasonló sorsra juthatnak.

 

Azt gondolom tehát, egyáltalán nem biztos az, hogy jó húzás volt az MSZP és a Párbeszéd összebútorozása, hiszen feltehetően így sem tudják megváltani a világot, de ezzel párhuzamosan egy kiváló politikus, Karácsony Gergely veszítheti el a hitelességét. Ha pedig ez történne, akkor kétségbe vonható a politikus éleslátása, továbbá a perspektívában való gondolkodás képessége is.

 

Debrecen, 2018. 02. 03.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr5013627746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.