Migránsok és jogállamiság

2018. október 27. - Tarski

Menfred Weber az Európai Parlament EPP frakciójának a vezetője, aki arról volt hazánkban ismert, hogy a vitás kérdésekben mindig támogatta az Orbán-kormányt. Ez a gyakorlat azonban a Sargentini-jelentés szavazása során megszakadt, mert a politikus igennel szavazott, ami egyfajta kiállást jelentett az Uniós szabadságjogok mellett. Weber szerint nincs alapja annak az értelmezésnek, amelyik összemossa a migrációs vitát a jogállamisági vitával. A Lisszaboni Szerződés hetes cikke a civil törvényről és az oktatási törvényről (is) szólt, de az orbáni rendszer gyakorlata korlátozza a civil társadalom és a tudomány szabadságát, ezek pedig alapelvek az Európai Unióban. Weber tehát félti az Alapjogi Chartában lefektetett alapjogokat, amit az orbáni rendszer nem teljesít. Szerinte a migráció jelensége és a hazai jogállamiság problémája között nincs összefüggés. Az én véleményem ezzel pontosan ellentétes, mert éppen ez az egész Európát érintő és távlatokban alapvető jelentőségű népvándorlás tette próbára nem csupán a hazai jogállamiságot, hanem a német jogállamiságot is és ebben sajnos Németország eddig gyengén szerepelt.

 

Elsőként azt kell mondanom, hogy itt most látszólag két különböző problémáról van szó. Az egyik a hazai jogállamiság alakulásának kérdése, amit már a Tavares-jelentés is vizsgált. Itt korábban azt állapították meg, hogy a magyar jogállamiság még megfelel a Lisszaboni Szerződés követelményeinek, ezért hazánkat nem marasztalták el, csupán ajánlásokat tettek számunkra. Ezt kétségtelenül egyfajta jelzésként kellett értékelnie Orbán Viktornak, hogy valami nincs azért rendben, függetlenül attól, hogy az egyes szabadságjogok konkrét tartalmát különböző képen értelmezték az EP-ben. Különösen nagy volt az eltérés a konzervatív és a liberális értelmezés között, ami most is felszínre került. Orbán most védekezhet azzal, hogy az EP-ben túlsúlyba került a liberális értelmezés, ezért büntették meg hazánkat a Sargentini-jelentéssel. Védekezhet még azzal is, hogy Weber, aki az Európai Bizottság vezetői tisztét célozta meg, ezzel a kijelentésével az Unió baloldali és liberális politikusainak tesz engedményeket, hogy elnyerje a bizalmukat és főleg a szavazatukat. De mindezek ellenére lássuk be azt, hogy hazánkban többségében léteznek azok a problémák, amelyet most a Sargentini-jelentés megfogalmazott. A dolog lényege ugyanis abban van, hogy az egyes alapjogok konkrét tartalmának értelmezésében lehetnek különbözőségek, de az EP döntése tekinthető mindig az irányadónak, mivel a konkrét demokrácia fogalom értelmezése mindig konszenzusos jellegű. Ha pedig bárki azt túl liberálisnak tartja, akkor azt ugyan bírálhatja, de nem negligálhatja.

 

A másik probléma a migráció kérdése, ezt azonban nem lehet elválasztani a jogállamiság kérdésétől, amint azt Weber megtette. Az ugyanis világos, hogy minden fontosabb döntést, így a migráció kezelésének kérdését is az adott kor jogállam értelmezésének megfelelően kell megoldani. A jogállamiságnak nem szabad sérülnie csak azért, mert migránsok ezreit fogadták be az adott tagállamba, hiszen ez okot adhat arra is, hogy később akár más okok miatt ismét felrúgják a jogállamiság követelményeit. Röviden a jogállamiságnak mindig, minden körülmények között érvényesülnie kell, ezt még olyan nagy történelmi fordulat sem írhatja felül, mint a legújabb kori népvándorlás.

weber.png

Tehát maradjunk annyiban, hogy a hazai jogállamiság bizony hagy maga után kívánni valót. De azt is világosan kell látnunk, hogy a mostani konkrét demokrácia fogalom értelmezése minden tagállamra vonatkozik, így a német jogállamiságra is. Ez utóbbi pedig a migrációval kapcsolatban igencsak sérült, amit egy Sargentini-jelentéshez hasonló vizsgálat éppúgy megállapíthatna, amint az hazánk esetében megtörtént. Sok példát lehetne itt most felsorolni, de az Olvasó tudja, ismeri azt, hogyan részesítették előnyben a migránsokat a bennszülött németekkel szemben mondjuk az önkormányzati lakások szétosztásakor, hogyan manipulálták a híreket és hallgatták el a migránsok bűncselekményeit, és majd csak később derült fény a történtekre. Világossá vált az is, hogy a migránsok nem hajlandóak a törvényeket sem betartani, hanem a saria jogrendjét kívánják követni. A német kormány valójában alapvetően megsértette a jogegyenlőség elvét, ezáltal az egyéni szabadságjogokat, amit csupán azért tett meg, hogy azzal leplezze a migránsok bűneit és annak az elhibázott menekült politikának a jóságát bizonyítsa be, amit Merkel asszony agyalt ki. S ebben a manipulációban bizony Manfred Weber is tevékenyen részt vállalt, ha más miatt nem, akkor amiatt, hogy nem kritizálta eléggé a kormány menekült politikáját, nem tett érte semmit sem, hogy azt megváltoztassák. Ilyen történések után meglehetősen furcsa dolog Orbán Viktor szemére hányni azt, hogy az Uniós normákat megsértette. Erkölcsileg ilyen kritikát csak olyan politikus fogalmazhat meg, aki nem volt korábban részese hasonló cselekménynek. Weber pedig nem tartozik ezek közé.

 

Orbán Viktor a németekkel ellentétben időben felismerte azt, hogy a migráció káros lehet a nemzetállamra, ezért még idejében megépítette a déli határszakaszon a kerítést. Kezdetben ezt is szinte minden tagállam kritizálta, különösen éppen Németország, később azonban egyre többen belátták azt, hogy erre szükség van. Legutóbb a bosnyák és a horvát határszakaszon létrejött migráns konfliktus nyomán döntött úgy a horvát kormány, hogy kerítést épít a migráció megfékezése érdekében. Tehát a migráció kérdését az Orbán-kormány helyesen kezelte, szemben a német kormánnyal, ezért nem is volt szükség arra, hogy a migráns bűnözést elleplezze. Sőt, a Fidesz ez utóbbiak bemutatására épített fel egy mindent elsöprő médiakampányt. Tehát a jogállamiság kikezdése nem ezzel a kérdéssel kapcsolatban vetődött fel, hanem az egyéni szabadságjogok érvényesülése terén. Magyarán egy olyan helyzet állott elő, amikor a magyar emberek arról dönthettek 2018. áprilisban, hogy az Orbán-kormány jó migráns politikája által biztosított közbiztonságot választják-e, vagy pedig az egyéni szabadságjogok jobb érvényesülését, amit egy esetleges baloldali és liberális fordulat hozott volna magával. A választók pedig az előbbi mellett döntöttek, amit még az EP sem írhat felül. Ez tehát a valóságos helyzet, amivel persze nem kell elégedettnek lennünk, de tudomásul kell vennünk.

 

S ha már itt tartunk, akkor szögezzük le azt, hogy vannak különbségek a német és a magyar migráció kezelésének gyakorlata között. A németek feláldozták a közbiztonságukat, a magyarok nem a migrációs politikájuk igazolása érdekében. A németek az egyéni szabadságjogokat az önmaguknak okozott migrációs válság megoldása érdekében áldozták fel. Ezzel szemben a magyarok Orbán Viktor személyes hatalmi törekvései miatt áldozták fel az egyéni szabadságjogaikat. Meglehet, talán ez a különbség hatalmazhatta fel magát Manfred Webert is arra, hogy a fent leírt kijelentését megtegye. Az kétségtelen, hogy Orbán Viktor hatalmi vágyai semmiképpen sem tekinthetők túlzottan demokratikusnak, de itt most azért két dolog áll szemben egymással. Az egyik a „mainstream” által értelmezett demokrácia gyakorlata, a másik viszont a liberális demokráciák egyik alapelve, mégpedig a népszuverenitás elve. Hogy e kettő közül melyik fog győzedelmeskedni, az ma már nem kérdés: a népszuverenitás elve mindennél fontosabb elv, hiszen ez adja magának a liberális demokráciának, mint politikai rendszer főtípusnak a lényegét is. Ennek megfelelően ma úgy néz ki a helyzet, hogy bár mutogathatnak egymásra a politikusok, de a lényeg nem fog változni: Orbán Viktor marad és a karaván haladhat előre. Manfred Webert pedig nagy valószínűséggel megválasztják az EB vezetőjének. S a végén mindenki jól jár.

 

 

Debrecen, 2018. 10. 27.

 

Kedves Olvasók!

A fejlett nyugati országok honlapjain találkozhatunk a „Subscribe” felhívással, ami azt jelenti, hogy a regisztráció és bizonyos pénzösszeg kifizetése után lehet olvasni a honlap írásait. Ilyen megoldásokkal ma még hazánkban nemigen találkozhatunk, aminek sok oka van. Főleg az, hogy nem szoktunk még hozzá ahhoz, hogy bizony egy honlap működtetésének vannak komoly költségei is, amit valamiből fedezni kell. A „feliratkozás” éppen ezt a célt szolgálja. Jómagam nem kívánok egyelőre ezzel a módszerrel élni, de meg kell adnom azt a lehetőséget is, hogy aki a honlapom fenntartásának költségeihez hozzá akar járulni, akkor azt megtegye. Ezért az alábbiakban megadom azt folyószámla számomat, ahová befizethetnek annyi pénzt, amennyit szeretnének a honlapom további működtetésének segítése érdekében. Erre pedig feltétlenül szükségem lenne, ha hosszabb távon üzemeltetni és fejleszteni akarom a honlapomat. Lehet ez a pénz akár néhány száz forint, vagy annál több is, a lényeg az, hogy ezzel nem csupán anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatni fognak egy olyan honlap fennmaradását, amelyik megtartja a függetlenségét és egy sajátos színfoltja akar lenni a hazai internetes világnak.

Tehát a folyószámla számom az alábbi:

Székely Szabolcs,

Erste Bank Hungary: 11600006-00000000-63980354

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr8314324691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.