Virágozzék száz virág

2018. február 14. - Tarski

A kilencvenes évek végén a barátom panaszkodott arról, hogy míg a rendszerváltozás után egyedül neki volt kocsmája az utcában, mára már öten is vannak, ami meglehetősen károsan érinti az árbevételét. Megértettem a bánatát, de nem tudtam neki mást mondani, hogy ez éppen a gazdaság liberalizálása nyomán jöhetett létre, ami egyúttal mutatja azt is, hogy ezen a téren jól halad a magyar gazdaság. Mindezt tehát természetesnek kell vennünk, amivel szemben csupán két nagyon fontos feltételt kell támasztani: 1 törvényesen működjön és 2. tükrözze a vállalkozó azon kockázatát, hogy az lehet egyaránt egy sikeres vállalkozás, de lehet egyúttal sikertelen is. Maga piac fogja úgy szabályozni a gazdaság működését, hogy a sikeres vállalkozások életben maradhatnak, míg a sikertelenek kényszerűen el fognak tűnni.

 

Ami a gazdaságban létezett, az a politikában is működésbe léphetett, tehát a pártalapítás lehetőségét is liberalizálták. Ezért jöhetett létre a rendszerváltozás után oly sok párt, amiből a későbbiek során csupán néhánynak sikerült tartósan a politikai porondon maradnia. Az utóbbi 28 évben mintha visszafogottabbá vált volna a pártalapítási kedv, hiszen igazán nagy pártok nem jöhettek létre és nem gyökeresedhettek meg a hazai politikában. Ezért állhatott elő az a nemkívánatos helyzet, hogy létezett egy nagy tömegpárt, a Fidesz és létezik mellette sok kis és néhány közepes párt, akik ellenzékbe szorultak. Ha ez a helyzet rögződne hosszabb távon, akkor valóban semmit sem érne az, hogy a politikai rendszert liberalizálták, hiszen már előre meg lehetne mondani azt, hogy melyik párt fog győzni a következő választáson. Ezzel pedig éppen a liberális demokrácia vesztené el azt a pozitív tulajdonságát, hogy a démosznak reális lehetősége van arra nézve, hogy leváltsa az éppen regnáló hatalmat. S ha ezt tekintem irányadónak, akkor csak örülni lehet a Fidesz 2013. évi LXXXVII. Törvény az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló jogszabálynak. Egy biztos, hogy ennek a jogszabálynak a hatályba lépése után felgyorsult a pártoknak és a független egyéni képviselő-jelölteknek az indulási készsége. Jómagam mindenképpen pozitívan értékelem ezt, függetlenül attól, hogy a Fidesznek feltehetően volt egy hátsó szándéka azzal, hogy a pártok és a független egyéni képviselő-jelöltek számának tudatos feltupírozásával megnövelje a győzelmi esélyeit. Ennek a törvénynek ugyanis csak akkor lehet pozitív hozadéka, ha hosszabb távon érvényben marad, még akkor is, ha netán a Fidesz elveszítené a meghatározó szerepét a politikai palettán.

 

Minek tulajdonítható az, hogy oly nagy arányban felgyorsult a választáson való indulás hajlandósága? Elsősorban annak, hogy az állam meglehetősen gálánsan magára vállalt sok olyan anyagi költséget, amit a pártoknak, illetve a független jelölteknek egyébként a saját bukszájukból kellett volna kifizetni. Az biztos, hogy a törvény egyértelműen azokat a pártokat részesíti előnyben, akik több választókerületben tudnak önálló jelöltet állítani. Így amelyik párt mind a 106 körzetben állít jelöltet, az majdnem 600 millió forintnyi támogatást kaphat a kincstári folyószámlájára, és átutalással, illetve kincstári kártya felhasználásával fizethet. A legkevesebb pénzt azok a pártok kaphatják (mintegy 150 milliót), amelyek csupán 27 körzetben állítanak jelöltet és ezáltal tudnak országos listát is állítani. Ha ezt vesszük alapul, akkor az olyan pártok, mint a Fidesz, a Jobbik, az LMP és talán a Momentum előnyben részesül más pártokkal szemben, mert ők több pénzt kaphatnak. Más pártok (MSZP, DK, Párbeszéd), amelyek a koordinált jelöltállítást választották, kevesebb pénzből gazdálkodhatnak. Tehát tényleg van abban tendencia, hogy egy erős tömegpárt mellett sok kis vagy közepes párt induljon a választáson, amivel valóban a Fidesz felé billen még az anyagi mérleg is. Ehhez még persze nem számítottuk bele azt, hogy a kormány mennyit fog kampányolni a választás előtt, aminek az anyagi vonzatát talán senki sem fogja megtudni pontosan.

 

Az köztudomású, hogy a választási kampány minősége milyen nagy mértékben determinálhatja a választás kimenetelét. Egy szegény embernek, aki indulni akar a választáson, sokkal kisebb esélye van arra, hogy ezt a kampányt sikeresen megvívja, mint egy dúsgazdag embernek. Így ez a törvény valamelyest csökkentette is az anyagi különbözőségekből adódó esélykülönbségeket is, de nem szüntette meg. Egy olyan tömegpárt, mint a Fidesz, mindig sokkal nagyobb előnyben lesz minden más párttal, illetve jelölttel szemben, mert a holdudvarába tartozó oligarchákra anyagi szempontból is támaszkodhat. Ehhez még hozzá kell vennünk azt, hogy egy tömegpártnak mindig nagyobb aktivista tábora van, amelyet a választások során mozgósíthat. Tehát a nagy pártoknak mindig nagyobb lesz az esélye arra nézve, hogy győzzön, éppen az előbb elmondottak miatt. De látnunk kell azt is, hogy minden nagy párt mint kis párt indult el a pályafutásán, és a jó politizálás eredményeként maradhatott még mindig a politika ringjében. Mindezzel csupán azt akarom mondani, hogy a ma induló új pártok is a zsebükben hordozhatják a marsallbotot, és távlatokban igazi tömegpárttá válhatnak.

                               lenduletben.jpg

Az új pártok és az új független jelöltek indulása a választáson természetszerűen magával hozta azt, hogy a régi ellenzéki pártok gyanakodva, sőt, némelyik ellenségesen szemléli a konkurencia növekedését. Így alakulhatott ki olyan nézet, hogy X. párt vezetője elárulta a korábbi pártját, mert egy új pártot hozott létre. Ezek az ellenzéki pártok közben elsírják nagy-nagy bánatukat, miszerint így is kevés a remény arra, hogy a Fideszt leváltsák, ha újabb pártok és független jelöltek lépnek be a harcmezőre, akkor az a kevés remény is el fog szállni. Ez így igaz, de talán éppen ezért hozta meg a Fidesz a fentebb jelzett törvényt. E probléma helyes értékelésénél azonban a következőket kell figyelembe venni. 1. minden magyar állampolgárnak, ha törvény másként nem rendelkezik, joga van jelöltetni magát a képviselő választáson, 2. azzal, hogy az újonnan belépők jelöltetik magukat, a saját konkurenciájukat is megnövelik, 3. ami természetes a gazdaságban, ti. kemény piaci verseny, annak természetesnek kell lennie a politikai harc területén is. 4. az egy pozitív visszacsatolás lehet, ha egy ma induló párt hosszabb távon jelentős, vagy meghatározó tényezővé válhat a hazai politikában, amiért tényleg érdemes időt, fáradtságot beleölni és kockázatot vállalni, 5. a sok párt léte a választónak valóban sokkal több választási lehetőséget ad arra nézve, hogy az eszmeiségének megfelelő pártra adja a voksát, ami nyilvánvalóan a választók és nem a pártok érdekeit szolgálhatja, s végül 6. nem engedi eltunyulni a régi pártokat, hiszen az új pártoknak egy jól felépített kampányával akár százezer támogatót is el lehet csábítani tőlük.

 

Tehát lehet ezt a fenti törvényt kritikával illetni, hiszen nem létezik abszolút tökéletes törvény. De azt állítani, hogy ez nem szolgálja a liberális demokrácia érdekeit, semmiképpen sem lehet mondani. Elég csak arra gondolnunk, hogy a választáson induló jelöltek számának megnövekedésén túlmenően, milyen sokan érdeklődnek egyre inkább a politikai kérdések iránt. Megkockáztatom azt, hogy a sok választó mozgósításával éppen a részvételi demokrácia erősödött meg, mivel egyre többen érezhetik úgy, hogy nekik is joguk van a saját sorsuk alakításához.

 

Debrecen, 2018. 02. 14.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr6613667294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.