Béna ellenzék

2018. szeptember 01. - Tarski

Legutóbbi bejegyzésem óta is sokat változott a világ hazánkban a politika harcmezején. Talán legkevésbé a Fidesz, amelyik megmaradt egy hatalmas monstrumnak, amelynek a jellemzője mit sem változott. A vezetői ugyanazok, mint korábban, a pártban uralkodó szellem továbbra is a félkatonai és félfeudális jelleget mutatja, ahol mindennél fontosabb az egység fenntartása, a párt „vízfeje” által kigondolt és elterjesztett szöveg monoton ismétlése, a migráció veszélyének állandó kihangsúlyozása és a választók biztosítása arról, hogy minden sorscsapás ellenére a kormány megvédi majd őket. Ennek a monolit jellegnek persze megvannak a jó oldalai is, hiszen csak egy ilyen párttal lehet egységes kormányzást megvalósítani, aminek nyomán a politikai rendszer modelljük is az elvárásoknak megfelelően működik. Tehát a politikai stabilitás alapvetően biztosított, de ma még nem tudjuk azt, hogy ez milyen jövőt hoz Magyarország számára. Annyi biztos, hogy a Fidesz szerint paradicsomi állapotokat, míg az ellenzék szerint rohanunk a teljes gazdasági és morális összeomlás felé. E két szélsőséges álláspont nyilvánvalóan nem lehet egyszerre valós, valahol a középútnál lehet az igazság.

 

Amíg azonban a kormánypártoknál nem volt lényegi változás, az ellenzék soraiban bizonyos átrendeződésnek lehettünk a szemtanúi. Ezek közül én legfontosabbnak a „Mi hazánk” nevű párt augusztus 20-i zászlóbontását és az azóta hivatalosan párttá alakulását tekintem. Amint azt tudjuk, a Jobbik régi pártelnöke, Vona Gábor az áprilisi megsemmisítő ellenzéki vereség után úgy döntött, hogy sem a pártelnöki funkciót nem vállalja el, de még az országgyűlési képviselői mandátumát sem fogja átvenni. Ezt követően nyilvánvalóvá vált az, hogy a párton belül hatalmi harc fog elkezdődni, ami lehet jó is és rossz is. Nos, amint az várható volt, az utóbbi következett be, mert az elnökválasztás során vereséget szenvedett Toroczkay László nem nyugodott bele az eredménybe és másokkal együtt egy új párt létrehozásáról döntöttek. Már ez a lépés azzal a veszéllyel járt, hogy a régi párt, tehát a Jobbik veszíteni fog a támogatottságából, amivel csupán a Fidesz malmára hajtják a vizet. Itt persze ez utóbbi szempont nem volt lényeges, hiszen Toroczkay számára az volt a fontos, hogy a Jobbik régi radikális irányvonalát egy külön pártban tudják megjeleníteni. Ez ugyan demokráciaelméleti szempontból rendben van, csupán az a kérdés, hogy ennek lesz-e valós és az elvártnak megfelelő eredménye. Azt ugyanis már Vona Gábor felismerte, hogy a régi radikális vonalat nem lehet tovább vinni, mert olyan nagy a hazai és főleg az Uniós ellenállás velük szemben, hogy a Jobbik nem válhatna sohasem szalonképes párttá sem hazánkban, de különösen Európában. Nem értem azt, hogy ezek után miért gondolta azt Toroczkay, hogy ez mégis kivitelezhető.

mi_hazank_zaszlobontasa.jpg

Az nyilvánvaló, hogy a radikális irányvonalon lehet finomítani azzal, hogy a korábbi Unió ellenességet, antiszemitizmust és romaellenességet, hogy csak a velük szemben megfogalmazott főbb problémákat említsem, nos, ezeket más és szebb köntösbe öltöztetve adják el a választóknak, egyáltalán a külvilágnak. De ezzel azt kockáztatják, hogy kevesen hiszik el ezt a változást, sőt, a korábban a Jobbikból kivált kemény radikálisok sem érzik majd elég radikálisnak a párt politikai irányvonalát, ezért az új pártot elhagyhatják. De nem csupán eszmei veszélyek leselkednek erre az új pártra, hanem maga megmaradásuk is kérdésessé válhat. Ma még meglehetősen sokan vándorolnak át a Jobbikból az új pártba, illetve jelentkeznek kívülről érkezők a pártba. De egyszer ez a folyamat is megáll, hiszen az eddig elkötelezett és egy konkrét már korábban létező párthoz tartozó választók nem fognak az új párthoz csatlakozni. Magyarán egyszer stabilizálódni fog a párt létszáma, ami nyilvánvalóan kevés lesz ahhoz, hogy leváltsa majd akár 2022-ben, vagy később az aktuális hatalmat. Így viszont, ha kormányzati pozícióba akar kerülni, akkor kénytelen lesz szövetségeseket keresni. Legközelebbinek a Jobbikot gondolhatnánk, de ez utóbbi párt a jelek szerint Toroczkayékat árulóknak tekintik, ezért egyáltalán nem biztos az, hogy szövetségre lépnek velük. A többi ellenzéki párt pedig inkább eszmei okok miatt tartja magát távol ettől a párttól. Tehát nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy bár most a „Mi hazánk” párt telve van szép reményekkel, nem biztos, hogy ebből bármi is megvalósulhat. Inkább tekinthető ez a pártalapítás egy pótcselekvésnek, ami azt igyekszik kifejezni, hogy mi is tudunk ám pártot alapítani és külön utas politikát folytatni.

 

A Jobbikhoz hasonlóan az LMP is megszenvedte a tragikus ellenzéki vereséget. A különbség csupán annyi, hogy itt humorba illő, néha a tettlegességig elfajuló hatalmi harc zajlott le, aminek a végén a korábbi vezetők közül senki sem maradt talpon, és többen eltávoztak a pártból. Lehetne ezt tekinteni egyfajta megtisztulásnak is, de sajnos nem az. Inkább jellemezhető úgy, hogy az LMP, amelyik korábban sem volt egy nagy párt, csak tovább faragta önmagát, és a korábbi 600 tagja közül sokan elhagyják a pártot. Tehát itt is egy bomlási folyamatnak vagyunk a szemtanúi, amit a korábbi rossz politizálásuknak köszönhetnek. Az LMP legfontosabb pozitívuma az volt, hogy az MSZP-vel és a DK-val szemben identifikálta magát. Ez adta azt a hitelességét is, ami valóban egy 21. századi párttá alakította. Nos, ezt a hitelességét veszítette el azzal, hogy a 2018-as választásra való felkészülés folyamán lepaktált a jelzett pártokkal. Tette ezt azért, hogy egy esetleges választási győzelem után koncot kapjon a hatalomból. Ez nem jött be, ami után a párton belül identifikációs válság alakult ki, és végül ennek a harcnak lehettek a vesztesei a pártvezetők.

 

 

A régi vágású baloldali és liberális pártok a látszat szerint nem szenvedtek el jelentős veszteséget. De ez csakugyan a látszat, hiszen az MSZP csak a Párbeszéddel együtt hozta a választáson azt az alig több mint 10%-ot, amit saját magának is jóval túl kellett volna szárnyalnia. Az MSZP ezen kívül még elkövette azt a súlyos hibát is, hogy hosszú távú szövetséget kötött a Párbeszéddel, egy olyan párttal, amelyik korábban is csak nagy nehézségek árán hozta az 1%-ot a közvélemény kutatási felmérések során. Egy ilyen alig látszó párttal egy gyékényen árulni azért veszélyes, mert a szövetség megőrzése érdekében a saját támogatottságából kellett átadni már mos a 2018-as választások során is és a következőkben hasonlóan. Az elméleti szempontból unikum az, hogy egy párt, vagyis a Párbeszéd úgy tudott önálló frakciót alakítani, hogy abban független és más párthoz tartozó politikus is szerepel. A nagy kérdés tehát az, hogy ezt a szövetséget meddig lehet fenntartani úgy, hogy mindkét párt bejusson majd a parlamentbe, és önálló frakciót alakíthasson. Ehhez hozzá kell ám számítani azt, hogy mind az MSZP, mind a Párbeszéd párt a későbbiek során veszíthet és jó eséllyel veszíteni is fog a támogatottságából, mert az új pártok megalakulásával az ellenzéki konkurencia csak fokozódni fog, míg a támogatók közüli merítési lehetőség nem fog lényegesen változni.

 

Az áprilisi választást legjobban a DK vészelte át, amelyiknek sikerült a korábbi 4 képviselői mandátumát 9-re feltornáznia. De ez csupán látszólagos fejlődés, mert azt a célt, hogy leváltsák a hatalmat, nem sikerült elérniük. Az meg aztán a Fidesz leváltása szempontjából édes mindegy, hogy 5 fővel több képviselőjük ül a parlamentben. Ennyivel kevesebben ülnek ugyanis más pártok képviselői helyein, tehát a hatalom és az ellenzék közötti alapvető felállás nem változott meg. Persze, lehet most a következő négy évben sikerpropagandát folytatni, ezt teszik már most is, de látnunk kell azt, hogy ez a párt sohasem fogja leváltani a Fideszt. Sem egyedül, sem más pártokkal összefogva. Ez a párt, hasonlóan az MSZP-hez, eddig oly nagy mértékű hitelesség vesztést szenvedett el, hogy nem lesz annyi támogatójuk, hogy akár más pártokkal való szövetségben leváltsák az aktuális hatalmat. Lehet, hogy még sok választáson keresztül lesznek félsikereik, amit mindig nagy felhajtással megünnepelnek, de egy olyan nagy pártot, vagy pártszövetséget nem tudnak összehozni, hogy az reális eséllyel léphetne fel a Fidesszel szemben. Ilyen módon ez a két párt csak kolonc lesz a változás tekintetében, mert az új és sokkal nagyobb hitelességgel rendelkező pártoktól vonják el a választókat, akik nem fognak sohasem szövetségre lépni velük. S a kör bezárult: az ellenzék ebben a felállásban nem lesz képes leváltani a hatalmat és marad a bús magyar élet, marad a Fidesz félkatonai és félfeudális monolit hatalma, amelyben a korrupció minden korábbinál magasabb fokra hág. A béna, hiteltelen és a széthullás küszöbén álló ellenzék pedig ehhez csak asszisztálhat és a kívülállókban az igazi váltógazdálkodás ábrándját kelheti.

 

Debrecen, 2018. 09. 01.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr9114214961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.