Járadékvadászok

2018. október 06. - Tarski

Az Olvasó bizonyára észrevette, hogy a bejegyzéseimhez fűzött kommentekre nem szoktam válaszolni, és ott semmit sem kívánok megmagyarázni, amit pedig szükségesnek kellene tartanom. Ezt azért teszem, mert az ilyen beszélgetések nagyon elvennék az időmet, amiből persze nekem is kevés van. Ehelyett választottam azt a módszert, hogy amikor olyan hozzászólással találkozom, amelyik úgymond megér egy misét, akkor arra egy külön blogbejegyzéssel válaszolok. Most hasonlóan cselekszem, mert ismét előkerült egy olyan probléma, amivel már túl sokat foglalkoztam én magam is és nyilván más is. Ez pedig azt az alapvető elméleti kérdést veti fel, hogy bizonyos politikai célok elérése érdekében lehet-e, és ha igen, akkor milyen mélységig a gazdasági folyamatokba beavatkozni? Vajon a kontinentális imperatív jogszemlélet feljogosít-e bármely politikai hatalmat arra, hogy negligálja a szokványos liberális demokráciákban kialakult és követett hatalmi viszonyt a gazdasági szereplőkkel szemben és azt megfelelően alakítva a saját politikai céljainak a megvalósítása szolgálatába állítsa? S itt most csupán a gazdaság főszereplőiről tehát a nagytőkésekről, az oligarchákról lesz szó, már csak azért is, mert ezekkel szemben kialakított egyedi Fideszes kapcsolat még mind a mai napig téma a közéletben.

 

Elsőként jeleznem kell azt, hogy hazánk több más kelet-közép európai országgal egyetemben sajátos utat járt be a liberális demokráciánk kiépítése során. A Horthy-rezsim után ugyanis egy törés alakult ki, mivel az ún. létezett szocializmus politikai rendszere megszakította a liberális demokráciánk belső fejlődését. A korábban kialakult nagytőkés rendszer egyszerűen eltűnt, mivel a 40-es évek végén megvalósított államosítások során mindent elvettek tőlük és földönfutóvá tették őket. Ezek a vagyonok az állam kezébe jutottak, de annak működtetése nem volt elég hatékony. Ezért történhetett meg az, hogy a 80-as évek végére a létezett szocializmus gazdaságilag is a padlóra került és nem volt képes a fejlett nyugati tőkés országokkal szemben versenyképes gazdaságot sem létrehozni. A rendszerváltozásnak éppen ezért az volt az egyik mozgatórugója és célja, hogy a gazdaságot is talpra állítsuk és egy mindenki számára elfogadható és a liberális demokráciánk céljait hatékonyabban szolgáló piacgazdaságot hozzunk létre. Ennek alapjait az Antall-kormánynak sikerült leraknia, amivel a későbbi kormányok jól, rosszul tudtak élni. De megvolt az a jogi, politikai alap, amelyikre támaszkodva ki lehetett volna alakítani egy normális piacgazdaságot, amelyben az oligarcháknak is természetesen meg lett volna a maga szerepe. Azt ugyanis egyetlen liberális demokrácia nem nélkülözheti, hogy ne legyenek nagytőkések, akik kellő anyagi, technikai és szakemberi háttérrel rendelkezve a siker reményében indulhassanak el akár a hazai, akár pedig nemzetközi tendereken, amit megnyerve a saját és nyilván hazánk javára gyümölcsöztethetnének. Magyarán: igenis szükség volt a rendszerváltozás után kialakítani egy szűk nagytőkés csoportot, amelyik az igazán nagy beruházások kivitelezésére is képes és alkalmas lehet. Tehát nem ezzel volt a baj!

 

Az igazi probléma akkor adódott, amikor azt kellett eldönteni, hogy az éppen regnáló hatalom hogyan viszonyuljon ezekhez az oligarchákhoz? A normális liberális demokráciákban az a szokás alakult ki, hogy megfelelő távolságot tartanak velük szemben, a gazdasági folyamatokba közvetlenül csak végső esetben avatkoznak be. Ennek fő oka az volt, hogy eleve megakadályozzák azt, miszerint az oligarchák gazdasági hatalmukat ne konvertálhassák át politikai hatalommá. Tehát a politikusok maradjanak meg politikusnak, az oligarchák pedig maradjanak meg fő gazdasági szereplőknek, akikre rá lehet bízni a nagy beruházások kivitelezését. De ez még nem minden. A nagy kérdés ugyanis az, hogy ezeket a fő gazdasági szereplőket hogyan lehet piaci eszközökkel úgy visszatartani, hogy még eszükbe se jusson az, hogy a gazdaság főszereplőivé válásuk után befolyásolhassák a politikai hatalom intézkedéseit. Ezt úgy érték el, hogy egymás gazdasági riválisaivá tették őket, amivel a piaci verseny szabályai szerint egymást féken tudták tartani a mértéktelen meggazdagodás tekintetében. Ezért inkább a kisebb, de fejlődőképes vállalkozásokat támogattak úgy, hogy azok méltó ellenfeleivé válhassanak a nagyoknak. Ezzel a módszerrel, amit egyebek mellett az Egyesült Államokban alakítottak ki a 19. század végén (Sherman Law, 1890), nem történhetett meg az, hogy egyetlen, vagy csupán néhány cég uralhatta a gazdaságot, amivel egy trösztösödés után komoly ellenfelévé válhatott a politikai hatalomnak.

                     luxus_repulogep.jpg

Ezt a leckét vagy nem tanulták meg a Fidesz vezetői, vagy pedig és ez a hihetőbb álláspont, nagyon is jól ismerhették akkor, amikor hatalomra kerülvén dönteniük kellett az oligarchákkal szembeni magatartásukról. Már az első Orbán-kormány alatt, sőt, ellenzékben is azt az utat járták, hogy saját oligarcha csoportot építenek ki, ami képes volt egyszerre uralni a gazdasági életet és képes volt az abból befolyó pénzt a Fidesz javára átszármaztatni. Magyarán: a Fidesz nem folytatta azt a korábban kialakult gyakorlatot, hogy az oligarcháktól megfelelő távolságot tartson és ne engedje azt, hogy közülük bárki gazdasági egyeduralomhoz jusson. Meg is itta ennek az árát, mert Simicska Lajos, érezvén a gazdasági hatalmát és a mély beágyazódását a Fideszes garnitúrába, egyszer elérkezettnek látta annak az idejét, hogy a gazdasági hatalmát átváltsa politikai hatalommá. Ez egy végzetes döntés volt a nagytőkés részéről, mert Orbánnal azt nem lehetett sohasem megtenni, hogy bármilyen ok miatt a helyére léphessenek. A két korábbi barát közötti szakításnak tehát nagyon is prózai oka volt: a hatalom megszerzése és megtartásának kérdése. S ebben a csatában Orbán Viktor nyert, ami egyáltalán nem volt meglepő, hiszen az ő kezében összpontosult a politikai hatalom.

       

Orbánnak ugyanis jó lehetősége volt arra, hogy az egyes hazai és Uniós tendereket úgy írassa ki, hogy azokat olyan oligarcha nyerje el, aki beállt a Fidesz lobogó alá és életével és vérével szolgálta Orbán politikai céljait. De a Fidesz 2014-es győzelme után volt annyi esze, hogy nem egy lapra, azaz egy személyre tett fel mindent, hanem több nagytőkést preferált abban, hogy a gazdasági hatalmát tovább növelhesse. Ők váltak az új járadékvadászokká, akiknek egyebek mellett az volt a feladatuk, hogy a Fidesz politikai céljait szolgálják. Ezért sem kell azon csodálkoznunk, hogy például az egyik járadékvadász felvásárolta a korábban balliberális közelinek tekinthető médiákat és onnan kisöpörte az embereket és a Fidesz újságíróival töltötte fel. Nagyon fontos itt azt látnunk, hogy ebben nem volt semmi törvénytelen dolog, hiszen arra kínosan ügyeltek, hogy legalábbis a látszat szerint minden jogszerűen történjen. A jogállamiság és a liberális demokrácia egyáltalán nem sérült! De ez a tény nem jelenti azt, hogy ne sértették volna meg a liberális demokráciákban szokásos elveket a gazdaság irányítása terén. S éppen erről is szólt a Sargentini-jelentés és éppen ezt fejtegette a közgazdász Bod Péter Ákos az elhíresült cikkében, ami miatt az egyik Fidesz közelinek tekintett folyóiratot kivontak a forgalomból.

 

Tehát ne tessék itt kiszínezni és főleg megmagyarázni a dolgokat, mert világosan látjuk azt, hogyan működik a Fidesz hatalmi gépezete és még inkább látjuk azt, hogy ha ez így megy tovább, akkor mindenki Orbán Viktor alattvalójává fog válni. Egyszer ennek véget kell vetni, mert előbb-utóbb annyira szétszakad az ország lakossága a gazdagok és a szegények rétegére, hogy a kettő között már-már lehetetlen lesz az átjárás. Továbbá: ne tessék itt azt bizonygatni, hogy szükség van nagytőkésekre, mert ezt mi is tudjuk. De azt is tudjuk, hogy nem ilyen és nem ilyen áron feltőkésített oligarchákra van szükségünk, mert ezek sem különbek a hűbéri rendszer jobbágyaitól. Mindegyik Orbán Viktor alattvalója, akiknek az a feladatuk, hogy kellő tőkével felfegyverkezve a Vezér dicsőségére képesek legyenek nagyberuházások kivitelezésére. Merthogy ezek az igazán látványos, a köznépet elámító és elkápráztató építkezések. Azt is tudjuk, hogy az illető nagytőkés szíves örömest bocsátja Orbán rendelkezésére a saját luxus magán repülőgépét, hogy a Vezér egy focimeccsre elmenjen. Merthogy világosan tudja, különösen Simicska csúfos bukása után azt, hogy a sorsa egyedül Orbánon múlik. Sőt, még köszönetet is mondhat neki, hogy az ő luxus repülőgépét választotta, nem pedig a szintén oligarcha, de konkurens vállalkozó gépét, amivel az alattvalói lojalitását ki tudta fejezni iránta. S végül: Orbán Viktor azért teheti meg azt, hogy a parlamenti vitában a tévé előtt ülő választók arcába vigyorogva mondhassa azt, hogy a következő héten is ezzel a repülőgéppel megy a focimeccsre, mert tudja, hogy a gyenge ellenzék miatt akár 2030-ig is bebetonozhatja a hatalmát és minden ember az érdekei mentén fog cselekedni. Az egész ország Orbán kiszolgálója, amiben a járadékvadász oligarchák éppolyan alattvalók, mint mindenki más.

 

Debrecen, 2018. 10. 06.

 

 

Kedves Olvasók!

 

A fejlett nyugati országok honlapjain találkozhatunk a „Subscribe” felhívással, ami azt jelenti, hogy a regisztráció és bizonyos pénzösszeg kifizetése után lehet olvasni a honlap írásait. Ilyen megoldásokkal ma még hazánkban nemigen találkozhatunk, aminek sok oka van. Főleg az, hogy nem szoktunk még hozzá ahhoz, hogy bizony egy honlap működtetésének vannak komoly költségei is, amit valamiből fedezni kell. A „feliratkozás” éppen ezt a célt szolgálja. Jómagam nem kívánok egyelőre ezzel a módszerrel élni, de meg kell adnom azt a lehetőséget is, hogy aki a tarski.hu honlapom fenntartásának költségeihez hozzá akar járulni, akkor azt megtegye. Ezért az alábbiakban megadom azt folyószámla számomat, ahová befizethetnek annyi pénzt, amennyit szeretnének a honlapom további működtetésének segítése érdekében. Erre pedig feltétlenül szükségem lenne, ha hosszabb távon üzemeltetni és fejleszteni akarom a honlapomat. Lehet ez a pénz akár néhány száz forint, vagy annál több is, a lényeg az, hogy ezzel nem csupán anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatni fognak egy olyan honlap fennmaradását, amelyik megtartja a függetlenségét és egy sajátos színfoltja akar lenni a hazai internetes világnak.

Tehát a folyószámla számom az alábbi:

Székely Szabolcs,

Erste Bank Hungary: 11600006-00000000-63980354

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr1514284577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leponex 2018.10.06. 15:01:03

Kedves Tarski,
jóleső meglepetéssel olvasom posztodat, megint mennyi mindenben lényegében egyet kell értsek Veled:
"Azt ugyanis egyetlen liberális demokrácia nem nélkülözheti, hogy ne legyenek nagytőkések, "

Mivel méltányolható okokból magukra hagyod kommentelőidet, nem szaporítanám a szót én sem.

A saját, megint csak méltányolható ellenvetésedre:
"De azt is tudjuk, hogy nem ilyen és nem ilyen áron feltőkésített oligarchákra van szükségünk"
valójában semmi reális alternatívát nem vázoltál fel, amit javasoltál, az megmosolyogni való:

"Ezért inkább a kisebb, de fejlődőképes vállalkozásokat támogattak úgy, hogy azok méltó ellenfeleivé válhassanak a nagyoknak."

A probléma az, hogy MÉG nem voltak magyar 'nagyok', akikkel szemben lehetett volna támogatni őket.

Ugye azt Te sem gondolod komolyan, hogy bármiféle trükkös állami támogatással komolyan vehető ellenfeleikké válhattak volna a külföldi nagyburzsoáknak a kisebb, de fejlődőképes hazai vállalkozások..

Ahogy Róna Péter (is) tömören megfogalmazta: ha nincs hazai tulajdonos, akkor az elvégzett munka nyeresége sem marad itthon.

Merthogy épp az volt az alapkérdés: hogyan legyenek meg először azok a 'nagyok', a hazai (nagy)burzsoák, akik a KÜLFÖLDI nagyburzsoák HELYETT az állami forrásokból, közpénzből finanszírozott közbeszerzéseken elnyerhessék azt a munkát, amit amúgy addig is magyar melóssal végeztettek el effektíve az addigi nyertesek, csak épp a 'lebonyolítás' nyereségét vitték ki magukkal.

ERRE kellene valamit mondanod, AZTÁN ha majd ezek a hazai nagyok stabilan működnek, akkor van értelme annak a megint csak méltányolható igénynek: hogyan lehet a hazai kisebb vállalatokat is úgy támogatni, hogy a most már hazai nagyburzsoákkal eséllyel versenyezzenek.

Már ha ez lehetne a támogatás célja, és nem inkább az a reális cél (és ami ma már egyre általánosabbá vált), hogy beszállítóként növekedhessenek ők is.

A nagyokkal csak nagyok tudhatnak reálisan versenyezni, a kisebbek egymással - amiben aztán naggyá nőhetnek ők is.

PS: záró bekezdésedet tekintsük annak a tiszteletre méltó baloldaliságod által magadon viselt szemellenző hatásának, ami még egy Ferenc testvért is baloldalinak volt képes láttatni :)
Egy ideig, tegyük hozzá.
barátsággal:
l.

Jakab.gipsz 2018.10.06. 23:38:11

T. Tarski + @leponex:

"Juj veszélyben a demokrácia azért mert Orbán az oligarchái számára feudális gazdaságot épít ki".

Te Tarski mond hol élsz, vajon a nagy multik a beszállítói számára, nem ugyan ezt csinálják, csak néha elegánsan "frencsájznak" becézik, vagy próbálj meg termelőként beszállítónak bekerülni egy áruház láncba, vagy egy ipari termelő üzemhez, külsősként.

És ha sikerül is bekerülni, azt sem fogod tudni, hogy miért rúgnak ki, ha valahol egy távoli irodában, kihúznak egy gombos tűt a fali térképről.

Ez csak a felszín az események mélyén, komolyabb erők munkálkodnak.

Itt most másról van szó, az igazi "hatalomról", ami a jövőnket határozza meg.

Kikre bízzuk a jövőnk alakítását, a sátánfajzat Soros politikailag korrekt "Nyitott társadalmára", vagy képesek vagyunk-e megreformálni azaz tudományos alapokra áthelyezni a keresztény demokráciát.

Én pedig azt mondom, Orbán kiérdemelte a segítségünket, és nem csak azért mert ezzel a sátánfajzat Sorossal kínlódik, (rossz nézni ahogyan "bénáskodik", ügyetlenkedik), hanem azért mert nincs más választásunk, ha nem akarunk magunknak, ismét "csinált identitást" kapni.

Tehát fel kell fegyverezni Orbánt , nem pedig lefegyverezni.

Éhesló 2018.10.08. 17:30:46

Semmi új.
Csak a szokásos maszlag.
Ezért kár volt.

Jakab.gipsz 2018.10.10. 05:06:04

@Éhesló: Tény feltárásnak nem rossz, ez a kis klientúra építgetés. Mit vártál?

Csak hát a konklúzió az már megint sántít!

Azért sántít mert, bezzeg az a sátánfajzat Soros mint aktuális társadalom mérnök, ugyebár nem-é ugyanezt csinálja, nyitott társadalom ürügyén + még meg is főzi a bolygónkat, versenyeztetve a népeket.