Előválasztás

2018. november 17. - Tarski

Mozgalmas év elé nézünk 2019-ben a politikai életet nézve, hiszen két jelentős választás is lesz. Az év első felében európai parlamenti, a második felében pedig önkormányzati választás lesz. Mindkettő alapvetően átstrukturálhatja a mai politikai mezőnyt, de annak csak az ellenzéki oldalát érintheti. Előzőleg az áprilisi országgyűlési képviselő választás után volt egy olyan változás, ami jelentősen érintette az ellenzéki tábor erőviszonyait és ez bizony alapvetően meghatározhatja a következő évi választások kimenetelét is.

 

A legnagyobb mozgás a Jobbik párt esetében történt, amelyikből kivált egy csoport és egy önálló pártot hozott létre „Mi hazánk” néven. Ez nyilvánvalóan legyengítette a Jobbikot, jelentősen csökkent a támogatottságuk, ami azt sejteti, hogy a 2019-es év választásai során veszíthet az eddig megszerzett pozícióiból. Ezzel párhuzamosan viszont a Mi hazánk párt szerezhet újabbakat, ami viszont egyáltalán nem biztos, hogy megegyezik azzal, amit a Jobbik veszíteni fog. Tehát nagy valószínűséggel ez a két párt rosszul fog kijönni a szétválással, ami viszont majd a többi párt támogatottságánál jelentkezhet. Az MSZP is sok választót veszített, amit azzal próbált kompenzálni, hogy hosszú távú együttműködési szerződést kötött a Párbeszéd párttal. Ez megítélésem szerint részükről egy nagyon rossz húzás volt, mert semmivel sem növekedett a támogatottságuk, és csupán egy koloncot vettek a nyakukba. Ez utóbbi csak most látszik igazán akkor, amikor a Párbeszéd párt feltételekhez köti az MSZP-nek az EP választáson történő támogatását. Ez nyilvánvaló zsarolás, amit egy alig egyszázalékos párt nem engedhetne meg magának. A választások utáni változások igazán csak a DK szektának kedveztek, mert ez a párt nem csupán megőrizte a választóit, hanem növelni is tudta azok számát. S végül a Momentum párt most már színt vallott az identitását illetően, de szerintem a lehető legrosszabbat választotta: liberális pártnak tekinti magát. Ez azért volt rossz lépés a részükről, mert ezzel azonnal migránspártinak titulálhatták, ami inkább tekinthető stigmának, mint dicséretnek. A többi ellenzéki törpepárt lényegesen nem szólhat bele a választások kimenetelébe, és az egyes képviselői helyek megszerzésében.

 

Mindezek a változások egyértelműen a Fidesznek kedveztek, amelyik változatlanul megtartotta a vezető helyét a pártpreferencia listákon és még inkább egyértelmű várományosává válhatott mindkét választás győztesének. Sőt, a jelek szerint a Sargentini-jelentés vitájából származó vélt hátrányok sem jöttek be, mert a párt támogatottsága semmit sem csökkent. Angela Merkel német kancellár háttérbe vonulása pedig azt sejteti, hogy a Fidesz, s vele együtt Orbán Viktor pozíciói nem csupán hazánkban, hanem az Európai Unióban is erősödni fognak, így arra sem lehet számítani, hogy az EPP-ből meneszteni fogják őket. Végeredményben az egész migrációs ügyből leginkább a Fidesz és Orbán Viktor nyert, ami egyúttal azt is jelenti, hogy sem hazánkban, sem az Európai Unióban nem fog csökkenni a kormánypárt befolyása. Ez utóbbi pedig azt is eredményezheti, hogy kevés esély lesz arra nézve, hogy belátható időn belül a hazai ellenzéknek lesz bármi lehetősége arra nézve, hogy gyengítsék Orbán Viktor pozícióit. Ha valamikor, akkor éppen most lehet azt állítani, hogy Orbán Viktor hosszú időre, akár még további ciklusokra bebiztosította a helyét a miniszterelnöki bársonyszékében.

 

Ilyen konstellációban kissé nevetségesnek tűnik az, hogy az ellenzék néhány pártja már a jövő őszi önkormányzati választásokra összefogást sürget, és a fővárosi főpolgármesteri hely megszerzése érdekében előválasztást javasol. Megértem én, hogy az ellenzék számára nagyon fontos az, hogy további pozíciókat ne veszítsenek el, de azért világosan kell látni és főleg értékelni a politikai erőviszonyokat, amelyek a balliberális pártok számára katasztrofálisnak mondhatók. Az összefogás kártyáját már 2014-ben és most 2018-ban is kijátszották és mindkét esetben csúfos kudarcot vallottak. Most, amikor a fentebb vázolt változásokat kell számításba venniük, meglehetősen szűk politikai látókörre enged következtetni az, hogy ismét erőltetik az összefogást és az előválasztást. Mindezek mellett világosan kell látnunk azt is, hogy a balliberális pártok tekintetében még nem változott meg az a róluk alkotott kép, hogy migránssimogatók, annak ellenére, hogy többször és elég nyilvánvalóan kifejezésre juttatták azt, hogy ellene vannak a tömeges menekült befogadásnak. A balliberális pártokon talán örökre rajta marad az a bélyeg, hogy a Soros György kottájából játszanak és a multimilliárdos kiszolgálójává váltak.

 

Az előválasztásnak egyébként megvannak a maga kockázatai is. Amint azt láttuk a 2018-as választások során, az előválasztáson előkelő helyet elfoglaló politikusok nem hozták a várt eredményeket, hiszen nem volt meg az előválasztást különösen indokoló teljes összefogás az ellenzéki pártok között. Sem a Jobbik, sem az LMP, sem pedig a Momentum nem volt hajlandó egy gyékényen árulni az MSZP és a DK szekta jelöltjeivel, s így tulajdonképpen egymás riválisaivá váltak. Ezért történhetett meg az, hogy a Fidesz harmadszor is kétharmados többséget szerezhetett a parlamentben. Ez a felállás a 2019-es őszi önkormányzati választások során is fenn fog állni, sőt, még inkább nyilvánvaló lesz a különállásuk. Tehát arra számítani, hogy a Fidesz egy jelöltjével szemben egy ellenzéki jelölt legyen, nos, minimum álomnak tekinthető. Hasonló a helyzet a főpolgármester választással kapcsolatban, amelyikre a teljes összefogást és az előválasztást már most forszírozzák. Azt biztosan ismerjük, hogy a hatalom jelöltje Tarlós István lesz, de azt még csak sejteni sem lehet, hogy hány kihívója lesz. Tarlós Istvánról tudjuk azt, hogy milyen eredményeket ért el Budapest fejlesztése terén, amit várhatóan a következő öt évben folytatni fog. Mindezek mellett még bírja Orbán Viktor támogatottságát, ami önmagában elegendő lenne a győzelemhez. Tarlós mellett labdába rúgni meglehetősen nehéz lesz bárkinek, legyen az akár a legismertebb és legközkedveltebb ellenzéki politikus is.

                                                      tarlos.jpg

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne próbálkozzanak Tarlós leváltásával, de annak semmi okát nem látom, hogy előválasztást tartsanak. Persze, egy ilyen politikai cselekménynek megvannak a hozadékai, hiszen ezzel lehet motiválni a balliberális pártok támogatóit és talán lehet növelni a számukat is. Ez mindenképpen jó lenne, figyelembe véve azt, hogy az áprilisi megmérettetés után teljes letargiába estek és mellé még csökkent a balliberális pártok választóinak a száma. De azt állítani, hogy egy balliberális összefogással le lehet váltani Tarlós Istvánt, nos, az már tényleg a mese birodalmába tartozik. A felsoroltakon túlmenően elég ehhez megnézni azt, hogy kik pályáznak a főpolgármesteri címre. Egy újságíró, aki az egyik tévé tulajdonosváltása után munkanélkülivé vált és most megpályázta Tarlós székét. Egyáltalán lehet ezt komolyan venni a részéről? Nem inkább arról van szó, hogy az újságíró önreklámot akar csinálni? Vagy ott van a DK szekta jelöltje, aki bár rendelkezik kellő fővárosi politikusi tapasztalattal, de egy olyan párt tagja, amelyiket legszívesebben kilőnének az ellenzéki pártstruktúrából, mert a párt elnöke non grata persona a választók szemében. Lehet még rámutatni az MSZP jelöltjére is, aki talán a legkomolyabban vehető politikus az összes közül, de egy olyan párt jelöltje, amelyik mélyrepülésben van és kevés a remény arra nézve, hogy ebből a dugóhúzóból később kievickél. Még ha lesz is előválasztás, akkor is csak további feszültségeket gerjeszt majd a balliberális ellenzéki pártok között az, hogy éppen ez, vagy az a jelölt lesz Tarlós kihívója. Röviden: maga az a tény, hogy ellenérdekelt ellenzéki pártok közül kellene kiválasztani azt az egy jelöltet, aki leválthatná Tarlós Istvánt, már lehetetlenné tenné az esetleges jó együttműködést egy reménybeli győzelem után. De ez még mindig nem minden, hiszen egy balliberális főpolgármesternek sorozatosan meg kellene küzdenie a várhatóan többségben lévő Fideszes önkormányzati képviselőkkel, akik már csak azért is folyamatosan betartanának, mert Tarlós elveszítette a főpolgármesteri választást. S akkor még nem beszéltünk Orbán Viktor halálos öleléséről.

 

Tehát akárhogyan nézzük ezt a problémát, a balliberális ellenzék ismét egy hatalmas pofonba fog belerohanni, amit csupán annak köszönhet, hogy 2006 és 2010 között rosszul kormányzott. Jómagam azon csodálkozom, hogy még mindig bírják az ütéseket, bár tudom azt, hogy a Fidesz által elhullajtott morzsákért érdemes lenyúlniuk, mert az is sok pénzt jelent számukra. Nekik már csak erre mehet ki a politikai játszmájuk.

 

Debrecen, 2018. 11. 17.

 

 

Kedves Olvasók!

 

Mivel erre az évre teljesítettem az általam meghatározott penzumot a blogolás terén, ezért a továbbiakban pihenni fogok. De ha lesz egy-két jó téma, akkor mégis írni fogok, mert azokat nem lehet kihagyni.

 

Időközben kiadásra előkészítem a "Farkasvonítás 3." című könyvemet, amelyikből egy példányt a Debreceni Egyetem Könyvtárának adományozok.

 

Debrecen, 2018. 11. 19.

 

Székely Szabolcs.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarski.blog.hu/api/trackback/id/tr9914377087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.