Identitás keresés

2018. április 18. - Tarski

Az elmúlt hét végén a fővárosban hatalmas tüntetés volt az ellenzéki szavazók kezdeményezésére, a demokráciáért, amelyik végeredményben a választás eredményét kérdőjelezte meg. Ehhez hasonló tüntetés csak a netadó bevezetésének hírére jött létre, amelyen százezres tömeg tiltakozott a bevezetése ellen. Akkor a kormány meghátrált, és nem vezette be ezt az adónemet, most viszont egyáltalán nem teheti meg azt, hogy meghátráljon, mert világos volt a választói felhatalmazás, és az ebből adódó elvárás a kormányzással szemben. Ezen a tüntetésen szép kora tavaszi időjárás volt, ami azt is jelentette, hogy a tüntetők egy jó kis buliban vehettek részt, hiszen tüntetni bármikor lehet, csak megfelelő okot kell keresni arra. Egy ilyen esemény pedig jó alkalom arra nézve, hogy önjelölt demagógok (népvezérek) némileg csiszoljanak a ismeretségük már-már elveszni látszó fényén, mellé még a vesztes pártok vezéreinél is kiérdemelhetnek egy-egy piros pontot.

 

Én ezt az egész megmozdulást nem értem. Korábban ugyanis még a választások előtt minden ellenzéki párt elfogadta a hatályos választási törvényt a pártok közötti versengés alapjául. Olyannyira, hogy szinte másodpercre pontosan kiszámolták azt, hogy mennyi idő van még vissza az “orbáni maffia” leváltásáig. Sőt, az MSZP miniszterelnök-jelöltje már megnevezte azokat a személyeket, akik az elkövetkező kormányának a tagjai lesznek. Itt most két eset lehetséges. Az egyik az, hogy valóban komolyan gondolták azt, hogy ők le tudják váltani a Fideszt. A másik eset az, hogy tisztában voltak azzal, hogy ezt nem tudják megtenni, csupán a felhajtás miatt tették azt, amit. Az első esetben nem értékeltél jól a támogatottságukat, míg a második esetben egyszerűen becsapták a választóikat.

 

Azt gondolom, hogy ennek a tüntetésnek semmi komoly politikai jelentősége sem volt, inkább tekinthető egy exhibicionista akciónak, mint egy komoly politikai cselekménynek. A választási eredményen úgysem tudtak/tudnak változtatni, és a mostani helyzetért egyébként sem maga az “elcsalt” választás a főbűnös, még kevésbé maga a választási törvény, hiszen sokkal mélyebben fekvő problémák okozhatták a Fidesz immár harmadszori kétharmados győzelmét. Ma már azt sem gondolom, hogy csupán az ellenzéki pártok megosztottsága volt az oka annak, hogy a Fidesz szinte lesöpörte a pályáról az ellenzéket. Ennél talán fontosabb okra vezethető vissza a győzelmük, mégpedig a stabil identitásukra, amelyik egyúttal kijelölhette Magyarország várható jövőjét is. A kormánypárt identitásával szembe állítható az ellenzék identitászavara, ami viszont hazánk káoszba fordulását sejtethette a választások utáni időkre.

 

Aki ismeri a Fidesz történetét, az nagyon jól tudja, hogy kezdetben ez a párt is komoly identitászavarban, pontosabban identitás keresésben volt. A Fidesz 30 éve még liberális pártként definiálta magát, amit az indokolt, hogy Bibó István szellemi örökségén nevelkedtek fel. Csakhogy abban az időben már létezett egy másik liberális párt, mégpedig az SZDSZ, amelyik úgy tekintett a Fideszre, mint egy testvér a kisöccsére, és komoly kezdeményezéseket tett arra, hogy beolvassza őket a pártjába. Utólag azt kell mondani, hogy Orbán Viktor jól választott akkor, amikor nem hagyta a pártját felzabálni az SZDSZ által, megőrizte az önállóságát, és várta a fejleményeket. Hamarosan világossá vált az, hogy az MDF a rendszerváltozás áldozatává válik, és Orbán egyre inkább az így megüresedő politikai térbe kezdte hajózni a saját pártját. Kezdetben nemzeti liberálisként, de már jobboldaliként definiálta magát, majd később már nyíltan vállalta a keresztény nemzeti jelzőt és vele együtt annak identitását is. Itt is az volt a gond, hogy létezett már egy hasonló párt, a KDNP, amelyik viszont a fokozatos lezüllés állapotába került. Az identitásuk megosztásának fejében azonban a Fidesz kész volt arra, hogy a hóna alá nyúljon és magával cipelje a parlamentbe is. Így nyúlta le Orbán Viktor a KDNP keresztény nemzeti identitását, és azóta a papok sem “csuhások”, hanem tisztes keresztények, akikről ebben a tekintetben példát kell venni. Megjegyzem, ez utóbbi párt csak profitált ebből a nem kívánt házasságból, hiszen biztosított volt a folyamatos parlamenti jelenlétük, mert a Fidesz mindig a hátán vitte be a pártot.

                 gulyas_balazs.jpg

 

Itt most azonban az a lényeg, hogy adva volt a keresztény nemzeti identitás, ami azonnal kijelölte azt, hogy az egyes részproblémákat miként kell megoldani. Ezek száma és fontossága változott, amit jól vagy rosszul mindig megoldott a pártszövetség. A 2010-es évek közepén azonban minden eddiginél súlyosabb kihívás, mégpedig a tömeges migráció megoldása elé kellett állniuk. Ezt is a keresztény nemzeti identitásuknak megfelelően kezelték, ami azt jelentette, hogy a keresztény humanitás követelményét teljesítve ellent álltak a migránsok tömeges betelepítésével szemben. Az csupán egy mellékterméknek tekinthető, hogy ez jól beleillett Orbán Viktor Brüsszel, majd Soros György és most az ENSZ elleni szabadságharcába és aminek komoly kommunikációs jelentősége lehetett. Most fontos azt látnunk, hogy itt tényleg a keresztény nemzeti identitásuknak megfelelően cselekedtek, ami egyúttal ismét a Fideszes választási győzelemhez vezetett. Ez a győzelem pedig azt is világossá tehette a választókban, hogy a következő négy év során a kormány mindent meg fog tenni azért, hogy Magyarország keresztény nemzeti ország maradjon. Tehát a stabil identitás egyúttal egy stabil kiszámíthatóságot jelentett számukra, aminek a politikai haszna nyilvánvaló.

                

 

Egészen más helyzetben volt az MSZP a rendszerváltozás után. Róla tudjuk azt, hogy az MSZMP jogutódjaként tartották számon, ami egyfajta identitászavart is magával hozott. Sokan furcsának tartották azt akkor is és most is, hogy egy puha diktatúrából hogyan tudták átmenteni magukat egy liberális demokráciába úgy, hogy a szocdem identitásuk megmaradjon. Ebben sokan ma sem hisznek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a zavaros identitásuk miatt az általuk vizionált jövőben sem hittek igazán. Ezt a háromszori országlásuk során, különösen pedig 2006 és 2010 között bizonyíthatták be. Az MSZP-vel és később a DK-val szemben mindig voltak fenntartások, ami igazán csak a 2010-es és az azt követő két választás során domborodott ki. Ezért történhetett meg az, hogy mára ez a két párt távolról sem mondhatta azt magáról, hogy a Fidesz váltópártja lehetne, és csak illúziókat kergetett akkor, amikor kormányváltásról beszélt.

 

Az ellenzék soraiban azonban voltak további pártok is, amelyeknek egészen más identitásuk volt. Ezek közül a legnagyobb a Jobbik, amelyik a Fideszhez hasonlóan keresztény nemzeti identitású, ezért egy váltás során hasonló jövő várhatna hazánkra, mint a Fidesz országlása esetén. Különbség csak az lehetne, hogy egyes radikális elemek ismét jobban aktivizálnák magukat. Az LMP viszont egy zöldpártnak tekinthető, amelyiknek identitás szempontjából semmi köze sincs a korábban felsorolt pártokhoz. Tehát a Jobbik is és az LMP is egy-egy identitásbeli szigetet alkotott az ellenzéken belül, ami azt jelenti, hogy ebből a vegyes felvágottból nehezen lehetne kihámozni egy biztos jövőt. Ilyen feltételek mellett pedig azt sem lehet biztosnak tekinteni, hogy korunk fő kihívására, vagyis a migrációra milyen választ adhatnának. Magyarán: létezett a Fidesz által nyújtott kiszámítható jövő és létezett az ellenzék által várható bizonytalanság a jövőre nézve. E két lehetőségből a választók az elsőt részesítették előnyben. Nyilván egyéb más tényezők is közre játszottak abban, hogy a Fidesz ismét kétharmaddal tudott győzni, de a stabil identitásból eredő kiszámíthatóság is sokat segített a győzelmükben.

 

Az MSZP identitászavarát persze fel lehet oldani azzal, ha egy új pártot hoznak létre, amelyben nem csupán az MSZMP-ből átszármazott fiatal politikusok játszanak majd vezető szerepet, hanem új és hiteles személyek. De azt a korábbi megítélésüket, miszerint ők a pályafutásuk kezdetén végül is egy puha diktatúrát szolgáltak ki, ezért az identitásukkal komoly problémák lehetnek, nos, ezt semmiképpen sem lehet megváltoztatni. Ezért gondolom én azt, amit már korábban is többször jeleztem, hogy egy gyökeresen új szociáldemokrata pártra van szükség, amelynek a vezetői fiatal és hiteles politikusok lesznek, és stabil identitással rendelkeznek. Csak így tudnak kiszámítható jövőt ígérni a választóiknak.

 

 

Debrecen, 2018. 04. 18.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr1913845778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2018.04.20. 18:10:23

Identitás keresés ? Kiét akarod megtalálni ?

Mentségedre szólva Tarski, nem rossz ez az esszé, ha kellőképpen szűk-látókörű politológusok vagyunk, talán még találónak is nevezhetném akkor ha figyelmen kívül hagyjuk, a magyarok igazi ellenfeleit, és a külső - belső, veszély forrásait.