Requiem a Századvégnek

2018. szeptember 29. - Tarski

Az utóbbi napok egyik legnagyobb hírértékű eseménye szerintem a Századvég internetes folyóirat 88. számának levétele az internetről. Erről a médiáról tudnunk kell azt, hogy a Századvég Alapítvány által létrehozott termék volt, és olyan újságírók szerkesztették, akiket korábban Orbán Viktor hűséges alattvalóiként kellett számon tartani. Eddig legalábbis így tűnt, de amikor megjelent az utolsó szám, a szélirány is megfordult a Fidesz berkei felől és egyből árulóknak kiáltották ki őket. Az mindenesetre szokatlan dolog volt, hogy egy egész szerkesztőséget rúgtak ki, hiszen korábban én nem emlékszem arra, hogy ilyen megtörtént volna egy olyan média esetén, amelyik hosszabb ideje Fidesz közelinek volt tekinthető. Az eddig szinte természetes volt, hogy amikor valamelyik Orbánhoz hű oligarcha felvásárolt egy balliberális oldalhoz köthető médiát, akkor lazán kisöpörte az összes újságírót onnan és a saját, tehát a Fideszhez lojális újságírókkal töltötték fel. De ami legutóbb a Századvéggel történt, az mindenképpen unikumnak tekinthető.

 

A laptulajdonos azért tette meg ezt a lépést, hogy a továbbiakban ez a média a Fidesz céljait szolgálja, ami egyúttal azt is jelentette, hogy eddig nem szolgálta, vagy nem elég alázatosan szolgálta a Vezér és a Fidesz mennybemenetelét. Gondolom hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy erre az elhatározásra jussanak, mindenesetre a 88-ik lapszám lehetett az utolsó csepp a pohárba, ami után azt mondhatták, hogy eddig és ne tovább. A hírek szerint főként Bod Péter Ákos: Bérek, profitok és járadékok harca – magyar szemmel című cikke volt az a vörös posztó, ami kiválthatta a laptulajdonos haragját és döntött az újságírók sorsáról. Ennek a számnak a „Járadék” főcímet adták, és Bod Péter Ákos cikke is egyebek mellett ezzel foglalkozott. A közgazdász egy kis bevezető után ezt írta: „...járadék, azaz a szokásosat felülmúló hozam képződik akkor is, ha például hatósági döntéssel korlátoznak egy szolgáltatásvégzést: nem adnak ki több építési engedélyt, nem nyitható újabb trafik vagy étterem egy kerületben, pedig lenne bőven vállalkozó. Ez közel áll a monopolhelyzethez, amely egyébként versenypiaci körülmények között kialakulhat természetes úton, hatékonysági előny következtében.” Itt már nyilvánvalóan a hazai körülményekre utal, konkréten az orbáni gazdaságpolitikára.

 

De a lényeg csak ezután következett: „De mi van akkor, ha a domináns szereplő állami versenykorlátozás révén jut járadékhoz? Ekkor hiába szeretne új versenyző belépni az extra nyereséget adó piacra, a hatóság meggátolja a versenyt. Itt merül fel a politikai rendszer ügye. Ideális esetben az állam, amely kizárólag a közjót szolgálja, nem tűr meg – és különösen nem kezdeményez saját maga – olyan szabályt, amely tartósítja a járadékjövedelmet keletkeztető helyzetet. Sőt maga vonná el adózással az ilyen jövedelmeket, de legalább egy nagy részüket, hiszen mikrogazdasági elemzéssel levezethető, hogy a járadék adóztatása – szemben a fogyasztásra és munkajövedelmekre kivetett adókkal – nem okoz jóléti veszteséget, hatékonyságromlást.


A kizárólag közjót követő állam feltételezése azonban naivan ideális eset: a tényleges kormányzati viszonyok között sűrűn előfordul, hogy az állam (kormány, politikai vezetés) olyan szabályzást tart fent, amely mellett adott gazdasági szereplőknél rendszeres és tartós járadékjövedelem keletkezik. Ha egy tisztviselő részesül ebből a profittöbbletből (amely többlet, tehát ha nem keletkezne, és csupán normál profit maradna, attól még a gazdasági szereplő folytatná nyereséges tevékenységét), akkor más erkölcsi megítélés alá esik a helyzet: korrupcióról kell beszélnünk. A gazdasági szereplő részéről az ilyen helyzetre törekvés a járadékvadászat. Még súlyosabb az ügy, ha maga a kormányzat tudatosan teremti és tartja fent a járadékot eredményező helyzetet, majd közhatalmi eszközeivel saját céljaira elvonja az így előálló extraprofit nagy részét (rent extraction).


A korrupció esélyét mindenképpen növeli a kormányzat kiterjedt szabályozói beavatkozása, az egyedi állami döntés gyakorlata. Az ilyen gyakorlat az üzleti körök és az állam (politikai szféra) gondos elválasztásával szorítható vissza; ez azonban nehezen megy. Sőt – amint például Dani Rodrik, az aktív, fejlesztő állam koncepciójával szemben máskülönben nem ellenséges közgazdász konstatálja – maga az állami iparpolitika egyengetheti az utat a korrupció előtt: a magánbefektetők támogatására kigondolt ösztönző rendszer könnyen 'a gátlástalan üzletembereknek és a magánérdekeiket néző bürokratáknak járadékot juttató mechanizmussá züllik.'(Rodrik 2007: 111).

                         bod_peter_akos.jpg


Ezzel meg is jelent az a probléma, amelynek vizsgálata mind időszerűbb. A világ országain végigtekintve ugyan csak kis számú államilag irányított (terv)gazdaságot találunk, de nem kevés a fejlesztő állam. Az emberiség nagy része pedig autoriter politikai rendszerekben él: ezekben az állam (kormányzat, uralkodó párt, monarcha) nincs érdemben elválasztva a gazdaságtól (üzleti világtól), gyakran uralja a piacokat.


A világ másik fele az elfogadott normák szerint demokráciának és piacgazdaságnak minősül – de attól még nem mentes járadékosoktól, járadékvadászattól. Nyilván a mérték is számít: jól működő demokrácia, valamint tőke- és árupiac mellett kevésbé alakul ki és rövidebb ideig marad fent a járadékot keletkeztető versenyhiányos állapot, és a járadéknak csekély része köthető korrupcióhoz vagy egyéb társadalmi diszfunkcióhoz. Léteznek olyan járadékjövedelmek, amelyek funkcionálisak, miként a szabadalmi védelemből fakadók vagy a piaci hibát korrigálók. A korábbiak szerint a hatékonysági okból erőfölénybe kerülő szereplők miatt előállhat – rendszerint átmenetileg – extraprofit. Ideális versenyviszonyok, pártatlan és hatékony államigazgatás mellett eleve kevés járadékjövedelem keletkezik, a jól konstruált adórendszer annak zömét el tudja vonni a társadalom jóléti és hatékonysági érdekeit szem előtt tartva. Mindez azonban túl szép ahhoz, hogy így legyen. A világ valamennyi társadalmában bizonyos fokig jelen vannak azok a járadékot juttató korrupt mechanizmusok, amelyekről Rodrik szólt.”

 

A cikkből kiragadott részlet világosan bemutatja az orbáni gazdaságpolitika lényegét, tehát azt, hogy bizonyos gazdaságpolitikai intézkedés révén hogyan lehet a saját céljaikra fordítani azt a pénzt, amit a korrupció révén maguk az oligarchák termelnek meg és juttatnak vissza a politikusoknak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen elemzés elvileg nem jelenhetett volna meg egy Fidesz közeli médiában, hiszen ez nyílt leleplezést jelentett az orbáni politikai érdekszövetség működtetéséről. Az „árulás” ott jelenik meg, hogy ezt maga az egyik Fideszes média teszi közzé, miközben ő maga is részesült abból a járadékból, amit kormányzati közreműködés segítségével az oligarchák megtermelnek és átszármaztatnak az egész bűnszervezetnek. Feltehetően ebből a pénzből finanszírozták egyebek mellett a Századvég korábbi 87 számának a megjelenését is és ezt ilyen nyíltan kiteregetni a nagyvilág előtt, nos, ezt szerintük már tényleg árulásnak kell tekinteni.

 

Még egy dolgot szeretnék exponálni. A fent vázolt eset, tehát az egész szerkesztőség kirúgása valóban unikumnak tekinthető, de egyúttal precedenst is nyújtott arra nézve, hogy mi történhet azokkal, akik a Fideszes akolból kitörnek, hogy a napvilágra kerüljenek. Ez a politikai érdekszövetség egy jól körülhatárolható és egy rendkívül zárt közösség, amelyben szigorú törvények uralkodnak, éppúgy, mint egy bűnszervezetes maffiában. Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, annak repülnie kell, mert ezt kívánja a politikai érdekszövetségben maradók érdeke. S itt most egyáltalán nem lényeges az, hogy azok, akik repülnek, azelőtt nagyon is a politikai érdekszövetség támogatói és kiszolgálói között voltak, és ők maguk is ebből az emlőből táplálkoztak. Repülniük kell és innentől kezdve kikerülnek abból a körből, ami számukra politikai védelmet, anyagi jólétet és megélhetést biztosított. S hogy mi lesz velük? Kit érdekel, fő az, hogy számukra ez a politikai érdekszövetség a liberális demokrácia lehetőségeit kihasználva tovább működjön, szolgálva ezzel nem az egész nemzetet, hanem a saját anyagi meggazdagodásukat. A következő választásokig pedig még sok víz fog lefolyni a Dunán.

 

Debrecen, 2018. 09 29.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr7514270401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2018.09.29. 09:34:29

T. Tarski !

Íme, egy konszenzusos, törvényileg szabályzott jog-állam működési mechanizmusa.

A verseny-tárgyalást az nyeri el, aki már a kiírás megfogalmazásában is részt vett, (ez tananyag volt anno a Külker főiskolán).

Népmesei fordulattal elmondva 1, ez elment vadászni, 2, ez meglőtte, 3, ez hazavitte, 4, ez megsütötte, 5, ez az icuri-picuri mind megette.

Nos, találd meg a hunyót.

Nincs jól működő demokratikus jog-állam, ez egy mítosz, a nyugat 45 óta egyetlen egy háborúját sem nyerte meg.

Sőt akkor is kudarcot vallott, amikor ténylegesen önzetlenül humanitárius segítséget nyújtott, lásd Haiti, vagy libéria. (Grenada nem ér)

Itt csak az ötödfokú egyenlet megoldó-képlete segíthet ki bennünket.

U.i. Vajon hol élt Bod Péter Ákos, ez idáig? Most, hogy hirtelen megvilágosodott.

Vajon kinek a kedvéért lett hirtelen erény csősz ?

Juj, veszélybe van a liberális demokrácia, kiépült a demokratikus autokrácia. Ennyi.

Éhesló 2018.09.29. 10:13:03

A járadékvadászat nem rendszerfüggő.
A mértéke sem az.
Mindenhol űzik ezt a sportot.
Erről minden szerző világosan írt.

Aki pedig ezek után azt hazudja, hogy a gengszterváltás előtti és utáni járadékvadászok mind buktor bandájához tartoztak és tartoznak, az hülyének nézi az olvasóit.

Azt pedig minősíteni sem érdemes, amikor a poszter a saját primitív képzelgését vetìti rá a századvég végére.

Jakab.gipsz 2018.09.29. 20:40:17

@Éhesló:
Tévedsz Tarski tevékenységének a megítélésében. Érdemes minősíteni Tarski tevékenységét !

Tarski részéről, az valóban képzelgés, hogy a Lisszaboni-szerződés, határozza meg az EU jövőjét, ámde ez csak annyiban hiba, hogy nem tud elképzelni egy jobb hatékonyabb együttműködési formát., mint ahogyan sokan mások sem.

Éhesló 2018.09.29. 21:03:01

@Jakab.gipsz: én a 2. és a 3. bekezdéséről írtam.
Az merő hazudozás, szalmabáb érvelés.

Jakab.gipsz 2018.09.30. 10:06:07

@Éhesló: Értelek, ámde Te is és Tarski is, figyelmen kívül hagytok egy fontos momentumot.

Éspedig azt, hogy a konszenzusos demokrácia elve szerint azért van szükség a pluralizmusra, hogy időnként mindenkinek jusson a közpénzekből.

Az ellenzéki demokraták pedig azt reklamálják, hogy nem náluk van a kassza kulcsa.

Juj veszélybe van a neoliberális demokrácia, jaj veszélykel a "demokratikus ellenzék".

Hol ott az igazi veszélyt, a számukra a keresztény demokrácia jelenti.

Ugyanis ez a két demokrácia, (identitása és moralitása) összeegyeztethetetlen és felcserélhetetlen.

És itt van a kutya elásva. "Na ugye !"

leponex 2018.10.01. 08:57:10

Kedves Tarski,
talán érdemes elidőzni kicsit ezen a bekezdésen, amire azért válaszolnod kellene, mielőtt BP dolgozatát túlhájpolnád:

"jól működő demokrácia, valamint tőke- és árupiac mellett kevésbé alakul ki és rövidebb ideig marad fent a járadékot keletkeztető versenyhiányos állapot,"

Szóval a megkerülhetetlen kérdés: 2010 előtt megvolt-e Magyarországon ez a jól működő demokrácia és szabadon versenyző tőke és árupiac?

Nem volt Tarski, nem lehet mellébeszélni.

Lehet-é hazai, nemzeti tulajdonban lévő 'burzsoázia' nélkül kapitalizmust 'építeni'.
Nem lehet.

Beszélhetünk-é bármiféle versenyhelyzetről, ha nincsenek potenciális hazai versenyzők?
Nem.

Rá lehet-e bízni a ' szabad piacra', hogy majd abban létrejön ez a hazai burzsoázia?
Ugye hogy nem.

'Azt' a járadékot eddig biza eddig is megszerezték a nem hazai piaci szereplők (lásd mondjuk az éktelenül ostoba, gazdaságilag indokolhatatlan un 'étkezési jegyek' esetét a francia dominanciával, az autópályaépítésekkel, az államilag garantált profittal történő villamosenergiaszektor 'privatizálásával, ... i tak dalse ) )

Azt a járulékot 2010-től radikálisan szakítva a húszéves impotens 'liberális' gyakorlattal szakítva szisztematikusan átirányították hazai szereplőkhöz: ha te is el tudod végezni a munkát, akkor miért kellene külföldi burzsoát támogatnunk vele?

Nem kell mellébeszélni, állami, kormányzati segedelemmel van folyamatban a valódi versenyhez elengedhetetlenül szükséges működőképes hazai burzsoázia felépítése, versenyhelyzetbe hozása.

Hogy egy konkrét aktuális példa:

"Nagy bravúr: határidőre elkészült a Telekom székház kivitelezése
magyarepitok.hu

2018.09.01. 09:42

Az ország legnagyobb irodaházát két és fél év alatt építette fel a Market, a Telekom dolgozói hamarosan kezdhetik a beköltözést."

DE természetesen, ez csak korlátozott ideig tarthat, a mostani kormányzat alapvető érdeke hogy sikeres legyen ez a koncepció.
A versenyhelyzetre felhozott hazai tulajdonú cégek aztán majd vagy állják a kapitalizmus versenyét, vagy nem.

A sikeresség mértékéről meg majd a népfelség fog véleményt mondani, ahogyan egy liberális demokráciában szokás: választásokon.
Pont.

PS: Miért is kellene helyén hagyni egy olyan 'konzervatív' szerkesztőséget, akit kimondva-kimondatlanul azért tartanak, azért finanszíroznak, hogy ebben a korai kapitalizmusépítésben szakmai támogatást nyújtson a kurzusnak, ők meg az ultraliberális Mihályit, meg a súlytalanná vált BP-t kérik fel erre?
Miértis kellene deklaráltan politikai ellenfeleiknek előzékenyen, balek módon további teret biztosítani?

Ott a hvg, ott a 168 óra, satöbbi, hát majd ott örömmel fogják közölni további remek dolgozataikat.
Vagy nem.
Talán nem véletlenül ...

Éhesló 2018.10.01. 20:01:39

@Jakab.gipsz: bocsi, nem tudom mit jelent a "konszenzusos" demokrácia.
A demokrácia fogalmát és a történetét talán ismerem.
Azt tutira nem jelenti egyik válfaja sem, hogy risztelünk a lopott holmin.

Éhesló 2018.10.01. 20:03:16

@leponex: kiváló gondolatok.
Köszönöm.

Jakab.gipsz 2018.10.02. 00:52:29

@Éhesló: A "washingtoni konszenzus", egy állítólag tudományos alapokon nyugvó demokratikus jog állam szervezési rendszer, a legfontosabb eleme a hatalmi ágak szétválasztása, ez az úgynevezett fékek és ellensúlyok rendszere, pl. a bíróságok függetlensége, a törvényhozó testületektől.

Ez a ma alkalmazott demokratikus-jog-államiság mint szlogen, elsősorban az angolszász precedens jogalkalmazásból, nőtt ki . Sajnos azon kívül, hogy a precedens jogalkalmazásnak is vannak súlyos, (elvi problémái), mi itt az európai kontinensen elsősorban a római-jogra építettük fel a jog-filozófiánkat amelynek ugyan csak komoly elvi jog-filozófiai problémái vannak.

A Lisszaboni szerződés ennek a két külön külön is problémás jog-filozófiának az öszvére, (úgy vacak az egész ahogyan van), azért mert: ha egy elmélet kiindulópontja, hamis vagy paradoxon úgy az egész felépítmény rossz.

Következtetés képen mindenki vacakul érzi magát.

Nos, ezért célszerű műveletlen cső-látókra bízni a törvényhozást, mert így a legkönnyebb, a társadalmat, a civil-nyilvánosság hatalmát, manipulálni, azaz önmagunkat átverni.

Orbán egyedül az, az államférfi politikus aki (számos hibás lépése ellenére) ráérzett arra ami filozófus berkekben nyílt titok, hogy szükségünk lenne (az egész emberiség számára) egy új-kultúra filozófiára !

És Orbán az a politikus aki eljutott lépésről lépésre a neoliberalizmustól az illiberalizmusig, (ez a kifejezés szintén csacsiság), majd a keresztény-demokrácia védelmezéséhez, és most szembe került a szekularizált jog-államiság fogalmával.

Tehát a kocka el van vetve.