Magyarnak maradni

2018. október 10. - Tarski

Az elmúlt hét egyik legfontosabb eseménye hazánk számára az volt, hogy első olvasatban az ukrán parlament elfogadta a nyelvtörvényt. A 450 fő parlamenti képviselőből 261 szavazott igennel, tehát óriási volt a támogatottsága. A törvényjavaslat szerint Ukrajnában az egyetlen állami és egyetlen hivatalos nyelv az ukrán. Ennek nyilvános elhanyagolása, illetve megsértése büntetőjogi felelősséget von maga után, amelynek büntetési tétele a pénzbírságtól egészen a három évig terjedő szabadságvesztésig terjedhet. Vagyis meglehetősen súlyos következményekkel járhat az, ha valaki az anyanyelvén, például magyarul szólal meg hivatalos helyiségben, illetve magyarul fogalmaz meg mondjuk hivatalos beadványokat. Ezzel a törvénnyel, ha jogerőre emelkedik, végeredményben Ukrajnában kivégzik a magyar nyelvet, ami egyfajta integrációs kísérletnek is tekinthető a 150 ezer fős magyar anyanyelvű ukrán állampolgár esetében.

 

Régi konfliktus ez a magyar és az ukrán kormányok között, aminek nem kevés előzménye volt. Az Orbán-kormány végig azt az álláspontot képviselte, hogy a kárpátaljai magyarságnak joga van használni az anyanyelvét, és ennek nem lehet törvényes határt sem szabni. Ha mégis ezt tennék, akkor Magyarország blokkolni fogja Ukrajna Uniós, illetve NATO csatlakozását. Ezt az ígéretét eddig is betartotta, aminek nyomán a két ország közötti viszony csak tovább romlott. A két csatlakozási kísérlet közül nyilván a NATO csatlakozás a fajsúlyosabb, mivel ha ez megtörténne, akkor Ukrajnába akár NATO csapatokat is lehetne telepíteni. Ez azonban Oroszország és a NATO közötti konfliktust élezné tovább, hiszen az előbbi nyilván nem nézné jó szemmel azt, hogy közvetlen közelében NATO bázisok létesülnek. Ez a lehetséges verzió is megérne egy külön misét, de most nem erről akarok értekezni.

 

Ami minket magyarokat közvetlenebbül érint, az a kárpátaljai magyarság ügye. Az egész üggyel kapcsolatban rögtön két kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy megéri-e nekünk az, hogy 150 ezer nemzettársunk miatt ilyen nagy konfliktust generáljunk Ukrajnával szemben? A válaszom az, hogy igen, megéri, mert nincs más választásunk: ma már minden magyarért harcolnunk kell, éljen az Ukrajnában, vagy bárhol a világon. A mai népvándorlás beindulásával ugyanis olyan helyzetben lehet a magyarság, hogy a sok száz milliós iszlám, vagy afrikai népesség egyszerűen letörli a föld felszínéről a 14 -15 milliós magyarságot. Ennek tudatában világos az, hogy a kárpátaljai 150 ezer magyarért is foggal-körömmel kell harcolnunk: legvégső esetben inkább ők települjenek át hazánkba, mint bárhonnan mások idegen anyanyelvvel és kultúrával. A második kérdés az, hogy megéri-e egy olyan „kis” ügy, mint a magyar nyelv ügye, hogy egy nagy nemzetállam, mint Ukrajna Uniós és NATO csatlakozását blokkolja a magyar kormány? A válaszom ugyanaz, mint fentebb: igen megéri, mert nincs más választásunk. Mivel kis ország vagyunk, nincs olyan nagy befolyásunk az európai nagyhatalmi játszmára, hogy annak kimenetelét érdemben befolyásolhassuk. Ezért nincs más hátra, csak azokkal az eszközökkel kell jól bánnunk, amink van: a zsarolás eszközével. Ukrajna eldöntheti azt, hogy melyik a fontosabb számára: az Uniós és a NATO tagság, vagy pedig egy magyarellenes törvény életben tartása. A kettő között nincs egyensúly, tehát előbb-utóbb kénytelen lesz a nyelvtörvényt visszavonni. Vagy pedig elesik attól a lehetőségtől, hogy az országában dúló több éves háborút NATO segítséggel hamarabb oldhassa meg.

 

Tehát azt kell mondanom, hogy a magyar kormány valóban jó utat választott arra nézve, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradjon magyarnak és ne olvadhasson be az ukrán népesség körébe. Ez egyébként nyilvánvalóan összefüggésben van a Fidesz nemzeti politikájával is. Azt állíthatjuk, hogy ha nem ezt az utat választották volna, mint azt fentebb leírtam, akkor ellent mondtak volna minden korábbi eszmeiségüknek és minden olyan tettüknek, amivel a világ magyarságát támogatták. Talán mondanom se kell azt, hogy a Fidesz álláspontjával szemben az ellenzék kifogást emelt és azt bizonygatta, hogy az ukrán törvényhozás jogszerűen járt el. Ezt fejtegeti mások mellett Bauer Tamás, aki a beregszászi konzulátuson történt magyar állampolgársági eskütételt rosszallotta. Szerinte: Szlovákia joggal kifogásolta, hogy Magyarország tömegesen állampolgárságot kínál magyar nemzetiségű állampolgárainak, és nem kifogásolható, hogy az állampolgárság felvételét a szlovák állampolgárság megvonásával szankcionálta. Ukrajnának is igaza van, amikor nem tűri el, hogy Beregszászon magyar állampolgárokat avassanak. Ez bizony a szomszéd állam szuverenitásának megsértése. (Akkor is az, ha nem Beregszászon, hanem valahol Magyarországon történik az állampolgári eskütétel.)"

                      nyelvteruletek.jpg

Bauer Tamásról tudjuk azt, hogy liberális eszmeiségű, aki mint ilyen nem tekinthető elkötelezett nemzeti érzésűnek. Talán számára nem is olyan fontos 150 ezer kárpátaljai magyar sorsa. De ha így is volna, akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Ukrajna szuverenitását a magyar kormány nem sértette meg, hiszen minden konzulátus épülete az azt delegáló ország területének számít. Tehát ami ott történik, az nem befolyásolhatja a befogadó ország nemzeti szuverenitását sem. Azzal meg különösen nem sértené meg Ukrajna szuverenitását, ha akár Magyarországon tennének állampolgársági esküt a kárpátaljai magyarok. De törvénysértés sem történt, mert az ukrán jogrend nem tiltja a kettős állampolgárságot. Egyébként meg a szuverenitás problémája nincs összefüggésben semmilyen állampolgársági kérdéssel, csupán azzal, hogy ki, vagy milyen testület tekinthető legfőbb jogalkotói hatalomnak. Ám nem csupán Ukrajna szuverenitása sem sérül, de még egyetlen hatáskörét sem írta felül a magyar kormány a magyar állampolgárság megadásakor, hiszen a kettős állampolgárság megadásának jogát az ukrán parlament nem vonta a maga kizárólagos hatáskörébe.

 

Ezeket nyilván Bauer Tamásnak is tudnia kell, csak éppen megfeledkezett róluk, meglehet nem véletlenül. De mindezeken felül, ha netán a magyar kormány, éppen a magyarság megmaradása érdekében valami turpisságot követ el, ami nem ritka a nemzetközi diplomácia területén, nos, egy nemzeti gondolkodású ember akkor sem fog a nemzeti érdekünk ellen szót emelni. Ez Bauer Tamás részéről éppolyan finoman szólva nemzetietlen húzás volt, mint amikor a Sargentini-jelentést megszavazták a magyar ellenzéki Uniós képviselők. Természetesen mind Bauer Tamásnak, mind pedig az Uniós magyar képviselőknek joguk volt azt tenni, amit tettek, de örökké rajtuk marad az a stigma, hogy nemzetellenes volt a cselekményük. De azt is tudták, hogy ez lesz a cselekményük következménye, mégis megtették azt, csakhogy ártsanak Orbán Viktornak.

 

Bennem azért még bujkál egy nagy-nagy kérdés. A helyzet az, hogy Ukrajna valamikor mégis tagja lesz az Uniónak, ahol a magyar nyelv hivatalos nyelv a többi nagy nemzetállam nyelve mellett. Ezzel párhuzamosan az ukrán nyelv is hivatalossá fog válni. Vajon hogyan fogják ezt lenyelni és hogyan fognak a későbbiek során ehhez a tényhez viszonyulni? Azt ugyanis kénytelenek lesznek elfogadni, hogy a magyar nyelv egyenrangú az ukrán nyelvvel, amiben nem játszhat közre az, hogy hány lakosa van a nemzetállamának és kik azok, akik szabályozzák a nyelvhasználatot. Ekkor jöhet majd el az igazság pillanata, mert minden ukrán Uniós képviselőnek el kell fogadnia azt, hogy nyelv és nyelv között nincs értékkülönbség, a magyar és az ukrán nyelv szépen megfér egymás mellett egy sokkal nagyobb és sokkal népesebb közösségben is. Csakhogy ez a közösség, ti. az Unió közössége tiszteletben tartja a liberális demokrácia minden tételét, így az anyanyelv használatának jogát is. De a mai Ukrajnától ez még nagyon távol áll, ezért is tekintek én még Ukrajnára úgy, hogy az még éretlen az Uniós tagságra. S mindaddig éretlen marad, amíg a most alkotott nyelvtörvényhez hasonló marad a jogalkotása.

 

Debrecen, 2018. 10. 10.

 

 

Kedves Olvasók!

A fejlett nyugati országok honlapjain találkozhatunk a „Subscribe” felhívással, ami azt jelenti, hogy a regisztráció és bizonyos pénzösszeg kifizetése után lehet olvasni a honlap írásait. Ilyen megoldásokkal ma még hazánkban nemigen találkozhatunk, aminek sok oka van. Főleg az, hogy nem szoktunk még hozzá ahhoz, hogy bizony egy honlap működtetésének vannak komoly költségei is, amit valamiből fedezni kell. A „feliratkozás” éppen ezt a célt szolgálja. Jómagam nem kívánok egyelőre ezzel a módszerrel élni, de meg kell adnom azt a lehetőséget is, hogy aki a tarski.hu honlapom fenntartásának költségeihez hozzá akar járulni, akkor azt megtegye. Ezért az alábbiakban megadom azt folyószámla számomat, ahová befizethetnek annyi pénzt, amennyit szeretnének a honlapom további működtetésének segítése érdekében. Erre pedig feltétlenül szükségem lenne, ha hosszabb távon üzemeltetni és fejleszteni akarom a honlapomat. Lehet ez a pénz akár néhány száz forint, vagy annál több is, a lényeg az, hogy ezzel nem csupán anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatni fognak egy olyan honlap fennmaradását, amelyik megtartja a függetlenségét és egy sajátos színfoltja akar lenni a hazai internetes világnak.

Tehát a folyószámla számom az alábbi:

Székely Szabolcs,

Erste Bank Hungary: 11600006-00000000-63980354

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr8714293115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.10.10. 08:13:40

A gyenge Ukrajna simán sarokba szorítható.

leponex 2018.10.10. 20:52:15

Kedves Tarski,
gratula megest a remek írásodhoz.
DE.
Miért kell szinte minden posztodban elkövetned egy-egy érthetetlen, értelmezhetetlen, ... minősíthetetlen állítást?

"Bauer Tamásról tudjuk azt, hogy liberális eszmeiségű"

MI köze Bauer úrnak a 'liberalizmushoz' ??
Mármint a valóságos liberalizmushoz???
Bármiféle 'eszmeiséghez' ??
üdv!
l.