Kamupárt kesergő

2018. március 31. - Tarski

Szerda délután egy a Transparency International jogvédő szervezet által rendezett előadáson vettem részt, amelyen Ligeti Miklós jogi igazgató tartott egy színvonalas tájékoztatást a korrupcióról végzett kutatásaikról. Ezen az előadáson végeredményben a Fekete Könyv-ben leírtaknak egy részét ismertette. Maga az előadás egy korrekt és mértéktartó, a valóságot hűen tükrözni akaró elemzés volt. Erről a kiadványról jómagam már korábban írtam, az ott elmondottakat változatlanul fenntartom, ezért nem kívánok most erre újból visszatérni. De az ismertetett korrupciós ügyek közül mindenképpen érdemes szólni részletesebben az ún. kamupártokról, hiszen meglehetősen egyoldalú képet festenek róluk, és kifejezetten káros jelenségnek tartják a hazai politikai életben. Jómagam az alábbiakban egy árnyaltabb képet akarok róluk nyújtani.

 

A „kamupárt” fogalma akkor alakult ki, amikor a 2014-es választások során, egy a Fidesz által jegyzett törvénynek megfelelően sok új párt jelent meg a politikai mezőnyben és indultak el a soron lévő választáson. Ma is vannak olyan vélemények, hogy ezzel tulajdonképpen a Fidesz akarta tovább szétszabdalni az amúgy is sok kis pártra szakadt ellenzéket, amivel megnövelheti a választási esélyeit. Ma már tudjuk azt, hogy akkor a Fidesz kétharmaddal nyert, de azt nem tudjuk, hogy ezt a sikert azért érte-e el, mert léteztek kamupártok, vagy azért, mert annyira fölényben volt az ellenzékkel szemben, hogy az maga generálhatta ezt a fölényes győzelmet. Lehet persze spekulálni azon, hogy egy-egy választási körzetben hogyan alakultak volna a szavazatok arányai, de a valóságos eredményt nem tudnánk megmondani akkor sem, mert nem ismerhetjük azt, hogy milyen okok játszanak közre egy választó fejében akkor, amikor egy bizonyos pártra adja a voksát. Továbbá: nem tudjuk azt sem, hogyan szavaznának akkor, ha nem lennének kamupártok. A lényeg itt most az, hogy sok ellenvetés van a kamupártok léte és indulása ellen, mégis azt kell mondanom, hogy ezek megjelenése csak a demokráciánkat fogja erősíteni.

                                    ligeti.jpeg

 

Ezt a véleményemet pedig arra alapozom, hogy tudom azt, miszerint minden magyar állampolgárnak alapvető joga a társulás autonómiája, ami egyebek mellett azt is jelenti, hogy politikai pártokat hozzon létre. Ilyenre pedig 1990 óta sok példát lehet mondani, többek között a DK kiválását az MSZP-ből, ami alaposan lecsökkentette az MSZP taglétszámát és esélyét arra nézve, hogy váltópárt maradhasson a Fidesszel szemben. Ám a DK-nak minden jogi és morális alapja megvolt arra, hogy egy az MSZP-től különböző identitású pártot hozzon létre. S itt most az a fontos, hogy új színt próbált bevinni a politikai harcba, és ezért a vele szimpatizáló tömeget egyedi módon tudta megszólítani. Ettől egészen különböző tényező az, hogy ezzel a húzással milyen mértékben csökkentette le vagy pedig éppen ellenkezőleg növelte meg az ellenzék erejét, hiszen itt az volt a fontos, hogy bizonyos azonosan gondolkodó politikusok egy külön pártban mérettessék meg magukat a választáson. Ezért nem lehet kárhoztatni sem az Együtt, sem a Párbeszéd politikusait, sem pedig a csak tavaly megalakult Momentum politikusait azért, mert egy külön pártban gondolkodtak. Nekik legalább annyi joguk volt egy új pártot alapítani, mint korábban mondjuk a Fidesznek, vagy az MDF-nek, az SZDSZ-nek. Ilyen módon azt sem lehet senkinek sem felróni, hogy most alakítanak egy új pártot és igyekeznek bekerülni a parlamentbe. Ez volt a probléma jogi és demokráciaelméleti oldala.

 

De van itt még egy további demokráciaelméleti kérdés is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Korábban szó volt arról, hogy minden egyes új párt egy új színt igyekszik bevinni a politikai életbe. Ha ezek a pártok eléggé megerősödnek, és képesek lesznek olyan nagyra nőni, mint korábban azt a Fidesz véghezvitte, akkor komoly ellenzéki párttá válhatnak és az egyik a következő választáson akár a kormányzópárt kihívójává válhat. Több ilyen esetről lehet beszámolni az Unión belül is. Elég, ha csak Franciaországra utalunk, ahol Emmanuel Macron pártja egy évvel a következő választások előtt jött létre, és később képes volt megnyerni a választást is. Erre senki sem számított, pedig egyetlen párt sem lehetett volna elbizakodott abban a tekintetben, hogy biztosan nyerni fog. A verseny minden egyes választásnál nyílt és az fog nyerni, aki minden törvényes eszközt és lehetőséget bevet és kihasznál a győzelmük érdekében. Más szavakkal: minden parlamenti pártnak a maximumot kell nyújtania és nem csupán a választások előtt, hanem az egész négyéves ciklus alatt. Továbbmenve: ha olyan helyzet alakulna ki, hogy némely párt több cikluson keresztül maga között osztaná el a szavazatokat, akkor ez a politikai pártstruktúra megmerevedéséhez vezetne. Amennyiben ugyanis nagy valószínűséggel meg lehet jósolni azt, hogy melyik párt fogja megnyerni a választást, akkor nincs az a motiváló erő, ami a meglévőket jobb munkára, az új pártokat pedig a politikai harcba történő belépésre inspirálhatná. Egy ilyen politikai mezőny pedig jó közelítéssel az egypártrendszerhez, jobb esetben pedig néhány párt különös vetélkedéséhez hasonlíthatna. Tehát mindenképpen indokolt az, hogy új pártok jelenjenek meg a politikai palettán, ami csak fokozhatja a versenyhelyzetet.

 

Az előbbiektől teljesen független az, hogy ezek a kamupártok a feltételezés szerint csak azért indulnak, hogy jókora összeget tegyenek zsebre, amit a törvény alapján a költségvetéstől kaphatnak. Az biztos, hogy létezhetnek ilyen pártok is, amit az bizonyít, hogy a 2014-es választás után az arra illetékes szervek nem voltak képesek visszaszerezni azt a pénzt, amit ezeknek a pártoknak vissza kellett volna szolgáltatniuk a gyenge választási eredményük miatt. Egyszerűen eltűntek, vagy azoktól, akiktől be lehetett volna hajtani a pénzt, nem volt mit behajtani, vagy lefoglalni. Nyilván a törvényi szabályozást lehet szigorítani, de végleg nem lehet megszüntetni azt a lehetőséget, hogy ilyen kamupártok létrejöhessenek. S itt adódik az a probléma, hogy ezt a jelenséget lehet-e korrupciónak nevezni. Ennek megítéléséhez a következőket kell alapul venni. 1. sohasem lehet bebizonyítani azt, hogy a Fidesz azért alkotott meg olyan törvényt, ami a pártok költségvetési támogatását biztosítja, hogy azzal az ellenzéket gyengítse. Egyetlen mértékadó politikusuk sem fogja azt állítani, hogy ez volt vele a céljuk. Ezzel szemben folyton azt bizonygatják, hogy a kampányhoz akartak hozzájárulni nem csupán a meglévő pártok, hanem azok számára is, akik most indulnak először a választáson. Ez az indok helytálló is lenne olyan szempontból, hogy az új pártok tényleg anyagi források hiányában szenvednek, és azt pedig tudjuk jól, hogy a kampány rengeteg pénzbe kerül. Sőt, ha ezt vesszük alapul, akkor a Fidesz még a pártok közötti esélyegyenlőséget is növeli, hiszen ezen a téren az új pártok legalább a régi pártokhoz viszonyítva azonos feltételekkel indulhatnak a választáson. Ilyen logikával még meg is kellene dicsérni a Fideszt a nagylelkűsége miatt és egyáltalán nem kellene korrupcióról beszélnünk.

 

Az előbbiekkel szemben áll viszont ez: 2. a Fidesz alappal feltételezhette azt, hogy bár tényleg segítenek az új pártoknak a kampányuk megfinanszírozásában, mindemellett lesznek olyan pártok, amelyek a lehetőséget kihasználva valóban egy kamupártot hoznak létre az anyagi meggazdagodásuk érdekében. Ezek pedig egyes körzetekben biztosan elvisznek mondjuk 20-30 szavazatot, ami sok kamupárt esetén akár ezerre is növekedhet. Márpedig meglehet, éppen ez az ezer voks szükséges ahhoz, hogy a Fidesz jelöltje győzzön. Ez a lehetőség pedig a Fidesznek megér néhány tízmilliárd forintot, különösen úgy, hogy ezzel párhuzamosan ők is kapnak 600 milliót. Ha ezt bárki bizonyítani tudná, amiben én nem hiszek, akkor és csak akkor beszélhetnénk korrupcióról. De senki sem gondolhatja komolyan azt, hogy erre bárki képes lesz, ti. egyes kamupártok létrejöttének ismertetett okát bebizonyítani, így csupán vélelmezhetjük azt, hogy a Fidesz korrumpált bizonyos embereket, akiket persze egyáltalán nem ismert, de joggal feltételezte a megjelenésüket.

 

Végül gondoljuk meg: ha elég sok igazi új párt, tehát nem csupán kamupárt lépne be a politikai küzdőtérre, a Fidesznek akkor sem lehetne félni valója, mert ezek a pártok tényleg olyan keserves állapotban és valóban többszörösen hátrányos helyzetben vannak, hogy egyáltalán nem kell attól félni, hogy megszorongathatnák a kormánypártot. Magyarán: minden komoly kockázat nélkül felvállalhatják ezt a „nagylelkű” pénzosztogatást a választási konkurenciájuknak, és villoghatnak a demokratizmusuk fényében. Ügyes, nagyon ügyes....

 

Debrecen, 2018. 03. 31. 

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr613792000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2018.04.01. 17:41:39

Demokrácia van !

Oszt jó napot !

És ez még csak a kezdet.

Mi pedig azt döntjük el ki legyen a diktátor a jövőben: a keresztény demokrácia,

avagy a globalista Soros, gender diktatúrája.

Jakab.gipsz 2018.04.02. 10:33:09

@Jakab.gipsz:

Kiegészítés, vagy jobbat kell kitalálnunk mint ami, a tudomány jelenlegi ismereteink, álláspontja szerint a rendelkezésünkre áll.