Demográfia

2018. április 25. - Tarski

A választást követő nemzetközi sajtótájékoztatón Orbán Viktor megpendítette azt, hogy az új kormány új struktúrában és új politikai cél preferenciákkal indul neki a következő négy évre. A régi politikusokat újak fogják felváltani a kormányban és a hangsúly eltolódik a demográfiai problémák jobb megoldása területére. Ez megítélésem szerint folytatása lehet annak a politikának, amelyik egyrészt a keresztény nemzeti mivoltunk megőrzésére, másrészt a magyarság lélekszáma csökkenésének megállítására irányult. Mindez pedig megfelel annak, ami az identitásukból, tehát a keresztény nemzeti politikai filozófiájukból következhet.

 

A fentebb jelzett problémák aktualitása minden korábbi időszaknál nyilvánvalóbb, hiszen manapság több olyan problémával kell szembenéznünk, ami korábban nem volt, mert nem lehetett a gondolkodásunk középpontjában. Ezek közül most csak kettőt említek: a migráns-ügy és a magyarok kivándorlása más Uniós és nem Uniós országokba, amelyek alapvetően meghatározzák hazánk lélekszámának alakulását. Mindkét probléma korábban is létezett, de olyan nagymértékűen, mint ma, nyilvánvalóan nem jelentkezett, ezért válhatott korunk alapvető kérdésévé. Az első problémával, tehát a migráns-üggyel már eddig is sokat foglalkoztam, de itt most egészen más szempontból kell arra tekintenünk, mégpedig a magyarság megmaradásának ügye szempontjából. Itt most az a kérdés vetődik fel, hogy bár a keresztény humanitás tényleg megköveteli azt, hogy a menekülteken segítsünk, de az igazi kérdés inkább az, hogy közülük mennyit fogadjunk be hazánkba. Mennyi az a lélekszám, amíg nem kell azt mondanunk, hogy a magyar nemzetállam már nem tekinthető magyarnak, hiszen abban sokkal több van az önmagát nem magyarnak tekintő honfitársunk. Továbbá: milyen mértékben változik meg a magyar kultúránk akkor, ha bizonyos számú menekültet fogadunk be.

 

Ezekre a kérdésre nem tudunk pontos választ adni, legfeljebb csak sejtéseink lehetnek. Az biztos, hogy néhány ezer menekült befogadása nem jelenthet problémát, ezért a keresztény humanitás nevében őket feltétlenül be kell fogadnunk. De már akár tízezer, vagy annál sokkal több menekült hazai befogadása, amit egyes liberális körök akarnak, igencsak komoly gondot okozhat. S nem csupán momentán jelentene óriási problémát, hanem perspektivikusan is, ha figyelembe vesszük azt, hogy a muszlimok szaporodási rátája több mint négyszer nagyobb, mint a magyaroké. Ez azt jelentené, hogy hazánkban néhány évtized múltán jelentősen megnőne a muszlimok aránya a magyarokéval szemben, ami előbb-utóbb a magyarság pozícióinak a feladását vonhatná maga után. Nem lehetetlen az sem, hogy kisebbségi etnikummá válunk a saját hazánkban. Ebben az esetben pedig megkérdezhetjük magunktól azt, hogy érdemes volt-e annyi menekültet, és/vagy migránst befogadnunk.

                          

 

Tehát nem folytathatjuk azt a gyakorlatot, amit 2015-ben Merkel csinált, hogy szinte korlátlanul fogadott be migránsokat, nem téve különbséget a gazdasági bevándorlók és a tényleges menekültek között. Ma már ott tart Németország, hogy mintegy 600 ezer migráns hollétéről semmit sem tudnak a hatóságok, és nem lehet azt sem megjósolni, hogy ennek milyen politikai, kulturális, gazdasági és biztonsági következményei lehetnek. Ilyen tekintetben Orbán Viktor előrelátó volt és a déli határszakaszon gyorsan felépítette a kerítést, ami ugyan tökéletes védelmet nem nyújthatott a migránsok áradata ellen, de legalább csökkentette az országon átgázolni akarók számát. Az igaz, hogy ezzel a húzásával és a migráns ellenes gyűlöletkampányával kivívta az Uniós vezetők haragját, de a fő célt, vagyis a korlátozott számú menekült befogadást elérte, amit ma már valóban nagy teljesítménynek kell tekintenünk.

                           migransok_1.jpg           

 

De fontos kérdés még az is, hogy a migránsok, esetleg a menekültek befogadása milyen mértékben sújthatja hazánk gazdasági teljesítményét is. Képes-e továbbra is a világgazdasági konjunktúra adta lehetőséggel élve a fenntartható fejlődés pályáján maradni, és közelébe kerülni mondjuk az osztrák gazdaság teljesítményéhez. Vagy pedig megmarad hazánk leszakadása a fejlettebb Uniós tagországokkal szemben, aminek további súlyos következményei lehetnek. Ma már megalapozottan állíthatjuk azt, hogy a menekültek befogadása súlyos anyagi terhet jelent minden Uniós tagország számára. Eredetileg a fejlett tagországok azzal a céllal fogadtak be menekülteket, hogy őket részben azonnal, részben némi képzés után munkába állíthassanak, amivel enyhíthetik a súlyos szakképzett munkaerő hiányt. Ezt a célt egyetlen tagország sem érhette el, mert kiderült, hogy a menekültek 80-85%-a semmilyen képzettséggel, de még alapiskolai végzettséggel sem rendelkezik, sőt, nem is akar dolgozni, ezért őket nem lehet hasznosítani a gazdasági életben sem. Röviden: minden ilyen menekült csak ronthat az adott tagország versenyképességén, amit a fejlettebbek viszonylag jobban, a fejletlenebbek pedig, mint például Magyarország, hosszabb távon egyáltalán nem képes elviselni. Ma ott tartunk, hogy a migrációval kapcsolatos kiadások egymilliárd eurót emésztettek fel, amit lehetett volna más célra is felhasználni.

 

Itt most azt lehetne a szememre vetni, hogy nem illik ezt felhozni akkor, amikor a keresztény humanitásról van szó. Tényleg fontos a keresztény humanitás, de vannak olyan feladatok, amit ha a kormány nem tesz meg, akkor az az egész ország kárára történik. Ilyen a gazdaság fejlesztése, aminek a teljesítőképessége egyúttal meghatározhatja azt is, hogy mennyit költhetünk a jóléti kiadásokra. S végül is a keresztény humanitásnak kell legyen egy végső határa, amikor azt mondhatjuk, hogy eddig és ne tovább. Egy, az ellenzék soraiban lévő egyén pedig nem tudja és nem is akarja azt érzékelni, hogy ehhez a határhoz mikor érkeztünk el. Tehát nagyon fontos tényező az, hogy az egyes költségvetési forintokat mire költjük el, mert annak hosszú távú következményei is lehetnek.

 

A második probléma, amivel foglalkozni szeretnék, a magyarok kivándorlása. Hazánk történelméből ismerjük azt, hogy néha az országban uralkodó szegénység miatt milliók vándoroltak ki pusztán azért, mert itthon nem tudtak megélni. Az éhség kényszere még arra is képessé tette őket, hogy elhagyják a szülőföldjüket, amit azért nem lehet a szemükre vetni, mert a szülőföldnél sokkal fontosabb az egyén élete. Magyarország ma egészen más helyzetben van: nincs olyan gazdasági állapotban, hogy milliók tántorogjanak ki Amerikába. De létezik az Unió, amelyikben egyes tagországok gazdasági fejlettsége és ezáltal a szociális hálózata sokkal jobb, mint hazánké. S mivel az Unióban szabad a munkaerő vándorlása, ezért sokan élnek ezzel a lehetőséggel. De ez egészen más helyzet, mint a korábbi történelmi korban volt, mert az Unión belül van lehetőség arra is, hogy visszajöjjenek a korábban elköltözöttek. De ne legyenek illúzióink: amíg bármelyik Uniós tagország jobb anyagi és szociális feltételeket biztosít számukra, addig, legyen bármilyen színű is a kormány, nem fognak visszajönni. Az csak mese, és csupán a politikai manipuláció körébe tartozik, hogy Orbán Viktor “diktatúrája” miatt menekültek el hazánkból és addig, amíg ő van a hatalmon, nem fognak visszajönni. Egy orvos nem azért hagyja el a hazáját, mert nincs munkája, vagy Orbán Viktor “diktatúrájától” félne, hanem azért mert máshol több pénzt kap és jobbak a lét- és munkafeltételek.

 

Tehát a magyarok kivándorlása szoros összefüggében van a gazdasági helyzetünkkel, és addig ez jelentősen nem fog megváltozni, amíg hazánk nem éri el azt a fejlettségi szintet, ami mondjuk Ausztriában van. De a kivándorlással egyszersmind csökken a hazai magyarok lélekszáma, amit valamilyen formában pótolni kellene. S ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy a menekültek befogadásával szintén csökkenhet a magyarság lélekszám aránya, akkor minden okunk adott arra nézve, hogy ezzel komolyan szembe nézzünk és tegyünk ellene valamit. S Orbán Viktor immár a harmadik kétharmados választói felhatalmazása tudatában ma már sokkal határozottabban fogja ezt csinálni. Eddig is sok szép eredményt ért, aminek nyomán kimutatható a születések számának növekedése. De ezt most már nem csupán a korábbi módszerekkel kívánja elérni, sőt fokozni, hanem a jelek szerint újabbakkal is. Ez magyarázhatja meg azt, hogy miért döntött a kormányzati struktúra átformálása és a politikai célok preferenciájának megváltoztatása mellett. Ha létezhet valami, amit az ellenzéknek is támogatni lehet Orbán politikájában, akkor a demográfiai mutatók megjavítása érdekében tett intézkedései lehetnek azok.

 

Debrecen, 2018. 04. 25.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr7713868852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2018.04.27. 20:20:27

No csak, no csak, meglepett ez a békülékeny hangnem.

Épen ezért merült fel bennem a kérdés, miféle "diktátorunk" van ?