Vendetta

2018. február 17. - Tarski

Minden kétséget kizáróan nagyon rosszul jött a Fidesznek az Olaf (az Unió csalás elleni hivatala) jelentés napvilágra kerülése Tiborcz István közvilágítási pályázatainak vizsgálata során megállapított értékelésekről. Nevezett személyről köztudomású, hogy Orbán Viktor miniszterelnök veje, akit egyből a Nemzet Vejének neveztek el. A jogban kevéssé tájékozott emberek egyből kombinálni kezdtek, és azonnal a kormányfő nyakába varrták azt a 13 milliárd forintos veszteséget, amit az Olaf visszakövetel azon a címen, mert szerintük a vállalkozó törvénysértések útján szerezte meg az általa elvégzett munkálatok kivitelezési jogát és a hozzárendelt Uniós pénzeket.

 

Azt mondanánk, hogy ez szinte természetes, hiszen a Tiborcz Istvánnak tudnia kellett volna azt, hogy neki különösen vigyáznia kell nem csupán a saját, hanem az apósának a hírnevére is. Csakhogy itt nem erkölcsi, illetve morális kérdésről van szó, hanem jogi problémáról és e két gyökeresen különböző kérdést a mezei honpolgárok szeretik összekeverni akkor, amikor az ellenszenvüket akarják kinyilvánítani Orbán Viktor ellen. Most tekintsünk el attól, hogy erre volna oka minden magyar állampolgárnak, hiszen a kormányfő elég sok ballépést követett el már eddig is a hatalomgyakorlása során, ezért, mondhatnánk, megérdemli azt, amit most kapott. A helyzet ugyanis az, hogy az ilyenkor szokásos eljárás szerint a hazai igazságszolgáltatási gépezetnek kell beindulnia és megvizsgálnia azt, hogy az Olaf jelentésben vélelmezett törvénysértések megállják-e a helyüket és azokat tényleg jogsértésekként kell kezelnünk, nem pedig csupán az Olaf helytelen jogi értelmezéseként. Itt most egy szokványosan gondolkodó ember egyből azt vetheti ez ellen, hogy ha az Olaf jogsértést állapít meg, pontosabban vélelmez, akkor a hazai igazságszolgáltatásnak is azt kell megállapítania. Tehát nincs mese, Tiborcz István törvénysértést követett el, és emiatt börtönben van a helye, Orbán Viktornak pedig ennek nyomán le kell mondania. A politika, a mocskos politika éppen ezt az álláspontos erősíti, mert számára mindegy az, hogy milyen károkat okoznak ezzel Magyarországnak, a lényeg az, hogy megdöntsék Orbán “diktatúráját.”

 

Most tehát két különböző helyzetmegítéléssel van dolgunk. Nézzük az elsőt, a Tiborcz-ügyet. Itt több olyan közvilágítási beruházásról van szó, amelyet az Olaf szerint törvénytelenül szerzett meg a vállalkozó, hiszen ahhoz felhasználhatta a személyes ismeretségét, és azt a tényt, hogy a kormányfő veje. Ezt elsőként az ügyészségnek kell megvizsgálnia és ha tényleg fennáll az Olaf által jelzett jogsértés, akkor az ügyet vádemelési javaslattal át kell adnia a bíróságnak. S itt van az első olyan akadály, ami a mezei honpolgár szerint eleve reménytelenné teheti az igazságszolgáltatást, hiszen Polt Péter legfőbb ügyész úgymond Orbán Viktor embere, aki nyilván a kormányfő javára fog dönteni. Csakhogy ez egy végtelenül naiv elképzelés, hiszen a legfőbb ügyész is a törvényeknek van alárendelve, annak kell megfelelnie, és ha ezt nem cselekszi következetesen, akkor ő maga is felelősségre vonható. Az ellenzék soraiból sok olyan esetet sorolnak fel, amikor az ügyészség bűncselekmény hiányára hivatkozva egyszerűen nem folytatott tovább nyomozást, és ezért ezekből az ügyekből nem lehetett büntetőügy. Itt azonban nem kell azonnal rosszindulatot, különösen pedig politikai részrehajlást feltételezni, mert ez már az ügyészség tisztességét is megkérdőjelezheti. Elképzelhető ugyanis az, hogy a konkrét tényállást úgy ítélték meg, hogy az szerintük nem tekinthető bűncselekménynek. Ezt az álláspontot pedig minden további nélkül vélelmezhetik, hiszen a büntetőjogi tényállás leírása mindig egy általános megfogalmazást tartalmaz, míg a konkrét tényállás mindig nagyon pontos esetleírást. Az általános és a konkrét közötti ellentmondás mondathatja azt az ügyészséggel, hogy nem történt jogsértés, ezért bűnügy sincs.

 

Senki se gondolja azt, hogy ez csupán mai probléma lenne. A jogtörténet során némely jogtudós világosan látta azt, hogy bizonyos tényállás egyik büntetőjogi leírás alá sem sorolható, ezért azt elvileg nem lehetne vizsgálni sem. Eugen Ehrlich szerint: “A jogrendszer hézagmentessége sohasem volt egyéb, mint a jogászi technika délibábja.” A római jogból ismert tétel szerint: Nullum crimen sine lege, vagyis nincs bűn törvény nélkül, illetve Nulla poena sine lege, tehát nincs bűnös törvény nélkül, ezért nem is lehetne felelősségre vonni senkit sem az elkövetett bűnéért az előbb ismertetett esetben. Hogy ez utóbbit elkerüljék, ezért dolgozták ki a “szabad jogtalálás” módszerét. Ez azt jelenti, hogy a bírónak egy joghézag esetén a jogalkotó helyébe kell képzelnie magát, és olyan jogot alkotnia, mintha ő maga lenne a jogalkotó, aki az adott konkrét tényállásra alkot jogot. Nyilván ezt a módszert nem lehet követni egy komoly jogállamban, hiszen csupán további problémákat vethet fel az önálló jogalkotás és végeláthatatlan vitákhoz vezethet. Manapság hazánkban ezért az ún. pótmagánvádas eljárásra van lehetősége annak az egyénnek, aki nem ért egyet az ügyészségnek azon álláspontjával, hogy az adott tényállás nem tekinthető bűntettnek. Ez az eljárás lehetőséget adhat arra, hogy az ügyészség megkerülésével közvetlenül a bíróságra nyújthatnak be keresetet, és indíthatnak el büntetőeljárást az adott ügyben. Tehát nem igaz az, hogy a Polt Péter által vezetett ügyészség miatt nincs lehetőség arra, hogy bárki érvényt szerezhessen az igazságának. Mivel azonban sokan nem ismerik a pótmagánvádas eljárást, ezért a politikának lehetősége van arra, hogy manipulálja a tömeget. Ilyet cselekedett például Magyar György és Kende Péter ügyvéd is az egyik tévé vitában, akikről pedig nyilvánvalóan fel kell tételeznünk azt, hogy jó ismerői a szaktudományuknak. Mivel azonban tudták azt, hogy hergelni tudják a tömeget az ügyészség elfogultsággal történő megvádolásával, ezért inkább feladták a szakmai tisztességüket, hogy némi politikai hasznot bezsebeljenek. Kérdés most már az, hogy ekkor ők mennyire voltak becsületesek.

                             magyar_es_kende.jpg

 

Röviden: minden ellenkező híreszteléssel és véleménnyel szemben a hazai igazságszolgáltatásban létezik a jogbiztonság, ezért bízhatunk abban is, hogy Tiborcz István esetében szintén tisztességes eljárást folytatnak le. Nem lehet, különösen pedig politikusoknak nem szabad teret adni a törvényes bíráskodás iránti kétségek szításának, mert a jogbiztonság megkérdőjelezésével ez később alaposan megbosszulja magát. Nincs fontosabb dolog annál egy társadalom életében, hogy a politikai rendszer működése szabályozottan valósuljon meg, és a törvénysértők ellen az igazságszolgáltatás határozottan fellépjen. Ez nyilván vonatkozik Tiborcz István esetére is.

 

A második helyzetmegítélés szintén fontos dolog, mert ez is elvi, eszmei jelentőségű. Sokan követelték Orbán Viktor lemondását azért, mert a veje a fent jelzett ügybe keveredett. Ma még nem tudjuk azt, hogy valóban bűnös-e a vállalkozó, hiszen az Olaf legfeljebb csak vélelmezhette azt, ezért meglehetősen furcsa dolog már most követelni a kormányfő lemondását. Megértem én az ellenzéki politikusok azon számítását, hogy ha Orbán olyan bolond lenne, hogy önként lemond a hivataláról, akkor díszhintóban harsonák boldogító zenéje mellett tudnának a hatalomba masírozni. De erre ne számítsanak, mert Orbán tudja azt, hogy amíg a választók kétszer kétharmaddal választották meg, addig holmi ellenzéki felszólításra nincs oka lemondania. Majd ha a választók lemondatják azzal, hogy nem szavaznak rá elegen, akkor távozni fog! De előtte nem lehet elmennie, a mókuskerékben tovább kell futkosnia mindaddig, amíg azt a választók elvárják és megkövetelik tőle.

 

De van ennél egy fontosabb dolog. Ugyan miért lenne felelős a kormányfő a vejének jogsértései miatt? Semmiképpen sem vonható ezért felelősségre, hiszen a feltételezett törvénysértést sem ő követte el, hanem a veje. Az a szemlélet már a középkorra vezet vissza bennünket, amikor az egyik családtag bűneiért a család összes tagjának kell bűnhődnie. Ezt valamikor vendettának nevezték, amit ma már elég furcsa lenne ismét gyakorlattá tenni. Kétségtelen, hogy lenne eredménye, hiszen akkor a politikusok mezőnye minimálisra csökkenne, hiszen annyi közöttük a korrupt gazember, hogy egymást irtanák ki. S ezzel csak nyernénk mi egyszerű választók.

 

Debrecen, 2018. 02. 17.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr1613675994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.