A jogalkotás határai

2018. szeptember 22. - Tarski

A problémák tárháza volt a Sargentini csapás című bejegyzésem kommentserege, amelyből most ismét közreadok néhányat. Ezek között is van olyan, ami nem férne bele a blogomba, de egyes emberek gondolkodásának illusztrálása érdekében most ezt is közreadom. Íme, a hozzászólások:

 

A legnagyobb probléma a felfogásoddal van gond, a 2/3-ad NEM jogosít fel semmilyen hatalmat a korlátlan jogalkotásra. Mit szólnál hozzá, ha az alkotmányba foglalnánk, hogy aki a tarski.blog.hu-t vezeti, bűnöző, és a BTK-t úgy módosítanák, hogy ezért a cselekményért 25 év kiszabható. Benne lenne az alkotmányban, benne lenne a BTK-ban, egy szavad se lehetne.”

A gyengébbek kedvéért nem a jelentést kritizáltam, hanem a posztot. Ezen belül az általad emlegetett esetben a poszt azon állítását, hogy 2/3-dal joga van bármiféle politikai rendszert kiépíteni. A mostani kleptokrácia is egyfajta politikai rendszer, viszont ennek kiépítéséhez nem kapott felhatalmazást sehonnan. Ha én véletlenül 4/5-ös felhatalmazással kormányfő lehetnék, jogom lenne megdönteni az összes nőt a váci utcán?”

Jogszerű volt, hogy a Zsidókat koncentrációs táborokba hurcolták? Jogszerű volt az ÁVH/ÁVÓ működése? (És még lehetne sorolni) Végül is törvényt hoztak rá...Te sem adhatod el a vesédet és lefogadok, hogy nem is örülnél neki, hogy ha törvényt hoznának rá. Vannak alapvető emberi jogok, értékek amiket egy nemzeti kormány sem vehet el, még 99%-os többséggel sem.”

 

A hozzám intézet igen kedves szavakat mellőzve egy igazi probléma azért megjelent itt is: van-e és ha igen, akkor hol van a jogalkotás határa? Megteheti-e egy kétharmados választói felhatalmazással rendelkező hatalom, hogy a kénye-kedve szerint hozzon törvényt, amivel a saját hatalmi pozícióit megmerevíti, esetleg hosszú távra bebetonozza? Ezek a kérdések azért nagyon fontosak, mert ha ilyen létezne, akkor akár egy párt(csoport), amelyik egyszer kétharmados többséget szerzett a parlamentben, akár azt is megtehetné, hogy egy valóságos hűbéri rendszert, vagy akár a rabszolgatartáson alapuló politikai rendszer főtípusát is kialakítsa. Természetesen ez a feltételezés nem válhat valóra, hiszen ez ellenkezik a józan ész logikájával, mivel a politikai rendszerek fejlődése éppen azt involválja, hogy a fejlődés előremutató legyen, és ne visszafelé irányuljon, hiszen így lehet elérni azt, hogy a politikai rendszerben élő egyének szabadságjogai mind jobban kiteljesüljenek.

 

Induljunk ki abból, amit az előző bejegyzésemben rögzítettem: a liberális demokrácia politikai rendszer főtípusnak két jellemzője van, a hatalommegosztás és a népszuverenitás elve. Ha tehát ezt a két paradigmát alkalmazni akarjuk a politikai rendszer működtetésében, akkor azoknak minden nemzetállam alkotmányában szerepelnie kell, hiszen ez az az legáltalánosabb törvény, amiből minden egyes konkrétabb jogszabályt levezetnek. Amikor tehát a hűbéri politikai rendszer főtípust leváltják egy liberális demokráciára, akkor elsőként az alkotmányban kell rögzíteni ezeket. Így történt ez az 1791. évi francia alkotmányban is, amelyik a maga nemében történelmi jelentőségű volt. Ebből idézek egy részletet.

A közhatalomról

I. A Főhatalom egy, oszthatatlan, elidegeníthetetlen és korlátok közé nem szorítható: a Főhatalom a Nemzeté; sem a népnek egyetlen csoportja, sem egyetlen személy nem sajátíthatja ki a maga számára annak gyakorlását.

II. A Nemzet, akitől egyedül származik minden hatalom, ezt a hatalmat csak megbízás útján
gyakorolhatja. A francia Alkotmány népképviseleti alapon áll, a törvényhozó testület tagjai és a
Király hajtják végre.

III. A törvényhozó hatalom a Nemzetgyűlésre van bízva, amely a nép által szabadon, meghatározott időre választott képviselőkből áll, akik hatalmukat a király szentesítésével az alantabb meghatározandó módon gyakorolják.

IV. A kormányzat monarchikus: a végrehajtó hatalom a Királyra van bízva, hogy tekintélye alatt a miniszterek és más felelős személyek az alant meghatározandó módon gyakorolják.

V. A bírói hatalom a nép által meghatározott időre megválasztott bírákra van bízva.”

 

                            deklaracio_2.jpg

Ebből az idézetből világosan látható, hogy 1. megszüntették a király kizárólagos hatalmát, és helyébe a parlament vált szuverénné, 2. világosan elkülönül a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom, tehát létezik a hatalommegosztás, 3. a törvényhozó testületet választások útján jelölik ki, azok mandátuma meghatározott idejű lehet, vagyis érvényesül a népszuverenitás elve, 4. a bírói hatalom itt még a nép által megválasztott, de a fontos az, hogy ezek ítélkezése független a szuveréntől.

 

 

Amennyiben ezek szerepelnek bármelyik alkotmányban, akkor az ebből származtatott törvényeknek kompatibilisnek kell lenni az alkotmánnyal. Tehát már itt van egy szűrő, amelyik eleve meghatározza, behatárolja azt, hogy mely jogszabályokat lehet megalkotni, ha egy nemzetállam liberális demokráciát kíván működtetni. Az így meghatározott kereteken belül van azonban olyan lehetőség is, hogy a nemzetállami sajátosságokat figyelembe vegyék az egyes törvényhozás alkalmával. Tehát a konkrét liberális demokrácia modellt is csak a két paradigma betartásával lehet megalkotni és annak egyetlen, az alkotmányból származtatott jogszabály sem mondhat ellent. Ez azt is jelenti, hogy minden liberális demokráciát leíró alkotmányban szerepelnie kell a hatalmi szervek összetételének, azok működési elveinek és főbb jogosítványainak és feladatainak pontos meghatározása. De szerepelni kell a népszuverenitást biztosító szabad választások megszervezésének, lebonyolításának és értékelésének főbb feltételeinek és módszereinek is.

                         

 

Mindezeken felül, mivel a liberális demokráciák fejlődnek, eleget tenni az aktuális kor szerinti normatív követelményeknek is. Ez közelebbről azt jelenti, hogy az egyéni és közösségi szabadságjogokat fel kell sorolni és meg kell jelölni azt is, hogy ezeknek milyen teljesülési feltételei és garanciái vannak. Ez egy további szűrő, mert egy adott történelmi korban elég világosan megfogalmazzák azt, hogy melyek az egyéni és a közösségi szabadságjogok. A liberális demokráciák tekintetében elsőként 1789-ben a francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elfogadott „Emberi és polgári jogok nyilatkozata” fektette le ezeket. Ennek tartalma ugyan időközben változott, bővült, de lényegét tekintve megmaradt és ma is kötelező jelleggel bír minden alkotmány megfogalmazásakor. A nyilatkozatból most csak négy pontot idézek:

 

1.Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.

2. Minden politikai társulás célja az ember természetes és elévülhetetlen jogainak megőrzése. E jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás.

3. Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha (az) nem határozottan tőle ered.

4. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.”

 

Magyarország vonatkozásában ma a Lisszaboni Szerződés Alapjogi Chartája írja le azokat a szabadságjogokat, amelyeket minden tagállamnak az alkotmányában szerepeltetnie kell és a gyakorlatban végre kell hajtania. Ezt, amint azt már másodjára is láthattuk a Sargentini-jelentés kapcsán, folyamatosan ellenőrzik, értékelik, és ha abban problémát tapasztalnak, akkor kötelezik a tagországot arra, hogy a megfelelő javításokat, kiigazításokat elvégezze. Így történt ez a 2012-ben hatályba lépő alaptörvény esetén is, amikor az Unió 5 alkalommal kötelezte arra hazánkat, hogy a megfelelő javításokat megtegye. De így történik akkor is, ha egyes konkrét törvényt tartalmilag nem tartják összeegyeztethetőnek a Lisszaboni Szerződéssel, és azt felfüggesztik, vagy hatályon kívül helyezik. Nyilván ezekben az esetekben is egy komoly értelmezési vita nyomán jött létre az egyezség, de Magyarország mindig eleget tett az Unió követeléseinek. Nem is cselekedhetett volna másképp.

 

Visszatérve az eredeti problémára, látható, hogy bár minden nemzetállamnak joga van egy sajátos alkotmány és az abból levezetett konkrét törvények megalkotására, nem függetlenítheti magát a nemzetközi valóságtól. Magyarán: azt egyetlen nemzetállam, illetve egyetlen hatalom sem teheti meg, bírjon akár kétharmados többséggel is a parlamentben, hogy a kénye-kedve szerint készítsen alkotmányt. Az egy naiv és főleg vulgáris elképzelés, hogy itt ma Magyarországon a hatalom olyan törvényt alkothat, amilyent akar. Nem, erről szó sem lehet, mert bár a hazai ellenzék nem képes érezhető féket és ellensúlyt megjeleníteni a hatalommal szemben, még mindig ott van az Unió, amelyik erre képes lehet és a jelek szerint él ezzel a hatalmával is. S ez a mi szerencsénk, mert csúnya világnak néztünk volna elébe, ha a hatalom szabad kezet kapott volna a törvénykezésben.

 

Debrecen, 2018. 09. 22.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr9214255007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Méhészborz 2018.09.22. 09:12:36

...Megteheti-e egy kétharmados választói felhatalmazással rendelkező hatalom, hogy a kénye-kedve szerint hozzon törvényt, amivel a saját hatalmi pozícióit megmerevíti, esetleg hosszú távra bebetonozza?...

Eddig olvastam, tovább nem érdekel . Aki képes ekkora hazugságot leírni, az minden gazemberségre is képes.( Gy. k. a kétharmados választói felhatalmazásra gondoltam, amit a hatalmon lévők, és s...gnyalóik már úgy mantráznak, mintha igaz lenne, sajnos sokan bedőlnek...)

Jakab.gipsz 2018.09.22. 16:41:07

T. Tarski! + @Méhészborz:

Nos, ez a Te bajod,@Méhészborz: prejudikálsz előítéletet fogalmaztál meg, anélkül, hogy végig gondolnád Tarski ugyan csak hibás gondolat menetét.

Következtetés képen csak szitkozódol, mint egy kofa.

Ez a tipikus "modern übermensch liberális demokrata, politikailag korrekt" álláspontja.

Megjegyzem bezzeg, a francia Macron elnök harmad annyi választói felhatalmazással, mint a Orbán, osztja az észt, az európaiak számára.

Tarski mentségére szólva, csak egy jog-filozófiai értelmezés cikke tárgya, amit lexikális ismeretei alapján elénk tárt.

Sajnos Tarski csak a "TÖRVÉNY" fogalmával nincs tisztába, egyébként majd nem hibátlan a gondolat menete.

Jakab.gipsz 2018.09.23. 08:29:33

Kiegészítés .

És az "ALKOTÁS" szó fogalmával. Sokan másokkal egyetemben. Így korrekt .

Tarski majd nem hibátlan gondolat menetéhez fűzött észrevételem.

( Tarski csak azokat gyötröm szőrszál hasogató kérdésekkel akiket kedvelek, ők a gondolkodni szerető emberek.).

Tégedet viszont kiemellek és addig folytatom a gyötrésedet, amíg meg nem érted "Tarskit" azért mert ezt a nevet Te választottad.

Jakab.gipsz 2018.09.25. 23:53:10

Nincs nagy tolongás, ez ok miatt úgy vélem szükséges egy újabb kiegészítést tennem, az együtt gondolkodás érdekében.

Azért mert a "gondolkodás és a szkepszis" roppant fárasztó tevékenység, már amennyiben e tevékenység releváns eredményt céloz meg.

Ezért első lépésként a "törvény" fogalmát tartom szükségesnek tisztázni.

Ti Tarski és a másik két, többek között kedvenc jogászom, Orbán és @paragrafus, a római jog alapján értelmezitek a törvény fogalmát. Amely a leckekönyv szerint így indít: "törvényt az hozhat, aki képes azt betartatni", nekem e mondat megértése vette el a kedvemet, idegenített el a jogászi pályától, (csak akkor, még nem tudtam, miért támadt bennem egy kétely).

Ugyan is az ember, a természet részeként, nem állhat a természet felett, azaz természet ellenes törvényeket nem hozhatunk, (büntetlenül) és még csak nem is relativizálhatjuk, magát a már ismert természeti törvényeket sem.
Nem tehetjük viszonylagossá, azt amit még meg sem ismertünk. Következtetés képen a neoliberalizmus, azon tézise amit nem tilt a törvény azt szabad, hamis és hazug diszciplína.

Ugyanis törvényeket azon okból hozunk, hogy a jövőbeli tevékenységünket, tiltás és büntetés alkalmazásával, megszabjuk, ámde ebből kiindulva, még nem következik az, hogy amit ma nem tiltunk azt szabad akaratunkból megtehetjük.

Azért mert, ma (a tudomány mai állása szerint), csak a termodinamika kettesszámú főtétele, az entrópia elve, (a rendezetlenségre) irányuló törvényt ismerjük matematikai tétel formájába. Belátható tárgyilagosan gondolkodva, hogy a "szabad akaratunkból" elkövetett tettek, csak és kizárólag csak a rendezetlenség irányába vezethetnek el bennünket.

Mind addig a rendezetlenség irányába haladunk, amíg a rendezettség elvét (ami rendelkezésünkre áll, ugyan elvont matematikai szimbólumok formájába), nem öntjük közérthető formába. Ez persze egy új kultúra-filozófiai tézis gyűjteményt jelent.

Tehát az Orbán keresztény demokrata kormány neo konzervateizmusa indokolt.