Becsokizva

2018. május 02. - Tarski

Ez a mostani bejegyzésem nem az eddig megszokott elemzés lesz, hanem néhány olyan problémát szeretnék helyre tenni, megmagyarázni, amit a hozzászólók vetettek fel a legutóbbi bejegyzésem olvasása során. Elsőként a címet kell megmagyaráznom. Az egyik kommentelő azt írta, hogy ez a Tarski becsokizott. Nyilván mást akart írni, ami nem éppen hízelgő lenne a számomra, és csupán a jólneveltsége tartotta vissza attól, hogy amit gondolt, azt nem írta le. Szeretném világossá tennie azt, hogy 1990 óta egyáltalán nem iszom szeszt, kábítószert pedig életemben soha sem fogyasztottam, és képzeljék el, így is nagyon jól érzem magamat. Továbbá: minden egyes bejegyzésemet legalább 6-8 alkalommal átolvasom, és szinte minden egyes olvasás során javítok rajta. Ez a munkastílus alakult ki nálam, amin nem szeretnék ma már változtatni, mert szerintem ez számomra bevált módszer. Ez pedig azt is jelenti, hogy minden egyes blogbejegyzésemben azt a gondolatrendszert jelenítem meg, lehetőleg pontosan, közérthetően és szabatosan, amit mondani akarok. Nyilván ez sokaknak nem tetszik, elsősorban a tartalma miatt, de ennek így is kell lennie, merthogy ahány ember, annyi vélemény lehet egy adott problémáról. Ezt én tehát természetesnek veszem, és ezért én nem vagyok mérges.

 

Egy másik kommentelő azt javasolta, hogy alakítsak egy pártot és majd akkor megmutathatom azt, hogy mennyire vagyok hiteles személyiség. Egy új párt megalakítását én ma már nem tudom felvállalni, mert meglehetősen öreg vagyok ahhoz, és azt se tudom, hogy meddig fogok még élni. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy minden napnak örülnöm kell, mert elég sokan voltak olyanok, akik még az én mai életkoromat sem érték meg. De van ennél egy sokkal nyomósabb ok arra nézve, hogy miért nem alakítok pártot. Úgy alakult a tudományos életpályám, hogy idősebb koromra jutottam el odáig, hogy életem fő műveit sikerült megírnom. Erről az Olvasó egy másik honlapon tud tájékozódni. Természetesen több jól felkészült szakember elolvasta azokat és véleményezte mindegyiket. Ennek alapján állíthatom azt, hogy értékeseknek kell tartanom azokat, ami egyúttal meghatározta a további életpályámat is. Ennek az a lényege, hogy jómagam nem mutatkozhatom másnak, mint egy a politikai filozófiához kissé értő szakemberként. Minden ettől eltérő viselkedésmód csak ronthat a műveim értékén. Márpedig számomra ma már sokkal fontosabb az, ha a műveim révén ismernek meg ma és a halálom után is.

 

Azt ugyanis már Spinoza is megmondta, hogy egy politikusnak mindig a hallgatóságának az átlag értelmi színvonalához kell igazítania a mondanivalóját ahhoz, hogy bármilyen eredményt el tudjon érni. Ezt írja: “....ha valaki az egész népet....akarja valamire megtanítani, …..érveit és tanításának definícióit …. az emberi nem legnagyobb részének felfogóképességéhez kell alkalmaznia.....különben csak a tudósoknak ír, vagyis viszonylag csak igen kevés ember tudja őt megérteni”. Így cselekedett maga Mózes is, aki a maroknyi céltalanul és vezér nélkül kószáló zsidó csoportot állammá tudott szerveznie és ezzel tulajdonképpen megmentette őket a végső pusztulástól. Mózes olyan politikai manipulációs módszereket alkalmazott, aminek nyomán sikerült elnyernie a zsidók bizalmát és sikerült átvinnie rájuk az akaratát, és sikerült végrehajtatnia azokat a cselekményeket, amit ő maga kigondolt. Mózes tehát nem tett mást, mint amit a mai politikai kommunikáció naponta cselekszik, csak éppen az akkori primitív kommunikációs eszközök segítségével. De az ő manipulációi a közembernek szóltak, ami azonban a leegyszerűsítése nyomán egyúttal pontatlanságokat, sőt, abszolút hihetetlen állításokat tartalmaztak. Ilyeneknek tartja Spinoza az Isteni csodákat, amelyeket Mózes csupán a nyomatékosítás miatt mondott el. Ám ilyen pontatlanságokat a tudomány nem ismerhet el, hiszen abban precíz definíciókra van szükség, és minden következtetést szigorú logika alapján kell levezetni. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy ha valaki politikusnak áll be, akkor rákényszerül arra, hogy kisebb, nagyobb mértékben manipulálja a tömeget, amelyik nyilvánvalóan nem tekinthető tudományosan felkészült emberek sokaságának. Egy politikus sikerének az a kulcsa, hogy mennyire képes politikailag manipulálnia a közepesen, vagy az átlag alatt képzett tömeget. Ennek is megvan a maga tudománya, de ez meglehetősen távol áll attól a tudománytól, amelyikről én beszéltem korábban. Ezért láthatjuk azt, hogy amikor egy közismerten kiváló szaktudós mint politikus nyilatkozik meg, akkor úgy tűnhet számunkra, hogy éppen ő van becsokizva. A fontos itt most az, hogy ha egy tudós beáll a politikusok közé, akkor vagy mint tudós hitelteleníti el magát, vagy mint politikus válik hiteltelenné. Nos, én inkább választottam a tudományt és eszembe sem jutott az, hogy beálljak politikusnak és egy új pártot alakítsak.

                                   juhasz_peter.png

                              

Pedig egy új szocdem pártra tényleg nagyon nagy szükség lenne, amint azt helyesen állapította meg egy további hozzászóló. Ma ugyanis nincs egy echte szocdem párt. Az MSZP-t én nem tekintem szocdem pártnak, annak ellenére, hogy ők annak vallják magukat. Mint az MSZMP utódpártja ugyanis nagyon elhiteltelenítették magukat és ma már csak a túlélésükre játszanak. Még most volt elég szavazójuk ahhoz, hogy bejussanak a parlamentbe, és feltehetően lesz is a következő választás során. De mondjuk meg őszintén azt, hogy csak kevesen gondolják, hogy a puha diktatúrából átszármaztatott párt a liberális demokráciában valóban képes képviselnie a mai bérből és fizetésből élők politikai érdekeit. Nem hinném, és ezért létezhet az, hogy ez a jelentős számú társadalmi réteg gyakorlatilag eloszlik a létező pártok között, attól függően, hogy melyik pártot gondolják a legjobbnak a saját politikai érdekeinek a megjelenítőjének. Egészen másként nézett volna ki a mai helyzet, ha egy piacgazdaságban élő politikai rendszer alakította volna ki a mai pártstruktúrát, mert akkor természetes módon jöhetett volna létre egy erős és hiteles szocdem párt. De közbeszólt a létezett szocializmus, ami mindent megváltoztatott és mindent elrontott. Ez nyilván azt jelenti, hogy egy valódi szocdem pártnak, amelyik ma alakulhatna meg, ezektől a mai pártoktól kellene elszívnia a választóit ahhoz, hogy a legkisebb valószínűséggel bele tudjon szólni a választás kimenetelébe. S itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, amikor már nem a jó szándék, nem az emberi akarat a döntő, hanem a pénz, és ebből van a legkevesebb azoknak, akik saját maguk is bérből és fizetésből élnek. Gondoljuk csak meg: ha egy ilyen politikus szembe menne a munkaadójával a politikai érdekeik védelme érdekében, akkor rövid úton az utcára tennék őt. Tehát egy ilyen pártot csak olyan politikusok hozhatnának létre, akik anyagilag függetleníteni tudják magukat a létfeltételeiktől, kellő pénzzel rendelkeznek ahhoz, hogy egy pártot létrehozzanak és működtessenek. De ki az a nagytőkés, aki ilyen dologra pénzt adna, különösen abban a tudatban, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy sikeres lesz, mellé még Orbán Viktor haragját is kivívhatná. Nos, ezek azok a tényezők, amelyek kétségessé teszik azt, hogy egy igazi szocdem párt alakulhasson ki.

 

Itt most senki se hivatkozzon arra, hogy Orbán Viktor lehetőséget adott arra, hogy bárki pártot alapítson, sőt, még költségvetési támogatást is ad hozzá. Számomra világos az, hogy ezt csupán azért csinálta meg, mert ezzel is tovább tudja darabolni az ellenzéket, még ha egyetlen kamupárt sem tud érdemben beleszólni a nagyok harcába. Egy új szocdem párt pénz hiányában nem sokra mehetne, mert egyszerűen nem képes megfinanszírozni a működtetését. Az sem mindegy, hogy kikből állna egy ilyen új párt. Emlékszünk arra, hogy Bajnai Gordonnak volt elég pénze ahhoz, hogy az Együtt nevű pártot létrehozza, és elvileg ők is a bérből és fizetésből élők politikai érdekeit akarták megjeleníteni. Ma már tudjuk azt, hogy hová jutottak: a pénz elúszott, ők pedig nem kerültek be a parlamentbe. Egy olyan politikai kalandor, mint Juhász Péter, nem lenne alkalmas arra, hogy egybe fogjon és eredményesen működtessen egy új szocdem pártot.

 

Tehát igen sok probléma adódik akkor, ha valaki egy valódi szocdem pártot akar létrehozni, és talán ezek átlátása és az ennek során adódó kétségek érzékelése is elriaszthatják a kísérletezőket a cselekvéstől. Ezért nem látom én a szociáldemokrácia jövőjét pozitívan és ezért sem próbálkozom egy új párt megalapításával.

 

Debrecen, 2018. 05. 02.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr113884242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2018.05.02. 21:06:07

T. Tarski !

Így igaz ahogyan mondod, valóban szükségünk lenne egy megújult baloldali pártra, csakhogy időközben felmerült, néhány elvi akadály, amelyeket figyelembe kellene vennünk.

Éspedig az első: kikre nem bízhatjuk ennek az új baloldalnak a megszervezését, a marxisták és a neomarxisták valamint a nemzeti szocialisták eleve kiesnek.
Adott ugyan egy önkéntes prókátorunk, a sátánfajzat Soros György aki "Nyitott társadalom" modelljével kufárkodik, csakhogy ez az elmélet, inkább a társadalmi káosz létrehozásában érdekelt, semmint egy békés nyugodt fejlődésben.

Tehát tetszik nem tetszik csak saját magunkra számíthatunk.