Balliberális csókosok

2018. október 13. - Tarski

Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy cikkre, ami a Gondolat – Kanadai Magyar Magazin 2012. 12. 05-i számában bizonyos Mikos tollából jelent meg. Sokan javasoltak már számomra cikkeket elolvasásra, amiket, ha az időm engedi, végig szoktam olvasni és ha az számomra fontos lehet, azt feldolgozom. Így történt ez a mostani cikk alkalmával is, bár amikor az impresszumot megtekintettem, ahol szokatlan módon egyetlen felelős nevét sem találtam meg, akkor kétségeim támadtak a cikk komolyan vehetőségével kapcsolatban. Aztán midőn alaposabban áttekintettem a honlapot, akkor láttam meg azt, hogy ismert jobboldali, pontosabban Fideszes újságírók képei találhatók ott. Ismerve tevékenységüket, róluk azért feltételeztem, hogy akármilyen himmi-hummi honlaphoz nem adják oda az arcképüket és a hírnevüket. Ezt a kétségemet feltétlenül le kellett írnom ahhoz, hogy az alábbiakat megfelelően értékeljük.

 

A bejegyzés címe: Balliberális csókosokhoz dőltek a milliárdok. Ez azért érdekes, mert eddig szinte azt tapasztalhattuk, hogy csupán a Fideszről állították azt, hogy korruptak, és a balliberális ellenzék maga a színtiszta tisztesség és becsület mintaképei. Természetesen ez csupán a balliberális ellenzék kommunikációjában van így, a valóság egészen más képet mutat, amit eddig is világosan láttunk. Ha viszont a cikkben szereplő adatokat komolyan vesszük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy bizony a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány alatt is dőltek a milliárdok a balliberális ellenzékhez tartozó cégekhez és személyiségekhez. A cikk ezzel indít: „A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok több mint ötszörösét fordították a tanácsadásra, mint az Orbán-kabinet a teljes második ciklus során tervezi. A hvg.hu azt követően kérte ki a Miniszterelnökségtől a 2006–10 közötti kormányzati tanácsadásra, ehhez kapcsolódó kutatásokra, tanulmányokra elköltött összegekről készült összesített kimutatást, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium idén októberben nyilvánosságra hozta, mennyit költött ugyanezen célokra a második Orbán-kabinet.” Mivel a cikk hivatkozott a hvg.hu hírportálra, ez már hihetőbbé teszi azt, amit a cikk leír, hiszen közismert az, hogy ez a honlap kifejezetten balliberális fogantatású cikkeket közöl. Az írás ezután bemutatja azt az összegzést, ami alátámaszthatja mindezt:

                                 korrupcios_penzek.png

Amint az látható, három tétel van, amire kifizettek hatalmas pénzeket. Az első tétel a közvélemény-kutatás, amit alapvetően el kell fogadnunk indokoltnak, csupán az a kérdés, hogy a ténylegesen elvégzett munkák mögött van-e olyan érték, ami összemérhető és arányban van a közvélemény kutatásra befektetett munkával. Ezt objektíve nem tudjuk utólag megállapítani, ezért csupán jóindulatilag azt állíthatjuk, hogy itt nem történt semmi suskus. Az viszont figyelemre méltó, hogy olyan közvélemény kutató cégeket bíztak meg ezzel a munkával, amelyek egyértelműen a balliberális ellenzékhez sorolhatók. Ez két okból fontos tényező. Egyrészt a hatalom szája ízének megfelelő kutatási eredményt hoznak ki, ami az aktuális hatalom kedvére szolgálhat és később egy újabb kutatással lehet megbízni az illető céget. Másrészt ezek a kutatási cégek kaptak munkát, ami azért fontos, mert ezzel a kutatásért kapott állami pénzekkel jobban életben lehet őket tartani, ami egyfajta egyensúlyt is létrehoz más, a jobboldalhoz köthető kutató cégekkel szemben. Tehát jól kitalálták ezt annak idején a hatalom birtokosai.

 

Ismét idézek a cikkből: „Karácsony Gergely, aki jelenleg az LMP frakcióvezető-helyettese, 2002 és 2008 között Horn Gábor mellett a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságán dolgozott, 2007–10 között pedig a Medián kutatási igazgatója volt. A Medián összesen 716 millió forint értékben nyert el adófizetői pénzeket a szociálliberális kormányok idején. 2009. február 26-án alakult párttá az LMP, amelynek Karácsony ekkor már a tagja volt, és érdekes módon a Medián még január 16-án 226,8 milliós értékben szerződött a már Draskovics Tibor vezette minisztériummal. 2009. június 4-én a Medián 48 milliós értékben közvélemény-kutatási feladatok lebonyolítására szerződött a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel.”

 

A kifizetések második tétele a különböző tanulmányok készítése. Ez már sokkal több problémát felvet az előző tételhez képest, mivel sok bizonytalanságot tartalmazhat. Azt ugyanis nem tudhatjuk, hogy a konkrét tanulmány milyen szakmai és főleg politikai értéket képvisel. Továbbá ezek a tanulmányok mennyire segítik elő az aktuális hatalom működését. A gyakorlat az, hogy ha egy hatalom valamelyik céget ki akar tömni jó sok adóforinttal, akkor megbízza őket egy, a szakmájukba sorolható téma kidolgozásával. Mindezt egészen törvényesen végzik, mert van konkrét szerződés és ennek alapján átlátható módon történik a kifizetés is. A tapasztalatok szerint ezeknek a tanulmányoknak a java része azonban a politikusok asztalfiókjában köt ki és ott is marad, általában olvasatlanul. Az a gyanúm, hogy ezekben az esetekben is ez történt. Álljon itt egy további részlet a cikkből: „A Lengyel László – a mostani kormány legerősebb kritikusa – által vezetett Pénzügykutató Zrt. 2006–10 között összesen 316 millió forint értékben jutott pénzekhez. A kormányzati háttérintézményként funkcionáló Ecostat például 2007. október 12-én egy a nyugdíjrendszer reformájáról szóló 217 oldalas tanulmányért 58,5 milliót fizetett Lengyel Lászlónak, ami 269 585 forintos oldalárat jelent. 2008-ban egy 160 és egy 190 oldalas tanulmányért összesen 96 millió forintot fizettek, az év végén pedig egy újabb 30 millió forintos szerződés született a két fél között.” Világosan látható az, hogy Lengyel László esetében meglehetősen túlméretezték a tanulmány valós értékét és finoman szólva is túlárazták azt. A majdnem 270 ezer forintos oldalárat olyan tanulmányok esetén sem indokolt kifizetni, amelyik közgazdaság tudományi szempontból igazán kiemelkedő és alapjaiban formálhatja át a szakemberek gondolkodásmódját. Ilyen tanulmánynak én csupán Joseph Schumpeter: A gazdasági fejlődés elmélete című könyvét tartom, ezért nem gondolom azt, hogy ilyen kaliberű könyvet tettek le az asztalra a Lengyel László által vezetett cég munkatársai.

 

De a cikk szerint volt olyan téma is, amit többször rendeltek meg ugyanattól a cégtől és így többször fizethettek nekik. „.....a Szűcs Erika irányította Szociális és Munkaügyi Minisztérium a munkahelyteremtő EU-támogatás jelentési–monitoring rendszerének továbbfejlesztéséről szóló tanulmányt egy időszakban kétszer is megrendelte a GKI-től a Corvinus Egyetem 11,76 millió és 11,52 millió forint értékben. Az ugyanebben a témában készült tanulmány elkészítéséért a GKI-cégcsoport 2009. január 8-án újabb 17,28 millió forintot nyert el.”

 

A kifizetések harmadik tétele a kommunikációs tanácsadás volt. A három tétel közül ez a leginkább megfoghatatlan tétel, hiszen egyáltalán nem tudjuk azt, hogy ez a „tanácsadás” konkréten mit foglal magában és maga a tanács megéri-e azt a pénzt, amit érte kaptak. Amint a táblázatból kiolvashatjuk igencsak nagy pénzeket fizettek ki a balliberális csókosoknak. A Tárki például nagyon jól járt, mert mindhárom tétel alapján sokat szakíthatott és a táblázat szerint összesen 361 milliót zsebelt be. Talán mondanom sem kell azt, hogy ezzel a pénzzel akár tíz évig is kibírhatnak egy Fideszes hatalmat úgy, hogy tőlük semmilyen megbízást sem kapnak.

 

Feltételezve, hogy a fentiek valós adatok, azt kell mondanom, hogy ilyen tekintetben egyáltalán nem volt különbség a balliberális és a Fideszes hatalom között. Mindkettő igyekezett olyan nehezen megfogható és értékelhető munkát adni a csókosoknak, ám törvényes úton pénzhez juttatnia ezeket a saját holdudvarába tartozó cégeket és személyeket, amivel továbbra is magához tudta őket láncolni. Ha pedig belegondolunk abba, hogy ma már kilencedik éve van hatalmon a Fidesz, akkor feltételezhetjük azt, hogy a Fidesz-közeli cégek járnak ma jól és a balliberális cégek számára ínséges időszak következett be. Most mondhatnánk azt, hogy a politika már csak ilyen: az egyiknek sikerül, a másiknak nem, ki-ki a választott pártjának sikere nyomán gazdagszik meg, vagy kerül anyagi végveszélybe. Ezen a téren a mai politika nem ismer függetlenséget: vagy ide, vagy oda kell besorolnod és alárendelned magad, mert ha nem, akkor a piac háborgó tengerén kell jobb vizekre evickélned.

 

Debrecen, 2018. 10. 13.

 

 

Kedves Olvasók!

A fejlett nyugati országok honlapjain találkozhatunk a „Subscribe” felhívással, ami azt jelenti, hogy a regisztráció és bizonyos pénzösszeg kifizetése után lehet olvasni a honlap írásait. Ilyen megoldásokkal ma még hazánkban nemigen találkozhatunk, aminek sok oka van. Főleg az, hogy nem szoktunk még hozzá ahhoz, hogy bizony egy honlap működtetésének vannak komoly költségei is, amit valamiből fedezni kell. A „feliratkozás” éppen ezt a célt szolgálja. Jómagam nem kívánok egyelőre ezzel a módszerrel élni, de meg kell adnom azt a lehetőséget is, hogy aki a honlapom fenntartásának költségeihez hozzá akar járulni, akkor azt megtegye. Ezért az alábbiakban megadom azt folyószámla számomat, ahová befizethetnek annyi pénzt, amennyit szeretnének a honlapom további működtetésének segítése érdekében. Erre pedig feltétlenül szükségem lenne, ha hosszabb távon üzemeltetni és fejleszteni akarom a honlapomat. Lehet ez a pénz akár néhány száz forint, vagy annál több is, a lényeg az, hogy ezzel nem csupán anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatni fognak egy olyan honlap fennmaradását, amelyik megtartja a függetlenségét és egy sajátos színfoltja akar lenni a hazai internetes világnak.

Tehát a folyószámla számom az alábbi:

Székely Szabolcs,

Erste Bank Hungary: 11600006-00000000-63980354

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr7214298629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2018.10.14. 09:37:24

Az önmagába véve, hasznos a társadalom számár ha jól felkészült kutatók tanulmányokat készítgetnek, ötletelnek, pró és kontra.
Esetünkben a "modern demokráciát" kutatgatják, különböző módszertanok alapján.

Ámde ha a kiindulópont hamis vagy téves esetleg hazug, akkor az egész felépítmény, szamárság, lásd a Habermas-i jog-filozófia, vagy a sátánfajzat Soros által propagált "Nyitott társadalom és ellenségei" .

Számomra az a rejtély , hogy ez utóbbi kettőről nem nehéz bebizonyítani, gagyi férc munkák, hanem az, a talány, hogy miért nem lett ez a bizonyítás elvégezve. Miközben hatalmas pénzeket öltönk bele.