Bálint gazda önvallomása

2018. február 07. - Tarski

Szombaton a Bibó István Közéleti Társaság (BIKT) éves közgyűlésén voltam Budapesten, ahol három fergetegesen jó előadást hallgathattam végig. Elsőként Kuncze Gábor, a BIKT elnöke értékelte a mai politikai helyzetet. Ezt követően Balázs Péter, volt külügyminiszter az aktuális külpolitikai kérdésekről értekezett. Az éves közgyűlések során szokták átadni a Bibó Istvánról elnevezett Demokrácia-díjat, amelyet ebben az évben tiszteletbeli elnökünk, a BIKT megalapítója Kende Péter akadémikus kapta meg. A közgyűlés utolsó szónoka Bodnár Zoltán egyetemi docens volt, aki az Orbán-rendszer gazdaság- és bankpolitikáját elemezte.


A rendezvényen a legnagyobb örömömre Bálint György is megjelent, akit én már 2011 óta ismerek személyesen. Korábban is volt vele egyszer kapcsolatom, még az “átkos”-ban, amikor én mint egy megyei napilap újságírója kértem tőle egy cikket. Abban az időben nálunk az volt a szokás, hogy minden hónapban a munkatársak számára biztosítottak egy egész oldalt, azaz 6 columnát arra, hogy azt a tetszésüknek megfelelően töltsék ki tartalommal. Ez volt “Az én oldalam” című rovat. Természetesen jómagam is megkaptam ezt a lehetőséget, amit igyekeztem jól kihasználni. Ez időben különösen sokat foglalkoztatott a kertészet, hiszen én is műveltem egy hobbikertet, több-kevesebb sikerrel. Bálint gazda már akkor egy meglehetősen jól ismert és elismert kertészmérnök volt, az időszakos kerti munkálatokról szóló tanácsait mindig elolvastam, illetve a tévében megnéztem. Nos, gondoltam egyet és még az anyaggyűjtés időszakában levélben kértem tőle egy cikket. Kevés idő elteltével egy nagyon kedves levél kíséretében meg is érkezett az önvallomása, amit 1987. október 12-én a Naplóban közreadtam.


                       20180204_104606.jpg


Amint most több mint 30 év elteltével ismét elolvastam, úgy ítéltem meg, hogy még ma is sokat mond egyrészt róla, mint emberről, másrészt a kertészetről, mint egy szakmáról, sőt, mint egy hivatásról. Ezért gondoltam azt, hogy szóról szóra közreadom ismét ezt a cikket, tisztelegve a 98 éves Bálint gazda előtt, aki az egész ország kertésze volt és tanított bennünket is a kertészet művészetére.



Önvallomás – egy októberi estén

 


Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a szakmájuk, az élethivatásuk és a hobbijuk összeesik. Nálunk családi hagyomány volt a földdel való kapcsolat, ezért amikor pályaválasztásra került a sor, nem is volt vitás, hogy kertész leszek.


Azóta kereken fél évszázad telt el, és én mindig hűséges maradtam a választott szakmámhoz. Persze, nem csak az idő változik, de mi is változunk benne! Valamikor azt hittem, hogy az én igazi műhelyem a nagyüzemek szántóföldi tábláin, a hatalmas kiterjedésű gyümölcsültetvényein, a hosszan ívelő szőlőtáblákban található. Amikor azonban kezdtük megismerni a háztáji gazdálkodás rendkívüli népgazdasági jelentőségét, amikor kezdtek sokasodni a hétvégi “hobbitelkek”, és kertek települtek az új családi házak köré is, akkor egyre több jelzés érkezett hozzám, hogy itt is szükség van a szakértő kertész közreműködésére. Láttam, hogy azok a munkások, tisztviselők, értelmiségiek, nyugdíjasok, akik néhány száz négyszögölnyi kertjükben töltik el a szabadidejüket, a hétvégeket, milyen szeretettel, odaadással és igyekezettel művelik meg a gondjukra bízott földterületet, mennyire örülnek az elért eredményeknek, a jóízű korai szamócának, egy pohár saját termésű bornak, egy szál illatos virágnak, és mennyire elkeseredettek, ha eközben kudarc is éri őket.

                                 20180203_124205.jpg


Úgy éreztem, hogy tapasztalataimmal sok százezer kertészbarátnak lehetek segítségére. Ez persze nem ment minden nehézség nélkül, hiszen huszonöt évvel ezelőtt még nem volt olyan egyértelmű a kistermelés társadalmi elismertsége, mint ma, és engem is sokfelől ért bírálat amiatt, hogy “renegátja” lettem a nagyüzemeknek. Pedig ma már tudjuk, hogy a kertbarátokat, és a nagyüzemeket ezernyi erős szál köti össze. Hogy mást ne említsek: a vetőmag és a szaporítóanyagok előállítása, a termények értékesítése, feldolgozása, stb.


Másfél évtizeden át mint a Kertészet és Szőlészet főszerkesztője és a Falurádió jegyzetírója tehettem közzé azokat az ismereteket, amelyek a kertészkedéshez feltétlenül szükségesek és a sors akaratából néhány éve a tévé Ablak című műsorának minden pénteki közreműködőjeként kapok szót a képernyőn, hogy néhány perc alatt felvillantsak egy-egy problémát. Százával érkeznek hetente hozzám a levelek és a telefonhívások; ezekből is tudom, hogy még sok a megválaszolásra váró kérdés. Ezeket – vélt fontosságuk sorrendjében – igyekszünk a közvélemény elé tárni.


Nagy örömömre szolgál, ha azt látom, hogy kiskertekben, a háztáji gazdálkodásban az én javaslataim alapján terjed valamilyen gyümölcs (josta, kiwi, szeder), zöldség (cukkini, brokkoli, mángold, cikória, stb.), vagy illatos szép virág. Ilyenkor úgy érzem, hogy az, amit tapasztaltam, nem volt hiábavaló, mert sok embertársamnak nyújt sikerélményt, szerez örömet.


Most amikor gondolatban már készülünk a következő tavaszra, sok sikert kíván minden debreceni és Hajdú-Bihar megyei kertészkedőnek



Bálint gazda.

 

Debrecen, 2018, 02. 07.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr1313641316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.